Tiszteletben tartom mindenki hitét, de nem az én világom a vallás. Túl leegyszerűsítő. Túl "sima". Semmi dolgod nincs, csak higgy, a többit majd "valaki" más megoldja.

Adja-elveszi..."Ő tudja."

Fogadd el.

Ez nekem soha nem ment. Persze, sajnálom kicsit (magam), mert milyen egyszerű is lenne. Dőlj hátra, élvezd az utazást. Ez az élet(ed).

De, az élet - különösen a mai világ nagyon nem egyszerű. Már nem hívő, hanem aktív, cselekvő, gondolkodó embert kíván.

Abban pedig végképp nem hiszek, riaszt, sőt taszít is, ha mindez a politikában köszön vissza.

A messiás.

Persze, látom, hogy sokak szerint mégis.

Akarják, hogy legyenek.

Azt, hogy jön majd valaki/bárki, akár eddigi kirablóik cinikus, gátlásmtalan, lopott milliárdokban tobzódó szűk elitjéből is.

De, nem jön.

Küldik.

Nem küldetése van, hanem feladata.

Ezért persze nem azok a hibásak, akik, mint utolsó szalmaszálban kapaszkodnak immár a sokadik, távolról, torzított üvegen talán messiásnak látszó vágyálomhoz.

Nem az a baj ha valakiről azt rebesgetik, hogy ő a messiás.

Az a katasztrófa, ha az a "valaki" reggelente öntelten belenéz a tükörbe, és már önmaga is elhiszi, hogy tud vízen járni!

Mindig is tudott, nem pedig az ország kirablóinak legszűkebb elitjének napfényes, kaviáros-pezsgős életét élte még januárban is.

Innen válik hátborzongatóvá a.... politika.

Dani

 

Dani .

Annyira szerettem a borostyán színű szemét és a barna orrát . „Ha attól félsz, hogy kevèsszer simogattàl meg tudd, hogy még egyet sem felejtettem el.

Ha megbántad, hogy csak egyszer is szidtál, tudd, hogy nem is emlékszem rá.

Ha úgy gondolod, hogy túl sokáig hagytàl magamra, tudd, hogy mindig is vártam rád.

Ha félsz attól, hogy kevés időt szántàl ràm rám, tudd, hogy még ennek a kevés időnek is élveztem minden pillanatát.

Ha úgy gondolod, hogy keveset játszottàl velem, tudd, hogy soha nem számoltam meg, hányszor dobtad felém a labdát.

Ha úgy gondolod, hogy elfelejtettem a parfümöd, tudd, hogy még most is érzem az illatát a szélben.

Ha szeretnél egy másik életben újjászületni, tudd, hogy abban is szeretnék a kutyád lenni.

Ha meg vagy győződve arról, hogy vannak hibáid, tudd, hogy számomra te voltál a tökéletesség.

Ha meg vagy győződve arról, hogy vannak hibáid, tudd, hogy számomra te voltál a tökéletesség.

Ha hiszel abban, hogy a szerelemnek vége szakadhat, tudd, hogy szívemben a szerelem helye végtelen.

Ha úgy gondolod, hogy megbántottàl engem, tudd, hogy egyetlen másodpercet sem változtatnék meg az életemből, amit veled töltöttem.

Ha azt hiszed, hogy már nem hallom a hangodat, amikor hívsz, csak bízd az esti szellőre azt a feladatot, hogy elhozza nekem a szavaidat.

Ha azt hiszed, el tudom felejteni az arcodat, tudd, hogy csak azért akartam élni, hogy élvezhessem a tekintetedet.

Ha azt hiszed, hogy tudtam volna valakit jobban szeretni, mint téged, tudd, hogy jobban szerettelek, mint önmagamat.

Ha úgy gondolod, hogy szeretnék egy puha kanapét, tudd, hogy én a kövön is aludtam volna veled.

Ha azt hiszed, hogy többet akartam, mint amit adtál, tudd, hogy mindig is a világ legboldogabb és leggazdagabb kutyájának éreztem magam.

Ha időnként magányosnak érezted magad, tudd, hogy soha nem hagytam el a helyemet melletted.

Ha úgy gondolod, hogy rövid volt az életem, tudd, hogy egy percet sem akartam volna tovább élni, ha nem melletted töltöm.

Ha attól félsz, hogy nem vagyok többé a közeledben, tudd, hogy amint becsukod a szemed, elalszom melletted.

Ha úgy gondolod, hogy nem jól választottàl, tudd, hogy mindig bíztam benned, mindig.

Ha egy nap arról álmodsz, hogy újra láthatsz, tudd, hogy ott fogok várni rád… ahogy mindig is."

húsvét

 Gondolatok húsvét előtt

Kezembe került egy régi képeslap, és vele együtt az emlékek.

Nincsenek igazán jó emlékeim.

Utáltam a locsolóvárást ünneplőbe öltözve,jó kislány módjára üldögélve...

olyan erőltetett volt.

