.jpg)
Lucian Blaga:
Nem tépem szét csodákból font ékét a világnak
Nem tépem szét csodákból font ékét a világnak,
én nem ölöm megeszemmel titkait,
mik utamon felötlenek virágokon, szemekben, szép ajkon, sírokon.
A mások fénye megfojtja bűbáját
a mély sötétben rejtőző megfoghatatlannak,
de én,én fényemmel világunk titkát gyarapítom
-s miként a sápadt hold hűs sugarával nem kisebbíti,
hanem reszketőn még megnöveszti éjszakáink titkát,
úgy gazdagítom én is a sötétet szent és sejtelmes borzongásaimmal,
s minden, mi érthetetlen,még érthetetlenebbé válik
a tekintetemtől -mert kedves nékem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése