2008. július 19.
2008. július 17.
2008. július 14.
a holnapnak

A holnapnak...
Olyan valótlan ez,
ahogy a pipitér illatát
küldöm neked.
A tüdőmben hordom.
Február valótlanságából
csomagoltam be
egypár dobbanásba,
hogy elvigye hozzád,
a Csendbe.
Milyen valótlan ez.
Ez a lehunyt minden.
Mintha rejthetne,
örökre.
Valahogy az,
Ahogyan élünk.
Mi ketten.
Te bennem, vagy...
én, ...bennem.
2008. július 8.
lélegzet
LÉLEGZET
Ne hagyj el engem, levegő,
engedj nagyot lélegzenem,
angyalruhák lobogjanak
mellkasomban ezüstösen,
akár a röntgenképeken.
Egy ezüstnyárfát adj nekem,
arcom a rezgő lombba nyújtva
hadd fújjam rá lélegzetem,
s ő fújja vissza szüntelen
új, szennyezetlen életem,
mig kettőnk arca közt lebeg
a lélegzetnyi végtelen.
(Nemes Nagy Ágnes)
Ne hagyj el engem, levegő,
engedj nagyot lélegzenem,
angyalruhák lobogjanak
mellkasomban ezüstösen,
akár a röntgenképeken.
Egy ezüstnyárfát adj nekem,
arcom a rezgő lombba nyújtva
hadd fújjam rá lélegzetem,
s ő fújja vissza szüntelen
új, szennyezetlen életem,
mig kettőnk arca közt lebeg
a lélegzetnyi végtelen.
(Nemes Nagy Ágnes)
2008. július 2.
itt is vagy..és mégsem
itt is vagy..és mégsem
mindig velem vagy,pedig sosem voltál...
sokat gondolok rád,pedig még a gondolatot sem érdemled
féltelek,mert halálos beteg vagy...és nem tudom,meddig tarthat még ,hogy
itt is vagy...és mégsem
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)