buék

"Hagyd hátra a múltad, és kezdd elölről! Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük. Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év. Ez egy esemény. Kicsi vagy nagy? Valami, ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat, és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet."

(Grace klinika)

Örömökben és sikerekben gazdag boldog

újesztendőt

kívánok minden barátomnak

és olvasómnak!

elveszett

Megváltoztak az emberek,megváltozott a város.

Amikor ide költöztünk csendes, nyugodt, lassú ritmusúnak tűnt Pesthez képest.

Békés,barátsogos emberekkel.

Megszerettem,jó volt itt élni.

Harminc év múlt el,és ebből 25 jó volt.

Az utóbbi 5 évben azonban nagyon rossz hatások érték a város vezetést,aminek következtében most az emberek viselkedése teljesen megváltozott.

Félnek.

Félnek a létbizonytalanságtól,félnek egymástól.

Nem néznek egymásra,nem köszönnek,sokan ki sem mennek az utcára ha nem muszáj.

Nem jó félelemben élni.

Már nem szeretek itt lakni,elveszett a világom,ami a bizalomra,

megbecsülésre épült.

Arra vágyom,hogy mielőbb elmehessek valahova, ahol az emberek szemében szabadságot látok.

Ahol még ismerik a szót és fogalmat,

hogy tisztesség,becsület,

emberség és szeretet.

Szomorú,hogy a hatalomvágy miatt

ide jutott ez az ország.

Még szomorúbb,hogy az emeberek akaratából jutott ide.

Mert pontosan ezt akarták.

Mikor ébrednek fel azok,akik most Csipkerózsika álmot alusznak?

karácsony

Szép karácsonyt,békés,boldog ünnepet minden olvasómnak!
Auguro a tutti i miei amici belli di Natale, una festa pacifica e felice!

advent

(nikaa foto)
Nincs, nem lehet olyan reménytelen a sötétség, amiben ne lehetne megragadni a létrát.
Csillagokat verni az égre pedig sokféle módon lehet. A lényeg, a hit.
Hit abban, hogy van fény, és rajtunk is múlik mennyire
van....
Az advent a vágyakozásról szól.
Az advent a csendről szól.
Mert, hogy mi után is vágyakozunk igazán, azt csak valódi csendben fogjuk meghallani.
Az advent a bátorságról szól.
Mert amikor rátalálunk valami igazira , föl kell kerekednünk, hogy valóra váljon.
"Ne féljetek!" - mondja az angyal az ijedt pásztoroknak.
Még ma is hallani ezt az angyali intést éjszakáinkban .

hallgasd

varázs

Szükségem van egy kis varázslatra.
Ez éppen jó lesz.

hangulatok

Amikor egy álom valóra válik.

vajon

Vajon hol van az az ajtó,amin ha egyszer belépünk,soha többé nincs visszaút?
Onnantól másképp látja a világot,tele van félelemmel, nincs már egy tiszta gondolata sem...de hatalmaskodik,régi fényére emlékezvén irányítani akar.
Szomorú,hogy minden elképzelhető segítséget visszautasít.
Már minden fagyos körülötte.
Nem tudom ,mikor mutatja meg a sors a következő ajtót,hogy tovább menjen...
Azt az utolsót,ahonnan már nincs sehogy...

csend

Néhány nap magányra vágyom.
Jó lenne egyedül,a mindennapok nélkül,csak csendben.
Békére vágyom.

apámnak

"A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései - hogy ne mondjam: boldogsága - fontosabb, mint az enyém.
A szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről.
A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül.
A szeretet - ha már megszűnt is - visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka.
Még egyszerűbben: a szeretet annak öröme, hogy a másik a világon van.
A szeretet képessége valahogy jobbá teszi az embert, hétköznapi léte fölé emeli, és kizárja, hogy eldurvuljon, elsárkányosodjon, cinikus vagy gúnyos legyen a partnere gondjaival, félelmeivel, fájdalmaival szemben. "



(Popper Péter)

a szeretet rendje

Egy indiai szerzetes egy patak partján imádkozott. Ahogy felnyitotta a szemét, meglátott egy skorpiót, amely a nagy kavicsok között haladva hátára fordult, kapálódzott, nem tudott továbbmenni. Megsajnálta, talpára segítette, ám az állat megfordult és belémart.

A szerzetes újból imádkozni kezdett, de amikor a szemét kinyitotta, a skorpiót újra a hátára fordulva, kínlódva találta. Megint segített rajta, de az állat megint megmarta. A szerzetes feljajdult fájdalmában. Harmadszor is megismétlődött ugyanez, akkorra már könnyek szöktek a szerzetes szemébe a fájdalomtól. Nem messze állt ott egy paraszt, aki látta mindazt, ami történt. Odament a szerzeteshez és megkérdezte: miért segíted ezt a hálátlan állatot? Háromszor segítettél rajta, és az háromszor beléd mart.

A szerzetes elmosolyodott és azt felelte: neki az a természete, hogy marjon.
Nekem az a természetem, hogy irgalmazzak.
Az a természetünk, hogy szeressünk és irgalmazzunk. Ez a világ végtelen jóságból és szépségből lett, ami ott ragyog a napban, az égen futó felhőkben, a kisgyerekek nevetésében és az öregember ráncai között.
Ebből a szeretetből lettünk.
Akkor szép az ember élete, ha engedi magán átáradni ezt a végtelen jóságot.
Nem kell kérdeznünk, hogy miért szeressünk.
Szeretni természetes, mint ahogyan természetes, hogy az anya öleli a gyermekét.

A gonoszság az, ami logikátlan, és igazából megmagyarázhatatlan.
A gonoszság titka, amely előtt néha döbbenettel, értetlenül állunk, és kérdezzük: ezt miért kellett?
A szeretet által válik az ember egésszé, a szeretet által teljesedik ki.
Ha tud egész szívvel, teljes erővel szeretni, akkor valósíthatja meg a teljes és egész szívet.
"Aki elveszíti önmagát, az megtalálja."
Aki viszont gyűlöl, aki harácsol, aki mást letiporni akar, az eltorzul, az kicsinyes torzképévé válik önmagának.

Én is csak ezt tudom kérdezni az apámtól:
Ezt miért kellett?

buono per il silenzio

Október 17.-én lesz 4 éve annak,hogy elmentél.
Örökre.
Azóta valami hallgat, valami eltört.
Fájdalmasan nehéz hallgatni a dalaidat, inkább csendben vagyok.
Egyre többször vagyok csendben,csak önmagammal.
Jó ez béke,és jó néha hallgatni téged.
Mint az angyalok éneke.
Ilyenkor álmodom.
Neked életet,magamnak békét.
Jó a csönd.


Andrea Parodi & Al di Meola. Sound of silence.

megtört a jég

Éppen egy évig tartott a fagy a szíved körül.
Magad sem tudod miért.
A féltékenység bizony kemény telet képes varázsolni.
Okod nem volt rá.
Csak engedtem,hogy valaki észrevegye az értékeimet.
Amik éveken át előtted hevertek,de nem tudtad,vagy nem akartad meglátni őket.
Abban a pillanatban,amikor valaki más igazgyöngyöket látott bennük,hirtelen neked is fontos lett (volna). A másikra is és rám is haragudtál.
Irígység járta át a gondolataidat, pedig ok csak a képzeletedben volt erre.
Kicsit boldog voltam,kicsit örültem egy őszinte barátságnak,kicsit közel engedtem magamhoz a szeretetet,de nem a szerelmet.
Ezért nem kerestél,nem szóltál.
Ma pedig mintha mi sem történt volna...úgy beszélgettünk.
Mi ütött ma beléd?
Vagy mi ütött akkor beléd?
Nem tudom,de borzasztó nehéz rajtad kiigazodni.
Talán nem is kell,talán nem is lehet.
Mindenkinek meg van a maga tigrise,amivel meg kell küzdenie.

