Most egy olyan útra léptél,ami egy másik dimenzióba vezet.
A barátságunk új formát ölt.
Köszönöm soraidat...
"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...valójában csak átmentem ide a másik szobába. Én, én vagyok, te pedig te.
Akármit jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden.
Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám.
Emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogy előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság.
Az hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni.
Figyelek rád, itt vagyok a közeledben egészen közel.
Nincs semmi baj. A lélek él, találkozunk.
Pozsi "
igen...a lélek él,és tudom,hogy itt vagy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése