Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel –
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.
Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.
Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.
"Szeretlek. Csak így, ilyen köznapian ilyen egyszerűen, ha úgy tetszik semmitmondóan hisz a legtöbb levélben így írják: szeretettel, és ez nem súlyosabb, mint a kérdés: mi újság, hogy vagy és effélék. Pedig milyen kevés ember iránt vagyunk szeretettel, mennyi közöny, rosszallás, idegenség, gyanakvás, harag, meg nem értés, mennyi odvas, rossz indulat fűz bennünket egymáshoz kis és nagy közösségünk zárt rendszerében. Milyen kevesen figyelnek szavainkra, ha azt mondjuk: kedves barátom, egyetlen szerelmem ? mikor mit ír elő konvenciónk, miközben szavaink tartalma rég kihullott, és ezt nem kéri tőlünk senki számon, hisz megszoktuk: őszinte részvétem, szívből gratulálok, és a szeretlek, ha egyáltalán kiejtjük, nem több közhely szavaink egyikénél, ami kéznél van, mint a papír zsebkendő, vagy a golyóstoll. De hát én szeretlek, salakmentesen, forrástisztán, őrzöm hangod emlékezetem kazettájában, és őrzi a testem kezed simítását, őrzi pulzusom felgyorsult ritmusa a visszapergetett filmszalagon az egyszerit, a megismételhetetlent, az egymásra talált test ünnepét, az egymást dajkáló lélek hétköznapjait. Szeretlek, és folytathatnám: szeretlek, mint...., és bizonyára jutna eszembe még friss hasonlat, jól hangzó, kevéssé kopott, de így mondom pőrén, dísztelen, vedd vallomásnak vagy tényközlésnek, akár messze vagy akár a szomszéd szobában, akármi volt, van vagy lesz velünk, igémet hirdetem, vállalom, vissza nem vonom: Szeretlek!"
Régi bejegyzés egy régi naplóban. Ma már inkább így mondanám:szerettelek. Rég volt,sok éven át azt hittem,hozzám tartozol. De nem. Káprázat volt? Vagy csak a vágyaimat vetítettem rád? Ma már tudom,hogy ki vagy. Nem az,akinek hittelek,nem az,akiben hittem.
A napokban elolvastam Lilien regényét. Három éve írtam. Már akkor is helyesen gondolkodtam felőled. Örökre elvesztettél. Ma már ki tudom mondani,hogy örökre. És a legszebb az egészben,hogy nem is fáj. Pedig valaha azt hittem,belehalok. Ma pedig nem hiányzol. Változunk. És a szerelmeink is változnak. Csak addig tartoznak hozzánk,amíg erőt merítünk egymásból. Ha nincs egyensúly az adok-kapokban akkor felborul a harmónia ...és vége. Mint egy több évig tartó délamerikai szappanopera. Mindegy, ki a főszereplő... Rodrigo...Carlos...Huan... vagy Josh... Te minden szerepet eljátszottál,hiába,színész vagy. És én kértelek rá,hogy nekem csak a színpadon játsz, az életben soha. Szakmai ártalom.
...nem,nincs semmi baj,csak ma egy kicsit több időm volt merengeni...
örök kedvenc...Zucchero...és a Black régi dala...Wonderful Life... majd igyekszem,hogy valóban wanderful legyen... össze kell végre szednem magam... a zene segít, mindig segít,ha nagyon egyedül maradok... Garou,Zucchero,Dare...ma őket hallgattam,valahogy a lelkemből szólnak ezek a zenék... és persze Lisa Gerard ,vagy Cocorosie...hm...a Beautiful boyz ...csodálatos dallamvilág...
Kellemes nap volt ma. Bár munkával telt,jóóó volt. Egész nap tevékenykedtem. Már korán reggel ébredtem,megfőztem az ebédet. Aztán vizsgáztattam,délelőtt bevásároltam. Délután dolgoztam,majd wellness... estig. Egyre jobban kedvelem a japán fürdő relaxáló csendjét. Nagyon jól esik a hűs víz után a medence símogató melege. És a csendben előjönnek a régmúlt idők emlékei.
Ez az,ami nem kellene,de tudom,hogy egyszer szembe kell néznem a múlt minden fájdalmával. És ez nehéz. Apám egyre gyengül,ahogyan múlik az idő,és egyre makacsabb,önzőbb. Egész életében az volt. Hogy én mennyire nem számítottam,csak most látom,és érzem. Érdekes az emberi lélek,hiszen mindez eddig is bennem volt,az én megélt élményeim,de valahol a mélyben voltak ,gondosan elrejtve,és nem fájtak. Most azonban lassan minden előjön. Nap mint nap felszínre kerül valami. Egy mások számára semmiségnek tűnő apróság, én meg úgy érzem,mintha egy kést forgatnának a szivemben. Hiányzik az anyám, aki sokat énekelte nekem ezt a dalt. Kevés emlékem maradt róla,ez a dal az egyik.
Anyámat és a gyökereimet elvették tőlem,mert a halála után nem volt szabad beszélnem,kérdeznem róla,mert a nevelőanyám megvert érte. Hamar megtanultam,hogy hallgatni kell,akkor nem bánt. Bár akkor is bántott... valami másért. Akármit csináltam,az sosem felelt meg neki. Igen,én az útjában voltam. Felesleges voltam. Engem nem akart,csak az apámat,és mindazt ami az apámmal járt. 5 éves voltam,amikor az anyám meghalt. Apám azonnal megnősült,elvette ezt a nőt. Hogy miért??? sosem fogom megérteni,de nem is az én dolgom. Egy buta,primitív,tanulatlan rosszindulatú nő. Persze ezt csak most látom így,felnőtt fejjel. Gyerekként csak féltem tőle,és szolgalelkűen megpróbáltam megfelelni minden elvárásának. A legszentebb dolgaimba is belegázolt. Elvesztettem miatta barátságot,szerelmet. 6 éves koromban intézetbe adtak,ahonnan 3 nap múlva eltanácsoltak,mert mindenkit megharaptam. Azt mondták apámnak,hogy "vigye el a kislányt,mert megőrül a gyerek itt." Így kerültem előbb a keresztanyámhoz,majd egy év múlva "haza". És ez volt maga a pokol. Most hálásnak kellene lennem,mert felnevelt. Sosem szeretett,és én sem őt. Félelmen kívül semmit nem éreztem iránta. Az egész gyerekkorom szeretet nélkül telt el. Kaptam tiszta ruhát,és kaptam enni. Megvert,ha bepiszkolódott a ruhám,és ha nem ízlett az étel. Tudom,hogy tisztességből és becsületből gondoskodnom kell róluk,és ezt meg is teszem. Pontosabban megtenném,ha hagynák. De nem hajlandóak abba a városba költözni,ahol élek.Mindenféle dologra hivatkoznak értelmetlenül,közben már a lakásukat sem képesek elhagyni segítség nélkül. Mindennapi ellátásra lenne szükségük,és ezt várják tőlem 120 km távolságról. Ez nem megy,nekem itt a munkám, itt a családom,a gyerekeim. Nem utazhatok naponta oda-vissza,a munkámat nem adhatom fel. Így azonban naponta megkapom,hogy milyen szemét vagyok,amiért nem gondoskodok róluk. Azt hiszem,mindent megtettem,azért,hogy gondoskodhassak,ők ezt a lehetőséget eldobják maguktól.Tudom milyen sok idős örömmel venné, és nem kapja meg. Ők meg ellenállnak, közben pedig folyamatosan szidnak,és a legnagyobb esztelenségeket követik el.Nekem nem kell a pénzük,a lakásuk,nem kell semmi. Sosem adtak semmit. De! az apám egyszer már nekem adta szóban a nyaralónkat,aztán mégsem...aztán most eladta 1,2 millió Ft-ért,az értéke 6 millió volt. Egy "kedves szomszéd" vásárol be nekik, és kiderült,hogy több,mint egy millió hiányzik az apám kártyájáról. Többek között azért nem költözne,mert ragaszkodik az orvosához,a "professzor úrhoz". Ahhoz,akinek a zsebét folyamatosan 100 ezrekkel tömi,és közben majdnem eltette láb alól. Ezek már nem normális dolgok. Egy ép eszű ember ilyet nem tesz,de ő igen. Csak a saját akaratát érvényesíti,illetve a nevelőanyám irányítja. Én meg a szemét vagyok. Semmit nem tehetek az ilyen dolgok ellen.Nem kötelezhető a szülő arra, hogy engedje,hogy gondoskodjanak róla. Akkor sem kötelezhető,ha már az állapota miatt ez elengedhetetlen.
De olyan borzasztó ez,hogy csupán a kötelességtudat vezet. Szeretnék megnyugodni valahogyan,végre békét és csendet szeretnék a szivemben. És erre jó a japánfürdő...kicsit eltűnik a világ.
Mindenkinek megvan a maga tigrise,akit le kell győznie. Előbb,vagy utóbb meg kell vele küzdeni.
Az elmúlt hetet csak megpróbáltam túlélni... nagyon kemény volt,és a hangulatomat leginkább csak ezzel a régi Epica felvétellel tudom jellemezni. Annak ellenére így éltem meg az elmúlt napokat,hogy munka után minden este kiadtam magamból a felgyülemlett negatív energiákat,minden este úsztam 2 órát megállás nélkül,és szaunáztam...még így is maradt bennem. Ezek szerint a délután Epica hallgatásával és mindenféle házimunka sűrgős elvégzésével telik , :-)így legalább lehiggadok és hasznos is leszek az emberiség számára:-)
Egy új technikát vezettem be a múlt héten a munkámban. Már régebben megtanultam,de nem volt mód rá,hogy alkalmazzam. Most a japán fürdőben minden adott,így megismertettem a vendégekkel,akiknek nagyon tetszik a módszer. És én is mádom csinálni,olyan.mint egy víz alatti tánc.
