Már öt éve annak,hogy "elfelejti" az anyáknapját,pedig már ő is anya. Ezzel is az ellenállását és a gyűlöletét demonstrálja.
Tudja,hogy mennyire fáj.
Egyszer azt mondta,hogy ez egy pszichikai játék,és ő megöl engem vele. Igen,az...és igen,megöl.
Szerencsétlen lány. A gyermekét is "eltiltja " tőlem,azt mondta,szégyeli,hogy egy ilyen lény hozta őt a világra,mint én. Soha nem bántottam,jó anyja voltam. Tudom,és ezt mindenki más is tudja,a másik gyerekem is.
Csak ő fordult ellenem,mert akkorának hiszi magát,amekkora sohasem volt és lesz.
Egy gyerek sohasem kerekedhet a szülő fölé.
Az élet rendje az,hogy az élet ereje a szülőtől árad a gyerek felé. Ez ha úgy tetszik,isten elrendelése,isten rendje.
Ezt a rendet senki nem lépheti át,aki pedig mégis úgy hiszi,megteheti,saját magának árt vele.
Sajnálom,hogy ennyire megváltozott. Nem ismerek a saját gyerekemre benne. Nem így neveltem, nem ilyen példát kapott. Megváltozott az értékrendje,és most a pénz áll mindenek felett.
Úgy szeretem őt,ahogyan tudom. Magzatként,ahogyan ártatlanul bennem élt.
A gyermekem,és az agy azt diktálja,engedjem el,a szivem nem tudja ezt tenni.
Közeledik az anyáknapja.
Ma sokat sírtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése