emlékek

Vajon miért,honnan kerülnek elő egyik pillanatról a másikra a rég elment barátaink?

Ma sokat dolgoztam,változatos nap volt,jó kedvem volt,

míg egyszercsak elém került egy arc a semmiből és egy hang,

amit sosem fogok elfelejteni.

Nem is akarom elfelejteni,csak valahogy fáj hallani.

Igazán a mély hangú férfiakat kedvelem.

Andrea aztán mindennek mondható,de annak nem.

Mégis a hangja valahogy szívbemarkolóan gyönyörű.

A fenti dalt gondolom Paul Simon után mindenki ismeri,

annak idején " a csend hangjai" címen vált ismertté.

A felvétel érdekessége,hogy
ez a dal eredetileg egy dél-amerikai népdal.

Andrea pedig indián származású,Szardínián született,

és ott is halt meg Szent Ilona szigetén.

Itt az indián dalt szardíniai nyelven énekli Máriáról.

A véletlen ajándéka az ő barátsága nekem ,
fájt,amikor elment.

És időről időre egyszer csak itt van, hallom, látom.

Ez a felvétel az utolsó koncert, a halála előtt egy hónappal.

Hat hónap alatt vitte el a betegség.

Itt elbúcsúzik mindenkitől.

Ott van a Tazenda, Elena Ledda , és minden zenész ,

akivel együtt dolgozott.

Ezt a képet,amibe a videót betettem,

egy héttel a halála előtt küldte...

Ó az ,sardiniai maszkban...

ciao Andrea ...