tenyerén hord

Nem szeretem mérlegelni az év végén a történéseket.

Megteszem azt minden este.

Ha visszanézek,mindig több a nehézség,mint az öröm.

Sokat kell küzdeni a sikerekért és a boldogságért.

Volt itt is minden,kaptam vegyesen.

Mégis...úgy érzem, a tenyerén hord a sors.

Igyekszem,nagyon igyekszem,hogy pozitív gondolatok alapján éljen ezt a nekem szánt sorsot. Szeretnék megfelelni a saját mércémnek mindenben,és ez sokszor nehéz.

Jövő évre azt kívánom mindenkinek,hogy könnyebb legyen,eredményes legyen.

Többet mosolyogjunk,és tudjunk feltételek nélkül szeretni!

régmúlt idő

✨✨✨✨✨✨✨ Levonva a múlt tanúságait a jövőre nézve: Nem tárgyalok bántalmazókkal. Nem tárgyalok, nem vitatkozom, és nem egyezkedem olyan emberekkel, akikben nincs empátia, fejlődésre való hajlam, önreflexió és szeretet. Nem tűröm a felszólító módot. Lehet kérést intézni hozzám, vágyat, óhajt, kérdést, kijelentést, véleményt, de felszólítást nem. A gyermekemen kívül, Én vagyok magamnak a világon a legfontosabb. Nem te, nem ők, nem ti. Hanem én. Az én egészségem, az én boldogságom, az én jóllétem, és az én biztonságom. Kitől várjam el ezek megteremtését, ha nem magamtól? Nem tűröm az agresszió semmilyen formáját. Ahogy öregszem, egyre inkább ki vagyok erre hegyezve, és egyre inkább taszít. Meglrtő békét keresek, nem háborút. Nem akarom megoldani mások problémáit. Szívesen elmesélem, én hogyan oldottam meg dolgokat, de eszem ágában sincs mások kezébe adni egy konyhakész táblázatot vagy iránytűt, mert nincs is. Legyen körülöttem kevés ember, de azok legyenek minőségiek. Sohasem kedveltem a felszínes kapcsolatokat, nem is vagyok jó bennük. Legyen az életemben néhány ember, de azok legyenek számomra egyenrangú partnerek, tiszták, és játszmamentesek. Nem megyek oda, ahol nekem nem jó. Ha nem érzem jól magam valahol, felállok és eljövök. Ha nem érzem magam jól valakivel, felállok, és otthagyom. Ha nem érzi velem jól valaki magát, felállhat és elmehet. Következmények nélkül. Nem érdekel mások véleménye és tanácsa. Nem szeretnék megfelelni sem idegeneknek, sem ismerősöknek. Saját magamnak szeretnék megfelelni, én vagyok a mérce. Mások elvárásait kielégíteni örök nyomorúság. Nem vállalok többet, mint amennyit elbírok. Nem vagyok mártír. Vágyok, nem akarok. Az akarás az egoból ered. A vágy mélyről jön, a lélekből. Vágyni tanulni kell, akarni mindenki tud. Vállalom a felelősséget. Azért, amit kimondok, azért, amit cselekszem, és azért, amit érzek. Lehet hibázni, bocsánatot kérni, esélyt adni, és esélyt kapni. Tagadni, elhazudni, meg nem történtté tenni sosem lehet. És érezni is élehet, és az érzelmek változását megfigyelni is lehet. Mindenért, ami nem bánt másokat, és amivel nem bántom magamat. Mert így döntöttem.

a kút

A kút, amit találtunk, nem hasonlított a szaharai kutakhoz. A szaharai kutak egyszerűen homokba ásott lyukak. Ez meg olyan volt, mint egy falusi kút.

Holott falunak nyoma sem volt, úgyhogy azt hittem, káprázik a szemem.

- Nem furcsa? - mondta a kis herceg. - Minden készen van: csiga, vödör, kötél...

Nevetett, megfogta a kötelet, megmozgatta a csigát. A csiga nyikorgott, mint egy öreg szélkakas, ha hosszú szünet után fölébred a szél.

- Hallod? - mondta a kis herceg. - Fölébresztjük a kutat, ő meg énekel...

Nem akartam, hogy megerőltesse magát.

- Hagyd, majd én - mondtam. - Neked ez túl nehéz.

Lassan fölvontam a vödröt a káváig. Ráállítottam a kávára, jó szilárdan. Fülemben még tartott a csiga éneke; a vödörben még remegett a víz, és benne, láttam, ott remegett a nap.

- Éppen erre a vízre szomjazom - mondta a kis herceg. - Adj innom...

Egyszerre megértettem, hogy mit keresett!

Ajkához emelte a vödröt. Hunyt szemmel ivott. Olyan volt ez, mint egy ünnep. Ez a víz más volt, több volt puszta italnál. A csillagok alatti vándorlásból született, a csiga énekéből, a karom megfeszített erejéből. Olyan jólesett a szívnek, mint egy ajándék. Mikor gyerek voltam, így aranyozta be a karácsonyi ajándékot a karácsonyfa fénye, az éjféli mise zenéje meg a mosolyok varázsa.

- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

- Nem találják meg - mondtam.

- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...

karácsony

A karácsonyi csoda a szívedben lakik.

Minden szívből szóló karácsonyi énekben,

a kandalló ropogásában és melegében,

az ünnepi ebéd közben, a beszélgetésben és nevetésben,

minden képeslapban, amit egy barát vagy a család küldött,

minden, amit ebből meghallunk,

és ami elgondolkodtat bennünket,

az maga a szeretet.

karácsony

Az ünnep csak úgy szép, ha képes vagyok szeretni még,
mert nincs karácsony, ha magam bezárom, és nem teszem ki eléd.

szeretném

Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat.
Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.
Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív, mely megszakad.
Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat.
Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket a sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.
És végül szeretném, ha már ráncok borítják arcunkat, azt lássam, életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb!

André

otthon voltam

 

Tegnap otthon voltam.

Jó volt látni a helyet,ahol születtem,ahol éltem.

Bennem él,minden zegzugát a szívem mélyén őrzöm.

Éppen Karácsonyt ünnepelt a téren a lakóközösség.

Éppúgy,mint régen,gyerekkoromban.

Csak a fenyő már jóval nagyobb,de még ma is éppen azt a fenyőt díszítik.

A képen néhányan azok közül,akikkel együtt nőttem fel.

Ez volt az öröm,ami ért.

Minden más amolyan öregbítő pillanat volt.

Azt hiszem,apámnak már csak pár napja van hátra.