Ez a Watsu ...
Újdonságnak számít Magyarországon a water-shiatsu vagy Watsu, ami a pontnyomásos, energiakiegyenlítő és harmonizáló tradicionális japán gyógymód vízben alkalmazott változata.
Segítségével ki lehet használni a víz közvetítő erejét, és hatékonyabban gyógyítani egy olyan közegben, ahol a test felszabadul a gravitáció hatása alól. Testmeleg vízben, mélyen relaxált állapotban történik a kezelés, amelynek gyógyító, energetizáló, nyugtató és pihentető hatása világszerte elismert. Az 50-60 perces kezelés egy 1,2-1,3 méter mély, 35-37 ºC-os vízben történik, fürdőruhában, úsztató szivacs segítségével,ami megkönnyíti a lebegést. A medencében többen is tartózkodhatnak, mert egy embernek legfeljebb egy 2,5 méter átmérőjű területre van szüksége. A kezelt személy részéről csak nyitottságra és a gyógyítás befogadására van szükség, úszni tudásra nincs. Sőt, a Watsu inkább segít azoknak, akik valamiért nehezen tudnak megbarátkozni a vízzel. A kezelés során semmiféle kommunikáció nem történik, a kezdeti lényeges információ átadásán kívül a terapeuta csendben alkalmazza a különféle technikákat. A pácienst stabilan alátámasztja, majd légzésére koncentrálva ráhangolódik. Semmit sem erőltet, csak jelen van, és mindvégig hagyja, hogy elengedett, relaxált állapotba kerüljön, és saját tempójában „dolgozzon” páciense. A kezelés végén lehetőség van az élmények megbeszélésére, de ez nem kötelező.
Mit hoz fel a víz...? Mint minden holisztikus gyógymód, a Watsu is az egész embert gyógyítja testi-lelki-szellemi szinten, nem a tünetekre koncentrálva, hanem a probléma okát kutatva. A kezelés során relaxációs állapotba jutunk, ahol mélyebb dimenziónkkal kapcsolatba kerülve, magzat-, gyermek- és felnőttkori feldolgozatlan érzelmi sérüléseinket, elfojtásainkból adódó traumáinkat hozhatjuk felszínre. A kezelés alatt vagy után felszabadultságot, egységélményt, de akár sírásig fajuló szomorúságot is átélhetünk a traumák oldódása miatt. Ilyenkor nagyon fontos, hogy ezeket az érzelmi reakciókat megfigyeljük, majd elengedjük.
...és mit hoz ki a testedből? A Watsu harmonizálja a vegetatív idegrendszert, egyensúlyba hozza a szimpatikus és paraszimpatikus működést. Ezáltal mélyül és lassul a légzés, csökken a vérnyomás, tágulnak a periferikus erek és erősödik az immunrendszer. Javul az alvás minősége, valamint az emésztés. A Watsu legnagyobb gyógyító ereje a stressz és a szorongás oldásán túl az izomzat lazításában, az izomgörcsök megszüntetésében rejlik. Növeli az ízületek mozgásszabadságát, segíti a különböző mozgásszervi betegségek, az ízületi gyulladások, a nyaki, háti és gerincpanaszok gyógyulását. Ezért kiváló gyógymódja a mozgássérülteknek és a mozgásszervi betegeknek. Elősegíti továbbá a műtétek és sérülések utáni rehabilitációt, és hatékony a különféle neurológiai esetek, mint az agyvérzés, a Parkinson-kór, a szklerózis multiplex, valamint a gerincsérülések kezelésében. Ötéves kortól gyermekeknél is alkalmazható a módszer, sőt indokolt esetben előbb is. Náluk a hiperaktivitás, az általános feszültség és a koncentrációs zavarok kezelhetők jól és előzhetők meg a Watsuval.
Akiknek nem ajánlott: A Watsu panaszmentes esetekben is bárkinek ajánlott, akinek nincs nyílt sebe, nem küzd szívműködési, keringési, vérnyomászavarokkal, és tartózkodhat meleg vízben. Abszolút kizáró ok a hőemelkedés és a láz, az epilepszia, a légzési elégtelenség, az 1500 cm3 alatti vitálkapacitás, valamint a különféle fertőzéses megbetegedések. Alkalmazása meggondolandó szédülés, klórérzékenység, egyes viselkedési zavarok, a köhögési reflex hiánya, a bőr váladékozása, valamint külső intravénás és más hasonló eszközök használatakor.