A barátaim,a fiúk a házból már korán reggel jöttek, meg az osztálytársak.

Az jó volt.

De aztán!

Várni a rokonokat,akik szintén utálhatták a kötelező locsolkodási ceremóniát. Aztán jön még az ilyen bácsi,az olyan munkatárs,akiket nem is ismertem,csak minden húsvétkor jól meglocsoltak a büdös pacsulijukkall...pfujjjj...nekem meg jópofiznom kellett,sőt,még verset is mondattak velem,mert milyen okos ez a kislány.

A húsvétot csak akkor kezdtem szeretni,amikor a saját családom hagyományait alakítottuk ki.

Na,ebben nincs jópofizás,és kötelező bájcsevegés

De van tojásfestés,kalács sütés,sonka tormával.

Csendes megtisztulás .

És láblógatós pihenés.

sárkányka

Baráti körben elgondolkodtunk azon,

ki mennyire és miben sárkány,mennyire háklis.

Meglepő volt,hogy amit leírt az egyik nagyon kedves ismerősöm, az olyan volt,mintha én írtam volna.

Sőt, még pár dologgal ki kellett egészítenem a listáját

Tudjátok,hogy autista gyerekekkel foglalkoztam,foglalkozom.

Amikor a képzésre jártam,megdöbbentő volt a felismerés,hogy minden emberben különböző mértékben vannak autisztikus tünetek.

Diagnosztizáltam az ismerősöket,a családomat.

Mindenkiben, bennem is van.

Lássuk hát a listát,ami nem rövid,de valóban ilyen vagyok.

Nem tudom,hogy ez mennyire elviselhető ,vagy nem.

Az biztos,hogy ezek a dolgok számomra fontosak,szeretem betartani őket,

de legalább másokkal nem veszekszem értük.

( jó,néha muszáj)

Ha valami nem így van, akkor lehet,hogy nem lesz jó a napom.

Amikor felkelek,szellőztetés után az ágyam,az ágytakaró és rajta a párnák mindig azonnal legyenenek rendben.Utálom, ha más sorrenben,vagy máshol vannak.

A wc papírt a perforációnál letépni, üres gurigát azonnal kidobni.

Minden nap porszívózás.

Olló a konyhában legyen a helyén.Annak ott kell lenni, mindent azzal vágok, tejes dobozt, kávét, zöldfűszereket, pillecukrot.

Pillecukor után az olló legyen elmosva

A tej a hűtőben üvegben a legfelső polcon balra.Mindig.

A reggeli ébredési folyamatot ne zavarja senki.

Meditálok,tornázok,fürdök,teázok, elolvasom mi hír a világban.

Délben ha ledőlök, akkor aludni akarok.Senki,de senki ne szóljon akkor !

A mosogatónak mindig ragyognia kell vízcseppmentesen .

A wc, a zuhanyzó és a mosdó illatosan csillogjon.

Azt hiszem,más bajom nincs.

Ja...de...még a leevett asztalterítőt sem tudom elviselni.

És a törölközőm meg az ágyneműm is mindig legyen illatos.

Hát ennyi. Talán elviselhető vagyok.

Na kérem,kinek milyen háklija van?

Csak őszintén

jött, kérés nélkül…

Fura dolog ez a hiányérzet.

A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben.

Betöri az ajtót.

Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe.

Próbálom nem észrevenni , elterelni a gondolataimat.

De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.

Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt.

A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez.

Végül megtör.

Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt.

Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy.

Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.

 

Püthia

 Mindannyiunkban ott van Püthia, ott van az a belső iránytű, amit úgy hívnak intuíció. A legfontosabb tehát, hogy ebben a hónapban figyeljünk rá, fejlesszük, foglalkozzunk vele, hallgassunk rá. Bízzunk megérzéseinkben. Lelki képeink, álmaink, felvillanások vezetnek. Segíthetnek ehhez (értő!) asztrológusok, akik előtt ott van születésed, életed, lehetőségeid, esélyeid, nehézségeid, könnyebbségeid, eszközeid térképe. Aki nem megmondja mit tegyél, hanem felvázolja mit tehetsz – ha akarod. Aki ösztönöz a keresésre, a megoldásra, a felelősség vállalásra, aki nem véleményez, hiszen tudja ki ezzel, ki azzal az energiával született, ő pusztán olvassa és tolmácsolja a hozzá forduló élete könyvét, de nem írja azt.

A megoldás legtöbbször ugyanis mindig ott van az orrunk előtt. Ezt tapasztalt, bölcs ember már nagyon jól tudja. Lépjünk ki a fa mögül, és lássuk meg az erdőt.

Ne kapaszkodjunk jóslatokba, jövendölésekbe, tanácsokba se, mert óriási csapda lehet saját intuíciónk kárára. Ne járkáljunk jóstól jósig, asztrológustól látóig, hogy azt halljuk végre, amit akarunk. Mert a jelek ott vannak előttünk, még akkor is, ha nem tudjuk elsőre értelmezni – ebben kérjünk segítséget! De a valódi szellemi éberség lesz az az irány, ami a helyes számunkra. Megérzések, saját megérzéseink vezetnek a legjobban az utunkon. És az érzés nem az egó. Nem az akarás. A megérzés az, amikor az ember egyszerűen tudja, sejti, látja, hogy nem jó, vagy éppen az az ő útja, még ha nehézségeken át is vezet.

Az élet nem habostorta, de nem is olyan nehéz, mint ahogy azt gyakran hangoztatjuk. Mi magunk tesszük saját dolgunkat nehézzé, miközben hajszoljuk, vágyjuk a boldogságot. Mert az nem kívül van, és nem kívülről jön. Csak a belül elégedett ember érheti el. Ehhez viszont az kell, hogy hallgassunk a bennünk élő Püthiára.

m véleményez, hiszen tudja ki ezzel, ki azzal az energiával született, ő pusztán olvassa és tolmácsolja a hozzá forduló élete könyvét, de nem írja azt.

A megoldás legtöbbször ugyanis mindig ott van az orrunk előtt. Ezt tapasztalt, bölcs ember már nagyon jól tudja. Lépjünk ki a fa mögül, és lássuk meg az erdőt.

Ne kapaszkodjunk jóslatokba, jövendölésekbe, tanácsokba se, mert óriási csapda lehet saját intuíciónk kárára. Ne járkáljunk jóstól jósig, asztrológustól látóig, hogy azt halljuk végre, amit akarunk. Mert a jelek ott vannak előttünk, még akkor is, ha nem tudjuk elsőre értelmezni – ebben kérjünk segítséget! De a valódi szellemi éberség lesz az az irány, ami a helyes számunkra. Megérzések, saját megérzéseink vezetnek a legjobban az utunkon. És az érzés nem az egó. Nem az akarás. A megérzés az, amikor az ember egyszerűen tudja, sejti, látja, hogy nem jó, vagy éppen az az ő útja, még ha nehézségeken át is vezet.

Az élet nem habostorta, de nem is olyan nehéz, mint ahogy azt gyakran hangoztatjuk. Mi magunk tesszük saját dolgunkat nehézzé, miközben hajszoljuk, vágyjuk a boldogságot. Mert az nem kívül van, és nem kívülről jön. Csak a belül elégedett ember érheti el. Ehhez viszont az kell, hogy hallgassunk a bennünk élő Püthiára.

kibe szeretünk bele

...kibe szeretünk bele?...a szerelembe , amire vágyunk...

 

október

Nálam egyre jobban beköszönt az ősz.

Szépen sorban jönnek az őszi ételek, termések, gyümölcsök, gabonák, zöldségek , gombák.

Vettem tegnap mogyoróvajat,ami nálam az ősz slágere.

A friss forró pirítósra ráolvadó, apró, ropogós mogyoródarabokat magában rejtő kicsit édes,kicsit sós mogyoróvaj egy csésze teával....nekem ennyi elég is

 

nem arra kérlek

Frida Kahlo azt mondta a férjének:

′′ Nem arra kérlek, hogy csókolj meg, és ne is kérj bocsánatot tőlem, amikor azt gondolom, hogy tévedsz. Nem is fogom kérni, hogy ölelj meg, amikor a legnagyobb szükségem van rá. Nem kérem, hogy mondjátok, milyen szép vagyok, még ha hazugság is.

Nem is kérlek, hogy hívj fel, hogy elmondd, hogy telt a napod, és azt sem, hogy hiányzol. Nem fogom kérni, hogy köszönj meg mindent, amit érted teszek,

és ne is törődj velem, amikor a lelkem padlón van, és persze nem fogom kérni, hogy támogass a döntéseimben.

Nem is foglak megkérni, hogy hallgass meg, amikor ezer történetem van, amit elmesélhetek neked.

Nem kérlek semmire, még csak ne is légy mellettem örökké. Mert ha kérnem kell, többé nem akarom."

igazat mondott....

 

gyakran eljön

 

Gyakran eljön

Az éjjel meglátogatott. Azt mondta szeret engem.

Sok-sok nap óta figyel engem.

Szeretne több nevetést látni az arcomon.

Megsîmogattam nagy sűrű haját : az szikrázott mint karácsonykor a csillagszóró. Meg akartam csókolni, huncutkásan megfenyegetett.

Aztán megígérte , hogy gyakran eljön.

Végtelenné tágult szobámon a puszták illata remegett át.

S mi labdázni kezdtünk ,nagy zöld csillagokkal.

Dsida Jenő

nem elég

 

A levél nem elég...a telefon sem.

De köszönöm...

Csak a találkozás.

Mert kell a közelség,az érintés,a mosoly,kellenek a szemek.

Kellenek ezek a pillanatok,a találkozások.

Hogy a lélekben megrajzolt képet a valóságban tudjuk kiszínezni,

hogy az álomba beköltözzön a valóság, az ünnepnapok mellett,

meglássuk a hétköznapokat is.

A Másikat.