Már nincs magánál, nincs egyetlen tiszta perce sem.

Nem tudom,mikor következik be,de számára már megváltás lesz.

Szerettem volna,ha segíthetek abban,hogy méltósággal fogadja,de ez már lehetetlen.Görcsösen ragaszkodik mindenhez,ami az anyagi világhoz köti.

Ezért szenved.

Imádkozni nem akar,sehogyan sem tudtam rávenni.

Azt mondta,nincs isten,mert ha lenne,nem szenvedne ennyit.

Én meg úgy gondolom,a halált is ki kell érdemelni.

Át kellene gondolnia az életét. Lezárni a múltat,mindazt ,amivel fájdalmat okozott ,és megbocsátást kérni. Ha ez nem megy ,nem jön a lelkéből,akkor legalább az ima erejével.

Reménytelen.

Nehéz órák,napok jönnek.

"Az ember nem mondhatja, hogy sötétségben él,

míg elvesztett szerettei világítanak a csukott szem mögött.

Csak a szeretet, a halál egyetlen ellenszere képes megállítani az Időt,

s átmenteni az elveszítettet egy érinthetetlen és rejtett örökkévalóságba."

(Szuromi Pál:Jelek egy arcon )

 

 

 

haiku

fiore donato

le anime sono in festa

dolce convivio

Cosě l’amore.

E' la parola d’amore piů semplice
ma dal significato piů profondo
perché vuol dire vicendevolmente
in compagnia congiuntamente
Vicendevolmente,
come radici di uno stesso albero
che in basso cercano l’acqua da
scambiarsi per nutrirsi crescere
e fortificarsi.
In compagnia,
come ceppi minori cresciuti attorno
allo stesso tronco per stringerlo
in un abbraccio avvolgerlo
proteggerlo e farne parte.
Congiuntamente,
come rami mossi da uno stesso vento
che in alto cercano l’aria per respirare e
pur esposti ai capricci del tempo restano
saldi ed ancorati alla stessa anima
cosě una piantina verde puň diventare
un albero imponente e forte che vive per secoli.

Cosě l’amore.

Per evolvere crescere e fortificarsi
deve essere alimentato e sostenuto
da entrambi....

Sempre insieme.

ünnepváró

Vivaldi - Nisi Dominus / Stabat Mater

mire vágyom?

Kérdeztétek,mit szeretnék karácsonyra.

Személyes vágyaim nincsenek.

Inkább csak olyasmit,ami mindenkinek jó...nekem is.

Békét a világ minden pontján,mosolyt minden kisgyerek arcára...

Megnyugvást a felnőtteknek...létbiztonságot...

szeretetet...

ennyi...

a hit nevében

hiszem,hogy az összefogásban van erő...
hiszem,hogy ha megértjük,nem vagyunk egyedül,
legyőzhető a gonosz...

giccsparádé...vagy szépségek...

Mikor mi tetszik, mikor mi melegíti fel a lelkünket...ez változó.

Giccsparádé,vagy szépségek gyűjteménye?

Nekem tetsző gyönyörű emlékek.

áldások

Egészen érdekes dolgokat produkál az élet.
Néha mindent megold magától.
Váratlanul feltűnnek emberek körülöttünk,akik mosolyt és örömet hoznak megszokott napjainkba.
Azt gondolom,ezek áldások.
Köszönettel tartozunk értük.

fehér elefánt

Szeretem ezt a webkamerát.

Sokszor órákig is nézem az állatok békés nyugalmát.

Ez itt egy különleges felvétel,mert a kis fehér elefánt babyt annyira őrzi az anyja,

hogy csak ritkán és rövid ideig látható.

Itt most jól megfigyelhettem.

nem szeretem a temetőt

Nem szeretem a Halottak napját.

Minden hozzá kötődő emlékem fájó még ma is.


Emlékszem a tememtőjárás idején már fagyott,gyakran esett a hó,és én nagyon fáztam.

Azt hiszem,belül is fáztam.

Az apám soha nem beszélt az anyámról.

Semmit.

Így aztán csak az a néhány halvány emlékem van róla,ami a gyermeki lélekben nyomot hagyott.

Hiába kérdeztem,válasz sosem volt. Aztán megtanultam,hogy nem szabad kérdezni sem.

Ezért az anyámat ott az a földkupac jelentette,ahová vittem a virágot.

Fáztam ott,és fájt valami...a hiánya.

Ma már azt gondolom,hogy az apám nagyot hibázott.

Senkitől sem lehet elvenni a gyökereit,mert azok mélyen benne élnek mindenkiben.

A múlt pedig egyszer megelevenedik. Élesen,képekkel,hangokkal,illatokkal.

Az elmúlt három évben megindult ez a folyamat,egyre több információm van az anyámról.

Az apám pedig még most is hallgat.

Ha kérdezem,azt mondja,nem emlékszik.

Sajnálom őt,mert amíg nem néz szembe a múlttal,addig fog gyötrődni,és nem tud elmenni.

Mint ahogyan az életben mindent,ezt is maga dönti el.

Segíteni nem lehet.

A temetőbe nem megyek.

Utálom az a földkupacot.

Gyújtok gyertyát az anyámnak.

Annyit és akkor, amennyit és amikor én akarom.

Az a gyertya a lelkemben ég mindig.

Az,hogy elmenjek a temetőbe,csak egy külsőség.

Egy megfelelés a világnak,mert így illik.

Hát nem mentem.

Megengedtem magamnak,hogy nem mentem el ahhoz a földkupachoz,

ami annyi fájdalmat okozott nekem.

győzni kell...

A subintenziv osztály ágyában sok minden átfut az ember agyán.

Mindaz,amit átélt,mindaz,ami egy időre az övé volt...

és mindaz,amit sosem kapott meg.

A Στυξ partján egyszer csak összeszeded a maradék erődet,és arra gondolsz,

mi minden vár még rád...

És elhatározod,hogy győzni fogsz.

kaleidoszkóp

"...- Tudod - kezdte nagyjából ebben a hangulatban Kriszta -, kislány koromban volt egy kaleidoszkópom. Amikor megkaptam, hitvány egy ajándéknak tartottam, még úgy is, hogy apukám azt mondta: Kriszta, csak jól figyeld a folyton újjáalakuló alakzatokat! A lélek is így látszana az ember szívében, ha megfigyelhetnénk. Haragudtam rá, hogy azért, amiért ő annyit emlegette a gyerekkori kaleidoszkópját, nekem miért azt kellett kapnom egy születésnapra, mégha kaptam mellette mást is. Aztán hogy, hogy nem, néhány hónap múlva már ez volt mindenem. Akármi bánat ért, bezárkóztam vele a nagy akasztós szekrénybe. A télikabátok miatt sosem lehetett teljesen becsukni, és számomra mindig egy kicsit tél volt odabent. A végét ehhez a kis fénycsíkhoz nyomtam, és úgy forgattam, hosszú percekig nagyon lassan. Valóban, olyankor úgy tűnt, hogy benne van az egész világ, az én világom, és csak valami gonosz véletlen miatt lehetett, hogy én nem voltam benn a színes cserepekből összeálló virágok között, amelyeket mindig lelkem tükreként vettem.
- Egyszer - vette át a szót D. percekre rá, hogy Kriszta abbahagyta beszédét, és már hallották a közeledő szerelvényt -, széttörtem egy kaleidoszkópot, mert kíváncsi voltam, mi van benne. A tenyeremen csak egy marék szemét volt az, ami előtte csodákat láttatott velem. Általában mindent szétszereltem vagy széttörtem, ami csak a kezembe került, de semminek a darabjai nem töltöttek el olyan szomorúsággal, mint akkor a kaleidoszkóp részei. Érdekes, ahogy a teljes más eredetű dolgok sokszor egymáshoz teljes hasonló módon nyilvánulnak meg.
- Mire gondolsz ezzel? - Kérdezte Kriszta, ahogy a közeledő, narancssárga mozdonyt nézte.
- Elmennék, holott maradnom kéne. Maradnék, holott mennem kéne. Olyan, mint egy darabokra szedett játék, és én világéletemben azzal voltam elfoglalva, hogy ilyenekbe leheljek új életet. - D. lassan beszélt, körbe-körbe az igyekvő emberek a látszatot meghazudtolva tülekedtek, és fogytak a peronról. - Ez még egyszer sem sikerült, és félek, hogy most sem sikerülne. A gyengeség az igazi átkom, formázhatatlan anyag vagyok. Te pedig erős vagy, túl erős, hajlíthatatlan forma vagy. Remélem, az emlékedből elég erőt merítek, és akkor talán nem lesz túl késő, hogy majd felkeresselek... "

/Nagyatádi Horváth Tamás: Szindbád utolsó vére/

Köszönöm Ilona!

három éves

Hétfőn lesz három éves.

Hosszú idő egy három éves életében.

Légy boldog!

eső

Nagyon meleg nap volt ma.

Elfáradtam a hőségtől. Rengeteg szaladgálnivalóm volt,

és nem volt kellemes ebben a tikkasztó hőségben,

pedig rengeteget ittam a nap folyamán.

Jóóóó lenne egy kis csendes eső...

emlékek

Vajon miért,honnan kerülnek elő egyik pillanatról a másikra a rég elment barátaink?

Ma sokat dolgoztam,változatos nap volt,jó kedvem volt,

míg egyszercsak elém került egy arc a semmiből és egy hang,

amit sosem fogok elfelejteni.

Nem is akarom elfelejteni,csak valahogy fáj hallani.

Igazán a mély hangú férfiakat kedvelem.

Andrea aztán mindennek mondható,de annak nem.

Mégis a hangja valahogy szívbemarkolóan gyönyörű.

A fenti dalt gondolom Paul Simon után mindenki ismeri,

annak idején " a csend hangjai" címen vált ismertté.

A felvétel érdekessége,hogy
ez a dal eredetileg egy dél-amerikai népdal.

Andrea pedig indián származású,Szardínián született,

és ott is halt meg Szent Ilona szigetén.

Itt az indián dalt szardíniai nyelven énekli Máriáról.

A véletlen ajándéka az ő barátsága nekem ,
fájt,amikor elment.

És időről időre egyszer csak itt van, hallom, látom.

Ez a felvétel az utolsó koncert, a halála előtt egy hónappal.

Hat hónap alatt vitte el a betegség.

Itt elbúcsúzik mindenkitől.

Ott van a Tazenda, Elena Ledda , és minden zenész ,

akivel együtt dolgozott.

Ezt a képet,amibe a videót betettem,

egy héttel a halála előtt küldte...

Ó az ,sardiniai maszkban...

ciao Andrea ...

levendulásban

Tihanyban virágzik a levendula.
Itt ülök egy levendulás kellős közepén,és szívom magamba ezt a semmihez sem hasonlítható éltető illatot.
A kép megtévesztő...itt most esik az eső.

De nem bánom,szeretem az esőt,és ez csak csendesen simogatóan hull alá.
Pont jó,a hangulatomhoz illik.
Holnap este megyünk haza,de addig még az eső ellenére is
Hurrá! nyaralunk!

matt...

Tegnap mattot kaptam ebben a játszmában.
Képtelen vagyok elfogadni,annyira érthetetlen,még ha tudom is az okát.

Az apám végképp a tudtomra adta,hogy nem költöznek ide.

Az elmúlt egy esztendő minden szenvedése és gyötrődése is az ő hibás döntése miatt volt. Már egy évvel ezelőtt kellett volna költözni. Akkor mindent elintéztem,vevőt találtam a lakásukra és az árából itt találtam egy az eddigi lakásuknál kicsit nagyobb másikat,ami minden előírt igényüknek megfelelt.

Ügyvédi folyamatban volt a dolog,amikor az utolsó pillanatban visszaléptek a költözéstől. Az,hogy nekem ráment szinte az egész nyaram,az nem számít.

Nem tudom őket ellátni 120 km távolságból.

Ha megfeszülök sem megy. Itt van a családom és a munkám,amit nem hagyhatok itt. Ha ide költöznek,akkor könnyen beépítem a napirendembe,hogy akár háromszor is egy nap folyamán átmenjek hozzájuk és megtegyek mindent,ami szükséges.

De nem és nem. Az egész mögött a nevelőanyám áll,akiben nyílván megszólalt a lelkiismeret,és fél. Gondolom attól tart,hogy azt kapja,amit adott nekem.

Igen,azt érdemelné!

Bevallom,nem szeretettel ápolnám, csak kötelességből. És így becsülettel megtennék értük mindent. Tudom,szomorú így beszélni erről,de ez az igazság.

Sohasem szeretett,csak az útjában voltam,neki csak az apám kellett,én nem.

Ettől függetlenül mégis felnőttem valahogy,szeretet és kedvesség nélkül,az anyám hiányában élve. És ezért az apámat is hibáztatom,bár tisztában vagyok vele,hogy egy gyerek sosem vonhatja semmiért sem felelősségre a szülőjét.

