Egy szívdobbanásnyi pillanat volt;
Tekintetedben elmerültem.
Hogy hányféleképp érintett megnem tudod azt hiszem.Elragadtál, és megrémítettél:
Mélyen bennem utaztál;lelkem kertjében, elmém tengerén,hová én sem tudom az utat már.Visszavárlak. Most örökre vésd belém, hogy létezel!
Zuhanj bennem mélyre,s talán lelkem átölel,vagy talán megrettenek megint,ahogy gyenge viaszként elfolyoklángoló pillantásodban...
Ijesztő:Valahol még mindig ember vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése