per Andrea

Sa carena mea

In sa "grotta 'e su ...


"A zene érzékisége a világ-érzékiség, egybeolvad benne a fény, a forma, a homály, sötétség, ember, virág, föld, mindenség szerelmi misztériuma..."





"...A virágnak nincs színe, formája, szaga, szerkezete, csak hangulata van, mely most zenévé lesz, amiáltal egybeolvad a világ minden rokonhangulatával. Az alakok külsõ képe, érzelemvilága, mozgása, összessége, mindez eggyé sûrûsödik a zene palettáján. A szerelem, a nõ világerotikává tágul, mert nincs, ami határozottá tegye. Zenész-szem a nõben nemcsak »a« nõt látja, hanem azt az örök kapcsot is, mely férfit nõhöz, a kettõt a Mindenséghez köti. Ennek éreztetésében, ha nem áll is magasabban a költõnél, de anyaga természeténél fogva sokkal közvetlenebbül, kerülõ nélkül részesül és részesít a Világegység megbékülõ, mindent átölelõ szeretethangulatában. A zenész naiv, de naivitása a világegyszerûség."