az én tigrisem

Kellemes nap volt ma.
Bár munkával telt,jóóó volt.
Egész nap tevékenykedtem. Már korán reggel ébredtem,megfőztem az ebédet.
Aztán vizsgáztattam,délelőtt bevásároltam.
Délután dolgoztam,majd wellness... estig. Egyre jobban kedvelem a japán fürdő relaxáló csendjét. Nagyon jól esik a hűs víz után a medence símogató melege.
És a csendben előjönnek a régmúlt idők emlékei.




Ez az,ami nem kellene,de tudom,hogy egyszer szembe kell néznem a múlt minden fájdalmával.
És ez nehéz.
Apám egyre gyengül,ahogyan múlik az idő,és egyre makacsabb,önzőbb.
Egész életében az volt.
Hogy én mennyire nem számítottam,csak most látom,és érzem.
Érdekes az emberi lélek,hiszen mindez eddig is bennem volt,az én megélt élményeim,de valahol a mélyben voltak ,gondosan elrejtve,és nem fájtak.
Most azonban lassan minden előjön.
Nap mint nap felszínre kerül valami.
Egy mások számára semmiségnek tűnő apróság,
én meg úgy érzem,mintha egy kést forgatnának a szivemben.
Hiányzik az anyám, aki sokat énekelte nekem ezt a dalt.
Kevés emlékem maradt róla,ez a dal az egyik.



Anyámat és a gyökereimet elvették tőlem,mert a halála után nem volt szabad beszélnem,kérdeznem róla,mert a nevelőanyám megvert érte.
Hamar megtanultam,hogy hallgatni kell,akkor nem bánt.
Bár akkor is bántott... valami másért.
Akármit csináltam,az sosem felelt meg neki.
Igen,én az útjában voltam. Felesleges voltam.
Engem nem akart,csak az apámat,és mindazt ami az apámmal járt.
5 éves voltam,amikor az anyám meghalt. Apám azonnal megnősült,elvette ezt a nőt.
Hogy miért??? sosem fogom megérteni,de nem is az én dolgom.
Egy buta,primitív,tanulatlan rosszindulatú nő.
Persze ezt csak most látom így,felnőtt fejjel.
Gyerekként csak féltem tőle,és szolgalelkűen megpróbáltam megfelelni minden elvárásának.
A legszentebb dolgaimba is belegázolt.
Elvesztettem miatta barátságot,szerelmet.
6 éves koromban intézetbe adtak,ahonnan 3 nap múlva eltanácsoltak,mert mindenkit megharaptam. Azt mondták apámnak,hogy "vigye el a kislányt,mert megőrül a gyerek itt."
Így kerültem előbb a keresztanyámhoz,majd egy év múlva "haza".
És ez volt maga a pokol.
Most hálásnak kellene lennem,mert felnevelt.
Sosem szeretett,és én sem őt. Félelmen kívül semmit nem éreztem iránta.
Az egész gyerekkorom szeretet nélkül telt el.
Kaptam tiszta ruhát,és kaptam enni.
Megvert,ha bepiszkolódott a ruhám,és ha nem ízlett az étel.
Tudom,hogy tisztességből és becsületből gondoskodnom kell róluk,és ezt meg is teszem.
Pontosabban megtenném,ha hagynák.
De nem hajlandóak abba a városba költözni,ahol élek.Mindenféle dologra hivatkoznak értelmetlenül,közben már a lakásukat sem képesek elhagyni segítség nélkül. Mindennapi ellátásra lenne szükségük,és ezt várják tőlem 120 km távolságról.
Ez nem megy,nekem itt a munkám, itt a családom,a gyerekeim.
Nem utazhatok naponta oda-vissza,a munkámat nem adhatom fel.
Így azonban naponta megkapom,hogy milyen szemét vagyok,amiért nem gondoskodok róluk.
Azt hiszem,mindent megtettem,azért,hogy gondoskodhassak,ők ezt a lehetőséget eldobják maguktól.Tudom milyen sok idős örömmel venné, és nem kapja meg. Ők meg ellenállnak, közben pedig folyamatosan szidnak,és a legnagyobb esztelenségeket követik el.Nekem nem kell a pénzük,a lakásuk,nem kell semmi. Sosem adtak semmit.
De! az apám egyszer már nekem adta szóban a nyaralónkat,aztán mégsem...aztán most eladta 1,2 millió Ft-ért,az értéke 6 millió volt. Egy "kedves szomszéd" vásárol be nekik, és kiderült,hogy több,mint egy millió hiányzik az apám kártyájáról.
Többek között azért nem költözne,mert ragaszkodik az orvosához,a "professzor úrhoz".
Ahhoz,akinek a zsebét folyamatosan 100 ezrekkel tömi,és közben majdnem eltette láb alól.
Ezek már nem normális dolgok. Egy ép eszű ember ilyet nem tesz,de ő igen.
Csak a saját akaratát érvényesíti,illetve a nevelőanyám irányítja.
Én meg a szemét vagyok.
Semmit nem tehetek az ilyen dolgok ellen.Nem kötelezhető a szülő arra, hogy engedje,hogy gondoskodjanak róla. Akkor sem kötelezhető,ha már az állapota miatt ez elengedhetetlen.

De olyan borzasztó ez,hogy csupán a kötelességtudat vezet.
Szeretnék megnyugodni valahogyan,végre békét és csendet szeretnék a szivemben.
És erre jó a japánfürdő...kicsit eltűnik a világ.

Mindenkinek megvan a maga tigrise,akit le kell győznie.
Előbb,vagy utóbb meg kell vele küzdeni.