2009. június 26.

a víz az úr...


Így néz ki az utcánk...és az időjósók szerint ma még hatalmas vihar várható.
A nagy Duna vízszintje akkora,hogy nem tud belefolyni a Mosoni-Duna Gönyünél , így az visszafele folyik.
A Mosoni-Dunába a fentiek miatt nem tud belefolyni a Rába...így az is visszafele folyik.
A visszafele felgyülemlő víz már nem igazán fér be az árterületre.
Reggel megnéztem,a Rábának még kb 10 cm volt,hogy emelkedhet anélkül,hogy elöntené a város környező utcáit. A Dunát a katonák folyamatosan felügyelik, a gátakra ma már biztos,hogy kikerülnek a homokzsákok. Az utcák többsége a Dunától a város fele lejt,tehát ha kijön a víz,akkor az hozzánk is eljön.
A velünk szemben lévő étterem már mindent felpakolt a pincéből, hűtőgépek,számítógépek voltak lent veszélyben.

2009. június 24.

zöldár


Árad a Duna.
Ez a szokásos zöldár,ami mindent hoz magával.
Talán vasárnap tetőzik, ez már most is elég ijesztő látvány.

A rakpart víz alatt,ott van meder széle,ahol a hajók állnak.
Ott dolgozom a jobb parton az utolsó nagy házban.
Remélem,nem önt ki bennünket a víz.

2009. június 21.

Pozsi elment...





Most egy olyan útra léptél,ami egy másik dimenzióba vezet.
A barátságunk új formát ölt.
Köszönöm soraidat...


"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...valójában csak átmentem ide a másik szobába. Én, én vagyok, te pedig te.

Akármit jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.

Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden.

Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.

Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám.

Emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogy előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.

Minden olyan mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság.

Az hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni.

Figyelek rád, itt vagyok a közeledben egészen közel.

Nincs semmi baj. A lélek él, találkozunk.

Pozsi
"







igen...a lélek él,és tudom,hogy itt vagy...

fárasztó hetem volt



Nagyon sok munkával telt a hét.

Rengeteget mentem,szerveztem és persze dolgoztam is.

Megviselt a pénteki 37 fok, vagy inkább a szombati 12.

Sosem voltam érzékeny az időjárás változásaira, de ez a szélsőségesség már nekem is sok lett.

Ma kellemes...

Délután családostól megyünk welnesselni, már alig várom.

2009. június 14.

itt lenne az ideje

Más is van,amit rendbe kellene tenni :

A csoda a virágban megjelenik:Nem benned van a csoda –Hanem általad.

Mert nem vagy virág, hanem tavasz.

Szeretnek, ekkor a látható csoda vagyok a virágban. Ha én szeretek a láthatatlan tavasz vagyok, mely mindent virágba borít.

És ki tudja megfogni a tavaszt?”

...Egyedül azonban nem megy.

Nap-fiú a Víz-Kedvesnek



Nap-fiú a Víz-Kedvesnek

Te mindig is tudtad, hogyan kell szeretni,
az idő mélyéből hoztad ezt Magadban,
a Lét írta Beléd, nem volt mit tanulni,
lelkedben hordozod öröktől, kódolatlan.

Én csak most tanulom bokros idő múltán,
mit jelent szeretni, és mi a szerelem,
nehéz a lecke, sok a csüggedés,
nekem nem akárkit: Téged kell szeretnem.

Kell, mondom, mert belém a kell van kódolva,
sorsom, végzetem vagy ősidőktől fogva.
Te nem akárki vagy, Te az Egyetlen vagy,
nekem az örök Nő, teremtés csodája.

Buja, ős- mocsár a lelked,
hínár-liános vízi rengeteg,
veszélyes, vad, és hívón gyönyörű,
iszap-mélye ős-titkot rejteget.

Vizéből nedves tűz világít,
halványan derengő zöld lápi fény,
sűrűje lidérc-láng járta víz-vadon,
melyben csillogva cikáz ezernyi furcsa lény.

Színén tündérrózsák dísz-sora,
benn ezerszín nyüzsgő élet járta át,
az örök teremtés-elmúlás temploma,
mely őrzi időtlen női léted titkát.

Titkodnak akarok avatottja lenni,
ám kitudni Nap-lélekkel nem lehet,
a metszően éles nappali sugár
csüggedten verődve hagyja el felszined.

Talán a Hold az, mely párás éjszakán
sápadt sugarát ködön át hullatva
halvány víz-fényeddel egyesülhet,
és az őrzött tudást magába szívhatja.

Mostmár tudom, Holddá kell lennem,
búcsút intenem a sárga fényű Napnak,
mert csak akkor, s úgy van reményem
részesévé válni örök-mély titkodnak.

