...rég volt,vagy tán tegnap...
Apák és anyák
Apám tudta a csillagok nevét
Anyám kötözte virágok sebét
Anyám szebb volt az apám szemében
Apám egy szó volt az anyám nevében
Anyám ismerte apám lépteit
Apám szerette anyám éveit
Anyám felhő volt világos égen
Apám esőcsepp megázott réten
S eljöttek értem...
(Adamis Anna)...a fiam mindjárt 25 éves...
Pillangó pillanat
Megfogtam a fénysugár szívét
dobban - izzik - mosolyog
napom kérge alatt
csillagom táncol
pillanatok ablakában...
kacsint egyet -árnyas múltam
illanidő-ketrecek
sötét sarkában keresem
magam
hol vagy?
kopogok ajtómon belülről...
engedj be magamba
-körülnézek kérdéseim házában -
köveim között remény pici fénye futkos
-bezárom...rohannak az álmok Hozzád
-eltűnő évek integetnek
induló vonatokról csend...
a csend...
csodadala felvonyít a teliholdra
felizzik az égen az utolsó sóhaj
milyen sötét a napok alja
ugrok bele - önmagamba
szikrákat vet az abroncsvas
simította köves álmon
farkas üvölt a rég tájon
hol vagy?
újra megcsókol a csend
tiéd vagyok
kapd el álmom zuhanását
szoríts életre szívedben
„Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen…
Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben.
Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat.
Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen. … akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen.
Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!”
"Szirmokat havaznak a fák...
A nap tüzétől lángol a gyúlékony világ, ó
Mégis vonz a fénye még közelebb...
Mindig az egész kéne - még közelebb..."