Én sem teszem,csak felnőtt fejjel már látom mindazt,amit 50 éven át mélyre ástam. Ezek mind előjönnek,éjjel arra ébredek,hogy beadtak az inézetbe,és keresem az anyámat.

És így nőttem fel. Önző felnőttek között,akik csak maguknak éltek,sosem voltak igazán a szüleim,később pedig nem voltak nagyszülők sem,hiába volt három unokájuk. Nos mindegy már...

És most mit csinálnak? ugyanezt...

Ami minden szempontból megnyugtató lenne mindenkinek,az nem kell.

Tegnap az apám kijelentette, hogy " beköltöznek egy szeretet otthonba".

Még ezt a terhet is rám teszi akkor,amikor minden nap azért könyörgök nekik,hogy gondozhassam tisztességgel őket. Az nem kell,de a szeretet otthon kell.

Teljesen kiborultam ettől. Nem tudok aludni, felébredek régi emlékekre.

És bizony nem beszéltem még az anyagi dolgokról . Minden ép eszű ember öregségére arra törekszik,hogy a gyerekének, unokájának adja azt,amit felhalmozott az életben. Én sosem kaptam semmit. Amit adott szóban,azt a gyakorlatban sosem adta. A nyaralónk értéke kb. 7-8 millió Ft,ő eladta 1,2 millióért a telekszomszédnak,pedig egyszerkétszerháromszor már nekem adta.

Nagyon komoly anyagi károkat csinál. Nem nekem,önmaguknak.

Most még a lakásukat is elkótyavetyéli, pedig vannak unokái.

Nekem semmi nem kell tőlük,abból a lakásból semmi. Nincs egy dolog sem,amihez szép emlék fűzne. Azt csinál vele,amit akar.

De ez,hogy inkább rábízza magukat idegenekre,kiszolgáltatja magukat másoknak,minthogy a saját gyerekébe megbízzon,ez már mindent felülmúló.

Sosem adtam neki okot erre . Sem a bizalmatlanságra.

Szóval...sakk...matt...

Én én vagyok

Én én vagyok.

Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.

Én rendelkezem mindenemmel –

a testemmel és annak minden mozdulatával;

az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;

a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;

az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;

a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;

a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;

minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó.

(Virginia Satir)

a bumeráng

:-)

értük...ellenük

Ma nem háborúzok a bennem maradt gyermek fájdalmaival,

megpróbálok pihenni.

És igen,tudom,nagyon fontos a megbocsátás.

Az egy hosszú folyamat,

tudatosan haladok az úton,csak hát partner nélkül elég nehéz.

Belefáradtam a küzdelembe. Értük kell küzdenem éppen ellenük.

Jó lenne legalább pár órát nem gondolkodni.

Megpróbálok pihenni.

A gyöngyvirág valamiért anyámra emlékeztet.

Nem tudom miért,nincs konkrét emlékem,de ha rá gondolok,gyöngyvirág illatát érzem,illetve ha érzem az illatot,anyám jut eszembe.

Jó lenne megtudni,talán ez lehetett a kedvenc virága?

Apámat még most 50 év elteltével is hiába kérdem.

csend-haikum

csókká vált ajkam
hullámsírban őrzi még
nádszálnyi csended...

Más világ

Fenyőfa vagy -
büszkén égbenyúló.
Otthonod bércek havasa,
szomjad fürge patak oltja,
és idegen neked arcom toszkán mosolya.

Fügefa vagyok -
napfényben heverő.
Engem a tenger és a síkság
végtelenje nyugtat,
és nyomaszt a hegy felől suttogó erdő.

Fák vagyunk -
gyökerünk kötött.
Más táj és más világ,
de néha a múlt ejt ránk harmatcseppet,
és felsajog gyümölcsömbe fúródott tűleveled.

Luna Piena

az élet színpadán

(katt a képre)

"Szeretlek.
Csak így, ilyen köznapian
ilyen egyszerűen, ha úgy tetszik semmitmondóan
hisz a legtöbb levélben így írják: szeretettel,
és ez nem súlyosabb, mint a kérdés:
mi újság, hogy vagy és effélék.
Pedig milyen kevés ember iránt vagyunk szeretettel,
mennyi közöny, rosszallás, idegenség,
gyanakvás, harag, meg nem értés,
mennyi odvas, rossz indulat fűz bennünket egymáshoz
kis és nagy közösségünk zárt rendszerében.
Milyen kevesen figyelnek szavainkra,
ha azt mondjuk: kedves barátom,
egyetlen szerelmem ?
mikor mit ír elő konvenciónk,
miközben szavaink tartalma rég kihullott,
és ezt nem kéri tőlünk senki számon,
hisz megszoktuk: őszinte részvétem, szívből gratulálok,
és a szeretlek, ha egyáltalán kiejtjük,
nem több közhely szavaink egyikénél,
ami kéznél van, mint a papír zsebkendő, vagy a golyóstoll.
De hát én szeretlek, salakmentesen, forrástisztán,
őrzöm hangod emlékezetem kazettájában,
és őrzi a testem kezed simítását,
őrzi pulzusom felgyorsult ritmusa
a visszapergetett filmszalagon
az egyszerit, a megismételhetetlent,
az egymásra talált test ünnepét,
az egymást dajkáló lélek hétköznapjait.
Szeretlek,
és folytathatnám: szeretlek, mint....,
és bizonyára jutna eszembe még friss hasonlat,
jól hangzó, kevéssé kopott,
de így mondom pőrén, dísztelen,
vedd vallomásnak vagy tényközlésnek,
akár messze vagy
akár a szomszéd szobában,
akármi volt, van vagy lesz velünk,
igémet hirdetem, vállalom, vissza nem vonom:
Szeretlek!"

Régi bejegyzés egy régi naplóban.
Ma már inkább így mondanám:szerettelek.
Rég volt,sok éven át azt hittem,hozzám tartozol.
De nem.
Káprázat volt?
Vagy csak a vágyaimat vetítettem rád?
Ma már tudom,hogy ki vagy.
Nem az,akinek hittelek,nem az,akiben hittem.

A napokban elolvastam Lilien regényét.
Három éve írtam.
Már akkor is helyesen gondolkodtam felőled.
Örökre elvesztettél.
Ma már ki tudom mondani,hogy örökre.
És a legszebb az egészben,hogy nem is fáj.
Pedig valaha azt hittem,belehalok.
Ma pedig nem hiányzol.
Változunk.
És a szerelmeink is változnak.
Csak addig tartoznak hozzánk,amíg erőt merítünk egymásból.
Ha nincs egyensúly az adok-kapokban akkor felborul a harmónia
...és vége.
Mint egy több évig tartó délamerikai szappanopera.
Mindegy, ki a főszereplő... Rodrigo...Carlos...Huan...
vagy Josh...
Te minden szerepet eljátszottál,hiába,színész vagy.
És én kértelek rá,hogy nekem csak a színpadon játsz,
az életben soha.
Szakmai ártalom.

...nem,nincs semmi baj,csak ma egy kicsit több időm volt merengeni...

Darren

éjszakára Wharton Darren és a Dare...
repülük ezzel a zenével...valahova messzire...



jó éjt...

Zucchero - Wonderful Life

örök kedvenc...Zucchero...és a Black régi dala...Wonderful Life...
majd igyekszem,hogy valóban wanderful legyen...
össze kell végre szednem magam...
a zene segít, mindig segít,ha nagyon egyedül maradok...
Garou,Zucchero,Dare...ma őket hallgattam,valahogy a lelkemből szólnak ezek a zenék...
és persze Lisa Gerard ,vagy Cocorosie...hm...a Beautiful boyz ...csodálatos dallamvilág...

az én tigrisem

Kellemes nap volt ma.
Bár munkával telt,jóóó volt.
Egész nap tevékenykedtem. Már korán reggel ébredtem,megfőztem az ebédet.
Aztán vizsgáztattam,délelőtt bevásároltam.
Délután dolgoztam,majd wellness... estig. Egyre jobban kedvelem a japán fürdő relaxáló csendjét. Nagyon jól esik a hűs víz után a medence símogató melege.
És a csendben előjönnek a régmúlt idők emlékei.




Ez az,ami nem kellene,de tudom,hogy egyszer szembe kell néznem a múlt minden fájdalmával.
És ez nehéz.
Apám egyre gyengül,ahogyan múlik az idő,és egyre makacsabb,önzőbb.
Egész életében az volt.
Hogy én mennyire nem számítottam,csak most látom,és érzem.
Érdekes az emberi lélek,hiszen mindez eddig is bennem volt,az én megélt élményeim,de valahol a mélyben voltak ,gondosan elrejtve,és nem fájtak.
Most azonban lassan minden előjön.
Nap mint nap felszínre kerül valami.
Egy mások számára semmiségnek tűnő apróság,
én meg úgy érzem,mintha egy kést forgatnának a szivemben.
Hiányzik az anyám, aki sokat énekelte nekem ezt a dalt.
Kevés emlékem maradt róla,ez a dal az egyik.



Anyámat és a gyökereimet elvették tőlem,mert a halála után nem volt szabad beszélnem,kérdeznem róla,mert a nevelőanyám megvert érte.
Hamar megtanultam,hogy hallgatni kell,akkor nem bánt.
Bár akkor is bántott... valami másért.
Akármit csináltam,az sosem felelt meg neki.
Igen,én az útjában voltam. Felesleges voltam.
Engem nem akart,csak az apámat,és mindazt ami az apámmal járt.
5 éves voltam,amikor az anyám meghalt. Apám azonnal megnősült,elvette ezt a nőt.
Hogy miért??? sosem fogom megérteni,de nem is az én dolgom.
Egy buta,primitív,tanulatlan rosszindulatú nő.
Persze ezt csak most látom így,felnőtt fejjel.
Gyerekként csak féltem tőle,és szolgalelkűen megpróbáltam megfelelni minden elvárásának.
A legszentebb dolgaimba is belegázolt.
Elvesztettem miatta barátságot,szerelmet.
6 éves koromban intézetbe adtak,ahonnan 3 nap múlva eltanácsoltak,mert mindenkit megharaptam. Azt mondták apámnak,hogy "vigye el a kislányt,mert megőrül a gyerek itt."
Így kerültem előbb a keresztanyámhoz,majd egy év múlva "haza".
És ez volt maga a pokol.
Most hálásnak kellene lennem,mert felnevelt.
Sosem szeretett,és én sem őt. Félelmen kívül semmit nem éreztem iránta.
Az egész gyerekkorom szeretet nélkül telt el.
Kaptam tiszta ruhát,és kaptam enni.
Megvert,ha bepiszkolódott a ruhám,és ha nem ízlett az étel.
Tudom,hogy tisztességből és becsületből gondoskodnom kell róluk,és ezt meg is teszem.
Pontosabban megtenném,ha hagynák.
De nem hajlandóak abba a városba költözni,ahol élek.Mindenféle dologra hivatkoznak értelmetlenül,közben már a lakásukat sem képesek elhagyni segítség nélkül. Mindennapi ellátásra lenne szükségük,és ezt várják tőlem 120 km távolságról.
Ez nem megy,nekem itt a munkám, itt a családom,a gyerekeim.
Nem utazhatok naponta oda-vissza,a munkámat nem adhatom fel.
Így azonban naponta megkapom,hogy milyen szemét vagyok,amiért nem gondoskodok róluk.
Azt hiszem,mindent megtettem,azért,hogy gondoskodhassak,ők ezt a lehetőséget eldobják maguktól.Tudom milyen sok idős örömmel venné, és nem kapja meg. Ők meg ellenállnak, közben pedig folyamatosan szidnak,és a legnagyobb esztelenségeket követik el.Nekem nem kell a pénzük,a lakásuk,nem kell semmi. Sosem adtak semmit.
De! az apám egyszer már nekem adta szóban a nyaralónkat,aztán mégsem...aztán most eladta 1,2 millió Ft-ért,az értéke 6 millió volt. Egy "kedves szomszéd" vásárol be nekik, és kiderült,hogy több,mint egy millió hiányzik az apám kártyájáról.
Többek között azért nem költözne,mert ragaszkodik az orvosához,a "professzor úrhoz".
Ahhoz,akinek a zsebét folyamatosan 100 ezrekkel tömi,és közben majdnem eltette láb alól.
Ezek már nem normális dolgok. Egy ép eszű ember ilyet nem tesz,de ő igen.
Csak a saját akaratát érvényesíti,illetve a nevelőanyám irányítja.
Én meg a szemét vagyok.
Semmit nem tehetek az ilyen dolgok ellen.Nem kötelezhető a szülő arra, hogy engedje,hogy gondoskodjanak róla. Akkor sem kötelezhető,ha már az állapota miatt ez elengedhetetlen.

De olyan borzasztó ez,hogy csupán a kötelességtudat vezet.
Szeretnék megnyugodni valahogyan,végre békét és csendet szeretnék a szivemben.
És erre jó a japánfürdő...kicsit eltűnik a világ.

Mindenkinek megvan a maga tigrise,akit le kell győznie.
Előbb,vagy utóbb meg kell vele küzdeni.

Cry For The Moon

Az elmúlt hetet csak megpróbáltam túlélni...
nagyon kemény volt,és a hangulatomat leginkább csak ezzel a régi Epica felvétellel tudom jellemezni.
Annak ellenére így éltem meg az elmúlt napokat,hogy munka után minden este kiadtam magamból a felgyülemlett negatív energiákat,minden este úsztam 2 órát megállás nélkül,és szaunáztam...még így is maradt bennem.
Ezek szerint a délután Epica hallgatásával és mindenféle házimunka sűrgős elvégzésével telik ,
:-)így legalább lehiggadok és hasznos is leszek az emberiség számára:-)

égi jel...

annyi...de annyi dal maradt már itt...
egyre több él a szívemben...
és olyan nagyon nehéz elengedni azokat,akiktől kaptam őket...

ez a watsu...

Egy új technikát vezettem be a múlt héten a munkámban.
Már régebben megtanultam,de nem volt mód rá,hogy alkalmazzam.
Most a japán fürdőben minden adott,így megismertettem a vendégekkel,akiknek nagyon tetszik a módszer.
És én is mádom csinálni,olyan.mint egy víz alatti tánc.


Ez a Watsu ...

Újdonságnak számít Magyarországon a water-shiatsu vagy Watsu, ami a pontnyomásos, energiakiegyenlítő és harmonizáló tradicionális japán gyógymód vízben alkalmazott változata.

Segítségével ki lehet használni a víz közvetítő erejét, és hatékonyabban gyógyítani egy olyan közegben, ahol a test felszabadul a gravitáció hatása alól. Testmeleg vízben, mélyen relaxált állapotban történik a kezelés, amelynek gyógyító, energetizáló, nyugtató és pihentető hatása világszerte elismert.
Az 50-60 perces kezelés egy 1,2-1,3 méter mély, 35-37 ºC-os vízben történik, fürdőruhában, úsztató szivacs segítségével,ami megkönnyíti a lebegést. A medencében többen is tartózkodhatnak, mert egy embernek legfeljebb egy 2,5 méter átmérőjű területre van szüksége. A kezelt személy részéről csak nyitottságra és a gyógyítás befogadására van szükség, úszni tudásra nincs. Sőt, a Watsu inkább segít azoknak, akik valamiért nehezen tudnak megbarátkozni a vízzel.
A kezelés során semmiféle kommunikáció nem történik, a kezdeti lényeges információ átadásán kívül a terapeuta csendben alkalmazza a különféle technikákat. A pácienst stabilan alátámasztja, majd légzésére koncentrálva ráhangolódik. Semmit sem erőltet, csak jelen van, és mindvégig hagyja, hogy elengedett, relaxált állapotba kerüljön, és saját tempójában „dolgozzon” páciense. A kezelés végén lehetőség van az élmények megbeszélésére, de ez nem kötelező.

Mit hoz fel a víz...?
Mint minden holisztikus gyógymód, a Watsu is az egész embert gyógyítja testi-lelki-szellemi szinten, nem a tünetekre koncentrálva, hanem a probléma okát kutatva. A kezelés során relaxációs állapotba jutunk, ahol mélyebb dimenziónkkal kapcsolatba kerülve, magzat-, gyermek- és felnőttkori feldolgozatlan érzelmi sérüléseinket, elfojtásainkból adódó traumáinkat hozhatjuk felszínre. A kezelés alatt vagy után felszabadultságot, egységélményt, de akár sírásig fajuló szomorúságot is átélhetünk a traumák oldódása miatt. Ilyenkor nagyon fontos, hogy ezeket az érzelmi reakciókat megfigyeljük, majd elengedjük.

...és mit hoz ki a testedből?
A Watsu harmonizálja a vegetatív idegrendszert, egyensúlyba hozza a szimpatikus és paraszimpatikus működést. Ezáltal mélyül és lassul a légzés, csökken a vérnyomás, tágulnak a periferikus erek és erősödik az immunrendszer. Javul az alvás minősége, valamint az emésztés.
A Watsu legnagyobb gyógyító ereje a stressz és a szorongás oldásán túl az izomzat lazításában, az izomgörcsök megszüntetésében rejlik. Növeli az ízületek mozgásszabadságát, segíti a különböző mozgásszervi betegségek, az ízületi gyulladások, a nyaki, háti és gerincpanaszok gyógyulását.
Ezért kiváló gyógymódja a mozgássérülteknek és a mozgásszervi betegeknek. Elősegíti továbbá a műtétek és sérülések utáni rehabilitációt, és hatékony a különféle neurológiai esetek, mint az agyvérzés, a Parkinson-kór, a szklerózis multiplex, valamint a gerincsérülések kezelésében.
Ötéves kortól gyermekeknél is alkalmazható a módszer, sőt indokolt esetben előbb is. Náluk a hiperaktivitás, az általános feszültség és a koncentrációs zavarok kezelhetők jól és előzhetők meg a Watsuval.

Akiknek nem ajánlott:
A Watsu panaszmentes esetekben is bárkinek ajánlott, akinek nincs nyílt sebe, nem küzd szívműködési, keringési, vérnyomászavarokkal, és tartózkodhat meleg vízben. Abszolút kizáró ok a hőemelkedés és a láz, az epilepszia, a légzési elégtelenség, az 1500 cm3 alatti vitálkapacitás, valamint a különféle fertőzéses megbetegedések. Alkalmazása meggondolandó szédülés, klórérzékenység, egyes viselkedési zavarok, a köhögési reflex hiánya, a bőr váladékozása, valamint külső intravénás és más hasonló eszközök használatakor.

a víz az úr...

Így néz ki az utcánk...és az időjósók szerint ma még hatalmas vihar várható.
A nagy Duna vízszintje akkora,hogy nem tud belefolyni a Mosoni-Duna Gönyünél , így az visszafele folyik.
A Mosoni-Dunába a fentiek miatt nem tud belefolyni a Rába...így az is visszafele folyik.
A visszafele felgyülemlő víz már nem igazán fér be az árterületre.
Reggel megnéztem,a Rábának még kb 10 cm volt,hogy emelkedhet anélkül,hogy elöntené a város környező utcáit. A Dunát a katonák folyamatosan felügyelik, a gátakra ma már biztos,hogy kikerülnek a homokzsákok. Az utcák többsége a Dunától a város fele lejt,tehát ha kijön a víz,akkor az hozzánk is eljön.
A velünk szemben lévő étterem már mindent felpakolt a pincéből, hűtőgépek,számítógépek voltak lent veszélyben.

zöldár

Árad a Duna.
Ez a szokásos zöldár,ami mindent hoz magával.
Talán vasárnap tetőzik, ez már most is elég ijesztő látvány.
A rakpart víz alatt,ott van meder széle,ahol a hajók állnak.
Ott dolgozom a jobb parton az utolsó nagy házban.
Remélem,nem önt ki bennünket a víz.

