most

Még ha értem is a karma törvényeit,nehéz elfogadni néha azokat.
Igyekszem az életet tudatosan élni,odafigyelve a jelekre,mások számára tán láthatatlan, észrevehetetlen jelekre.

És mégis vannak miértek.
Most is.
Az elmúlt néhány éjszaka nehezet álmodtam.
Apámat láttam magzatként egy anyaméhben,amint erőszakosan kapaszkodik a köldökzsinórba.
Ezt követő éjjel egy áttetsző fényű erdőben távolodott tőlem egy feltűnően kanyargós erdei úton,ahová én képtelen voltam őt követni,mert nem mozdult a lábam...végül nagyon lassan integetett és szertefoszlott a látvány...

Mi ez...mi más lenne,ha nem a végső távozás jele,hisz nagyon beteg,és öreg már.
Aztán egész éjjel nem jött álom a szememre,csak forgolódtam,és szorongtam,tudatosan fel sem fogtam,hogy mitől.
Tegnapelőtt déután rosszul lettem, néhány másodpercig tartott az egész,és ahogy jött,azonnal elmúlt az eddig még sosem tapasztalt állapot.
Fél négy volt.
Este 9-ig dolgoztam,és csak tegnap reggel hívtam fel a szüleimet.
Apámat előző nap bevitte a mentő a kórházba,mert fél négykor nagyon roszul lett.
Erősen vérzett az orra,amit elálítani sehogyan sem lehetett.
Állapot romlott,már a szája is vérzik (?) és véreset pisil.
Folyamatosan vért és infúziót kap.
Ugyanabban a pillanatban,amikor ő rosszul lett (és én is) az unokatestvére leesett egy lépcsőn,súlyosan megsérült a koponyája,sok vért vesztett, kórházba került.
Éééés itt a kérdés:
Hellingernek ebben is igaza lehet?
Az ősők hagyatéka ilyen erőteljesen képes működni,hogy egy családban az utódok egyszerre reagálnak rá?
Nagyon nehéz tetten érni ezeket a helyzeteket,mert általában a történések mögött senki nem keres összefüggést.
Én keresek,és rendszerint találok.
Ééés még egy kérdés:
Miért pont most????
Most,amikor a munkámban hosszú rákészülés és rengeteg várakozás után
NEKEM MA bizonytanom kell, JELEN KELL lennem.
Hivatalosan ma nyit a Japán fürdő és hivatalosan az én masszázs szalonom is.
Nagyon fontos,hogy OTT LEGYEK, megmutathassam a világnak.
Két évig vártam a mai napra.

De a fent leírtak miatt MOST kell mennem az apámhoz egy másik városba.
Tessék,ismét lehet választani!
Na...hát ez az,ami MOST nekem már egy kissé sok !

Az orvossal most beszéltem.
Apám nyugodt,kapja az infúziót,kapja a vért.
Orvosa szerint nem kell ész nélkül oda rohannom,mert az állapota nem indokolja ezt.
Ugyanakkor tudom,hogy kiszámíthatatlan, hogy a fáradt test meddig tartja magát.
Talán ha mégis ma mennék,talán elengedhetném és kevesebbet szenvedne...
Talán nem...és talán a munkám MOST ebben a pillanatban fontosabb,és elmegyek holnap...
Borzasztó nehéz a pillanatokról dönteni...de KELL...


Nekem állandóan választani kell.