Holddá kell lennem, hogy lelked befogadjon,
sugaram így talán vágyat ébreszt Benned,
víz-tűzzel a holdfény tán könnyen vegyülhet,
és remélheti tán elnyerni szerelmed.

(köszönöm, szívbemarkolóan gyönyörű)






2009. június 13.

ok-okozat


Mindenekelőtt le kell szögeznem,hogy nem vagyok orvosellenes.
Baráti körömben több orvos is van,akiknek tudását,
emberségét tisztelem , szeretem.

Beszéltem apám kezelő orvosával a kórházban,aki mindenről részletesen beszámolt.

Az ok,amiért kórházba került : Sincumar túladagolás.

Apám betartotta az utasításokat és annyit vett be,amennyi az előírt volt.

A túladagolás következményeként már annyira kevés vére volt,ami veszélyezteti az életben maradást.A gyógyszertől mértéktelenül felhígult vér folyt az orrából és véres a vizelete.

Most folyamatosan kapja a vért és az infúziót. Kb. egy hét még,mire be tudják állítani nála a véralvadást gátló gyógyszer mértékét.

Nos,az egyik ok,amiért nem hajlandó Győrbe költözni,hogy ragaszkodik az orvosához.

Ehhez! aki majdnem eltette lábalól,mert rosszul írta elő az adagolást.

És persze ennek a zsebét tömi kenyény pénzekkel,a mértéke 100 ezrekben mérhető.

Ez az orvos " nagyon alapos,rendes,körültekintő,és nagyon ragaszkodik hozzájuk".

Nanááá,ennyi pénzért lehet ragaszkodni.

A másik szemétsége,és erről sosem fogom tudni meggyőzni az apámat,hogy azt mondta neki,hogy nem szabad Győrbe költözniük a nevelőanyám állapota miatt.

Neki agydaganata van,időnlént azt sem tudja,hogy hívják,és emellett depressziós.

Én úgy gondolom,hogy egy depresszióst nem szabad bezárni egy sivár környezetbe,jobb,ha kellemesen változatos környezetben kap szeretetteljes gondoskodást,ami eltereli a figyelmét önmagáról.

Ezenkívül persze életveszélyes dolog egyedül hagyni,mert ha kimegy az utcára pl. nem biztos,hogy hazatalál.

És ez már megtörtént.

A kedves doktor bácsi havi 100 ezerért adja a jóóó tanácsait , és azon fáradozik,nehogy elveszítse az aranytojást tojó tyúkját. Az apám meg ész nélkül fizet,mert ez egy "professzor".

Most feljelenthető azért a hibáért, amibe az apám majdnem belehalt.

Hát a fene egye meg a professzor urat!

Az ilyenek járatják le végtelenségig az egész orvos társadalmat.

Miattuk alakul ki a bizalmatlanság a becsületes jó szakemberek és Emberek ellen is.

És az apám ennek fizet,minden szavát elhiszi.

Most szembesülhet vele,hogy kétszer megműtötte olyannal,amit nem is kellett volna,alkalmanként 300 ezerért. (ezt most a kórházi kezelőorvostól tudtam meg,hogy azok a műtétek nem hogy feleslegesek voltak,veszélyesek és hátrányosak is voltak az idős szervezetre)

Pénzért mindent???!

...igen...gátlástalanul...

És akkor most nagyon gyorsan visszakanyarodok a karmához,

és rábízom az igazságtételt.

Lesznek még a professzorúrnak nehéz percei.



2009. június 12.

most




Még ha értem is a karma törvényeit,nehéz elfogadni néha azokat.
Igyekszem az életet tudatosan élni,odafigyelve a jelekre,mások számára tán láthatatlan, észrevehetetlen jelekre.

És mégis vannak miértek.
Most is.
Az elmúlt néhány éjszaka nehezet álmodtam.
Apámat láttam magzatként egy anyaméhben,amint erőszakosan kapaszkodik a köldökzsinórba.
Ezt követő éjjel egy áttetsző fényű erdőben távolodott tőlem egy feltűnően kanyargós erdei úton,ahová én képtelen voltam őt követni,mert nem mozdult a lábam...végül nagyon lassan integetett és szertefoszlott a látvány...