Pozsi elment...

Most egy olyan útra léptél,ami egy másik dimenzióba vezet.
A barátságunk új formát ölt.
Köszönöm soraidat...


"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...valójában csak átmentem ide a másik szobába. Én, én vagyok, te pedig te.

Akármit jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.

Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden.

Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.

Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám.

Emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogy előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.

Minden olyan mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság.

Az hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni.

Figyelek rád, itt vagyok a közeledben egészen közel.

Nincs semmi baj. A lélek él, találkozunk.

Pozsi "

igen...a lélek él,és tudom,hogy itt vagy...

fárasztó hetem volt

Nagyon sok munkával telt a hét.

Rengeteget mentem,szerveztem és persze dolgoztam is.

Megviselt a pénteki 37 fok, vagy inkább a szombati 12.

Sosem voltam érzékeny az időjárás változásaira, de ez a szélsőségesség már nekem is sok lett.

Ma kellemes...

Délután családostól megyünk welnesselni, már alig várom.

itt lenne az ideje

Más is van,amit rendbe kellene tenni :

“A csoda a virágban megjelenik:Nem benned van a csoda –Hanem általad.

Mert nem vagy virág, hanem tavasz.

Szeretnek, ekkor a látható csoda vagyok a virágban. Ha én szeretek a láthatatlan tavasz vagyok, mely mindent virágba borít.

És ki tudja megfogni a tavaszt?”

...Egyedül azonban nem megy.

Nap-fiú a Víz-Kedvesnek

Nap-fiú a Víz-Kedvesnek

Te mindig is tudtad, hogyan kell szeretni,
az idő mélyéből hoztad ezt Magadban,
a Lét írta Beléd, nem volt mit tanulni,
lelkedben hordozod öröktől, kódolatlan.

Én csak most tanulom bokros idő múltán,
mit jelent szeretni, és mi a szerelem,
nehéz a lecke, sok a csüggedés,
nekem nem akárkit: Téged kell szeretnem.

Kell, mondom, mert belém a kell van kódolva,
sorsom, végzetem vagy ősidőktől fogva.
Te nem akárki vagy, Te az Egyetlen vagy,
nekem az örök Nő, teremtés csodája.

Buja, ős- mocsár a lelked,
hínár-liános vízi rengeteg,
veszélyes, vad, és hívón gyönyörű,
iszap-mélye ős-titkot rejteget.

Vizéből nedves tűz világít,
halványan derengő zöld lápi fény,
sűrűje lidérc-láng járta víz-vadon,
melyben csillogva cikáz ezernyi furcsa lény.

Színén tündérrózsák dísz-sora,
benn ezerszín nyüzsgő élet járta át,
az örök teremtés-elmúlás temploma,
mely őrzi időtlen női léted titkát.

Titkodnak akarok avatottja lenni,
ám kitudni Nap-lélekkel nem lehet,
a metszően éles nappali sugár
csüggedten verődve hagyja el felszined.

Talán a Hold az, mely párás éjszakán
sápadt sugarát ködön át hullatva
halvány víz-fényeddel egyesülhet,
és az őrzött tudást magába szívhatja.

Mostmár tudom, Holddá kell lennem,
búcsút intenem a sárga fényű Napnak,
mert csak akkor, s úgy van reményem
részesévé válni örök-mély titkodnak.

Holddá kell lennem, hogy lelked befogadjon,
sugaram így talán vágyat ébreszt Benned,
víz-tűzzel a holdfény tán könnyen vegyülhet,
és remélheti tán elnyerni szerelmed.

(köszönöm, szívbemarkolóan gyönyörű)

ok-okozat

Mindenekelőtt le kell szögeznem,hogy nem vagyok orvosellenes.
Baráti körömben több orvos is van,akiknek tudását,
emberségét tisztelem , szeretem.

Beszéltem apám kezelő orvosával a kórházban,aki mindenről részletesen beszámolt.

Az ok,amiért kórházba került : Sincumar túladagolás.

Apám betartotta az utasításokat és annyit vett be,amennyi az előírt volt.

A túladagolás következményeként már annyira kevés vére volt,ami veszélyezteti az életben maradást.A gyógyszertől mértéktelenül felhígult vér folyt az orrából és véres a vizelete.

Most folyamatosan kapja a vért és az infúziót. Kb. egy hét még,mire be tudják állítani nála a véralvadást gátló gyógyszer mértékét.

Nos,az egyik ok,amiért nem hajlandó Győrbe költözni,hogy ragaszkodik az orvosához.

Ehhez! aki majdnem eltette lábalól,mert rosszul írta elő az adagolást.

És persze ennek a zsebét tömi kenyény pénzekkel,a mértéke 100 ezrekben mérhető.

Ez az orvos " nagyon alapos,rendes,körültekintő,és nagyon ragaszkodik hozzájuk".

Nanááá,ennyi pénzért lehet ragaszkodni.

A másik szemétsége,és erről sosem fogom tudni meggyőzni az apámat,hogy azt mondta neki,hogy nem szabad Győrbe költözniük a nevelőanyám állapota miatt.

Neki agydaganata van,időnlént azt sem tudja,hogy hívják,és emellett depressziós.

Én úgy gondolom,hogy egy depresszióst nem szabad bezárni egy sivár környezetbe,jobb,ha kellemesen változatos környezetben kap szeretetteljes gondoskodást,ami eltereli a figyelmét önmagáról.

Ezenkívül persze életveszélyes dolog egyedül hagyni,mert ha kimegy az utcára pl. nem biztos,hogy hazatalál.

És ez már megtörtént.

A kedves doktor bácsi havi 100 ezerért adja a jóóó tanácsait , és azon fáradozik,nehogy elveszítse az aranytojást tojó tyúkját. Az apám meg ész nélkül fizet,mert ez egy "professzor".

Most feljelenthető azért a hibáért, amibe az apám majdnem belehalt.

Hát a fene egye meg a professzor urat!

Az ilyenek járatják le végtelenségig az egész orvos társadalmat.

Miattuk alakul ki a bizalmatlanság a becsületes jó szakemberek és Emberek ellen is.

És az apám ennek fizet,minden szavát elhiszi.

Most szembesülhet vele,hogy kétszer megműtötte olyannal,amit nem is kellett volna,alkalmanként 300 ezerért. (ezt most a kórházi kezelőorvostól tudtam meg,hogy azok a műtétek nem hogy feleslegesek voltak,veszélyesek és hátrányosak is voltak az idős szervezetre)

Pénzért mindent???!

...igen...gátlástalanul...

És akkor most nagyon gyorsan visszakanyarodok a karmához,

és rábízom az igazságtételt.

Lesznek még a professzorúrnak nehéz percei.

most

Még ha értem is a karma törvényeit,nehéz elfogadni néha azokat.
Igyekszem az életet tudatosan élni,odafigyelve a jelekre,mások számára tán láthatatlan, észrevehetetlen jelekre.

És mégis vannak miértek.
Most is.
Az elmúlt néhány éjszaka nehezet álmodtam.
Apámat láttam magzatként egy anyaméhben,amint erőszakosan kapaszkodik a köldökzsinórba.
Ezt követő éjjel egy áttetsző fényű erdőben távolodott tőlem egy feltűnően kanyargós erdei úton,ahová én képtelen voltam őt követni,mert nem mozdult a lábam...végül nagyon lassan integetett és szertefoszlott a látvány...

Mi ez...mi más lenne,ha nem a végső távozás jele,hisz nagyon beteg,és öreg már.
Aztán egész éjjel nem jött álom a szememre,csak forgolódtam,és szorongtam,tudatosan fel sem fogtam,hogy mitől.
Tegnapelőtt déután rosszul lettem, néhány másodpercig tartott az egész,és ahogy jött,azonnal elmúlt az eddig még sosem tapasztalt állapot.
Fél négy volt.
Este 9-ig dolgoztam,és csak tegnap reggel hívtam fel a szüleimet.
Apámat előző nap bevitte a mentő a kórházba,mert fél négykor nagyon roszul lett.
Erősen vérzett az orra,amit elálítani sehogyan sem lehetett.
Állapot romlott,már a szája is vérzik (?) és véreset pisil.
Folyamatosan vért és infúziót kap.
Ugyanabban a pillanatban,amikor ő rosszul lett (és én is) az unokatestvére leesett egy lépcsőn,súlyosan megsérült a koponyája,sok vért vesztett, kórházba került.
Éééés itt a kérdés:
Hellingernek ebben is igaza lehet?
Az ősők hagyatéka ilyen erőteljesen képes működni,hogy egy családban az utódok egyszerre reagálnak rá?
Nagyon nehéz tetten érni ezeket a helyzeteket,mert általában a történések mögött senki nem keres összefüggést.
Én keresek,és rendszerint találok.
Ééés még egy kérdés:
Miért pont most????
Most,amikor a munkámban hosszú rákészülés és rengeteg várakozás után
NEKEM MA bizonytanom kell, JELEN KELL lennem.
Hivatalosan ma nyit a Japán fürdő és hivatalosan az én masszázs szalonom is.
Nagyon fontos,hogy OTT LEGYEK, megmutathassam a világnak.
Két évig vártam a mai napra.

De a fent leírtak miatt MOST kell mennem az apámhoz egy másik városba.
Tessék,ismét lehet választani!
Na...hát ez az,ami MOST nekem már egy kissé sok !

Az orvossal most beszéltem.
Apám nyugodt,kapja az infúziót,kapja a vért.
Orvosa szerint nem kell ész nélkül oda rohannom,mert az állapota nem indokolja ezt.
Ugyanakkor tudom,hogy kiszámíthatatlan, hogy a fáradt test meddig tartja magát.
Talán ha mégis ma mennék,talán elengedhetném és kevesebbet szenvedne...
Talán nem...és talán a munkám MOST ebben a pillanatban fontosabb,és elmegyek holnap...
Borzasztó nehéz a pillanatokról dönteni...de KELL...


Nekem állandóan választani kell.

új haj...új nő...

Délután a Mátrix fodrásza, Jancsi varázsolt el.
Ez a frizura és ugyanez a szín...nagyon tetszik,gyönyörű arany fényben csillog az egész.
Sokat vágott hátul,és elöl is.
Jóóóó,hogy szabadon van a nyakam,így nincs melegem.
Nem kell hosszú haj,bár nagyon gyorsan nő a hajam.
A munkában zavar,csak feltűzve tudom hordani,úgy meg nehéz,mert rengeteg hajam van.
Ezzel most elégedett vagyok.
Köszönöm.

úgy rohan az idő

Hétfő....megint.
Olyan gyorsan szalad az idő,rengeteg a tennivaló a hétre.
Tegnap megterveztünk néhány nap pihenést a jövő hétvégére,Várgesztesre,három napot.
Már alig várom,bár a hétköznapokban is jól érzem magam.
Mégis kell néha egy kis más,mint a megszokott.
Nyaralásról csak augusztusban lehet szó,de addig is remélek pár jóóóóó hétvégét.

Na de most még csak hétfő van...



Csak állok és bámulok.
A fiam minden képzeletem felülmúlóan dolgozik.
Váratlanul a sors kegyéből és a saját ügyességének köszönhetően vezető beosztásba került egyik napról a másikra.

Olyan munkakörbe és olyan feladatokkal,amit eddig még sosem csinált.
Most teszi a dolgát rendesen,mindenre talál megoldást...
...szóval csak ámulok és bámulok.

eddig itt csak magamnak írtam

Rég nem írtam ide.
Néha elegem van a blogolból.
Van néhány nagyon kedves barátom ott,és már csak a kedvükért járok vissza.
Most újjított a blogol,ennek következtében a kommentelőm használhatatlanná vált már másfél hónapja.
Ez az oldal itt egy napló volt eddig.
Magamnak,csak magamnak írtam.
Versek és dallamok,hangok jeleztek valamit itt számomra.
A hangulataim voltak itt.
Nehéz időszak van ismét a hátam mögött,de a dolgok nagy része rendeződni látszik.
Végre megvalósíthatok valamit,amire két éve készülök,két évet vártam.
Önállósodtam a munkában,és köszönöm jól érzem magam.
Kellett ez a váltás.
Csináltam egy szalont,fantasztikusan jó hangulata,kisugárzása lett.
Jól érzem ott magam.