Mi ez...mi más lenne,ha nem a végső távozás jele,hisz nagyon beteg,és öreg már.
Aztán egész éjjel nem jött álom a szememre,csak forgolódtam,és szorongtam,tudatosan fel sem fogtam,hogy mitől.
Tegnapelőtt déután rosszul lettem, néhány másodpercig tartott az egész,és ahogy jött,azonnal elmúlt az eddig még sosem tapasztalt állapot.
Fél négy volt.
Este 9-ig dolgoztam,és csak tegnap reggel hívtam fel a szüleimet.
Apámat előző nap bevitte a mentő a kórházba,mert fél négykor nagyon roszul lett.
Erősen vérzett az orra,amit elálítani sehogyan sem lehetett.
Állapot romlott,már a szája is vérzik (?) és véreset pisil.
Folyamatosan vért és infúziót kap.
Ugyanabban a pillanatban,amikor ő rosszul lett (és én is) az unokatestvére leesett egy lépcsőn,súlyosan megsérült a koponyája,sok vért vesztett, kórházba került.
Éééés itt a kérdés:
Hellingernek ebben is igaza lehet?
Az ősők hagyatéka ilyen erőteljesen képes működni,hogy egy családban az utódok egyszerre reagálnak rá?
Nagyon nehéz tetten érni ezeket a helyzeteket,mert általában a történések mögött senki nem keres összefüggést.
Én keresek,és rendszerint találok.
Ééés még egy kérdés:
Miért pont most????
Most,amikor a munkámban hosszú rákészülés és rengeteg várakozás után
NEKEM MA bizonytanom kell, JELEN KELL lennem.
Hivatalosan ma nyit a Japán fürdő és hivatalosan az én masszázs szalonom is.
Nagyon fontos,hogy OTT LEGYEK, megmutathassam a világnak.
Két évig vártam a mai napra.

De a fent leírtak miatt MOST kell mennem az apámhoz egy másik városba.
Tessék,ismét lehet választani!
Na...hát ez az,ami MOST nekem már egy kissé sok !

Az orvossal most beszéltem.
Apám nyugodt,kapja az infúziót,kapja a vért.
Orvosa szerint nem kell ész nélkül oda rohannom,mert az állapota nem indokolja ezt.
Ugyanakkor tudom,hogy kiszámíthatatlan, hogy a fáradt test meddig tartja magát.
Talán ha mégis ma mennék,talán elengedhetném és kevesebbet szenvedne...
Talán nem...és talán a munkám MOST ebben a pillanatban fontosabb,és elmegyek holnap...
Borzasztó nehéz a pillanatokról dönteni...de KELL...


Nekem állandóan választani kell.




2009. június 10.

új haj...új nő...



Délután a Mátrix fodrásza, Jancsi varázsolt el.
Ez a frizura és ugyanez a szín...nagyon tetszik,gyönyörű arany fényben csillog az egész.
Sokat vágott hátul,és elöl is.
Jóóóó,hogy szabadon van a nyakam,így nincs melegem.
Nem kell hosszú haj,bár nagyon gyorsan nő a hajam.
A munkában zavar,csak feltűzve tudom hordani,úgy meg nehéz,mert rengeteg hajam van.
Ezzel most elégedett vagyok.
Köszönöm.

2009. június 8.

úgy rohan az idő



Hétfő....megint.
Olyan gyorsan szalad az idő,rengeteg a tennivaló a hétre.
Tegnap megterveztünk néhány nap pihenést a jövő hétvégére,Várgesztesre,három napot.
Már alig várom,bár a hétköznapokban is jól érzem magam.
Mégis kell néha egy kis más,mint a megszokott.
Nyaralásról csak augusztusban lehet szó,de addig is remélek pár jóóóóó hétvégét.

Na de most még csak hétfő van...



Csak állok és bámulok.
A fiam minden képzeletem felülmúlóan dolgozik.
Váratlanul a sors kegyéből és a saját ügyességének köszönhetően vezető beosztásba került egyik napról a másikra.


Olyan munkakörbe és olyan feladatokkal,amit eddig még sosem csinált.
Most teszi a dolgát rendesen,mindenre talál megoldást...

...szóval csak ámulok és bámulok.

2009. június 7.

eddig itt csak magamnak írtam






Rég nem írtam ide.
Néha elegem van a blogolból.
Van néhány nagyon kedves barátom ott,és már csak a kedvükért járok vissza.
Most újjított a blogol,ennek következtében a kommentelőm használhatatlanná vált már másfél hónapja.
Ez az oldal itt egy napló volt eddig.
Magamnak,csak magamnak írtam.
Versek és dallamok,hangok jeleztek valamit itt számomra.
A hangulataim voltak itt.
Nehéz időszak van ismét a hátam mögött,de a dolgok nagy része rendeződni látszik.
Végre megvalósíthatok valamit,amire két éve készülök,két évet vártam.
Önállósodtam a munkában,és köszönöm jól érzem magam.
Kellett ez a váltás.
Csináltam egy szalont,fantasztikusan jó hangulata,kisugárzása lett.
Jól érzem ott magam.