Mégis...én nyitott könyv vagyok előtted,és te nem tudsz benne olvasni?

tehetetlenül

"Az élet valójában megállás nélkül ugyanazt a szintű megmérettetést nyomja elénk, hogy valahogy megoldjuk. Csak mi gondoljuk, hogy azok egyre nehezebbek. Valójában nem... Mert nem a probléma nehéz, hanem a személyiségszerkezet merevedik az idő múlásával."
Szeretem a gondolatait.
Igaza van Csernus dokinak.
Ez így van.
Az én gondom már 20-30 évvel is jelen volt az életemben,de akkor még oly távolinak, egyszerűen,természetesen megoldhatónak tűnt.
Most azonban már égetően marja a lelkem,még akkor is,ha tudom,hogy mindent megtettem azért, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem.
Sosem gondoltam arra,hogy amikor eljön az idő majd falakba ütközöm,és éppen az gátol meg a segítségadásban,akinek a legnagyobb szüksége lenne a segítségre.
Így ez az egész egy szélmalomharccá változott.
Nagyon rossz ,fájdalmas álmom volt.
Pontosan arról szólt,amitől leginkább tartok, hogy bekövetkezik.

Az egyik rosszul lett,haldoklott.
A másik képtelen volt rajta segíteni,mert magatehetelen,ágyhoz kötött.
Nem tudott telefonálni,nem tudott volna ajtót sem nyitni az érkező orvosnak.
Csak jajgattak mindketten...míg végül már csak egy jajgatás hallatszott...
Itt felébredtem.
Mégsem kell,nem engedik,hogy beszerezzem a vészjelző csengőt,ami a karjukon lehetne,mint egy óra,és csak meg kellene nyomni a rajta lévő egyetlen gombot,és 10 percen belül jön a segítség a közeli mentőállomásról.

Már beszereztem,de nem fogadták el,mondván,hogy nem engednek be senkit a lakásba.
Azt pedig nem értik,nem akarják érteni,hogy lehet olyan helyzet,amikor már nincs idő mérlegelni,beengedjük-e az orvost,a mentőst,vagy egy gondozót.
Amikor nem képes beengedni senkit,de nem azért,mert nem akarja.
Hát így állunk.

Végül még egy gondolat Csernustól,ami egészen pontosan megfogalmazza a viselkedésüket:

"Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát."

Kártyát vetettem.
Szeretem Osho zen-tarotját.



A teliholdas, csillagos éj csöndes, tükörszerű természetét a ködös tó tükrözi vissza odalent. Az égen látható arc mély meditációban van: ő az éj mélységet, békét és megértést hozó istennője.
Ez egy rendkívül értékes időszak. Most könnyű lesz elnyugodnod belül, és saját csönded mélységeibe hatolnod, hogy ott megtaláld azt a pontot, ahol az a világegyetem csöndjével találkozik.
Semmit sem kell tenned, sehová sem kell menned, belső csönded minősége mégis mindent áthat, bármit teszel. Ettől talán néhány ember kellemetlenül érzi majd magát, hisz ők a világ zajához és állandó zsibongásához szoktak. Ezzel te ne törődj - keresd azokat, akik képesek a te csendeddel együtt rezegni, vagy egyszerűen csak élvezd az egyedüllétedet. Most jött el az idő, hogy hazatérj önmagadba. Az a megértés és belső meglátás, mely ezekben a pillanatokban jelenik meg benned, majd később - életed egy extrovertáltabb szakaszában - fog testet ölteni.


"A Mindenség energiája birtokba vesz téged. Megszáll téged; te nem vagy többé - csak a mindenség van. Ebben a pillanatban, amint a csend beléd hatol, képes vagy megérteni a csend jelentőségét, mert ez ugyanaz a csend, amit Gautam Buddha is megtapasztalt. Ez ugyanaz a csend, amit Csuang Cu, vagy Bodhidharma, vagy Nanszen... A csend íze ugyanaz. Az idő változik, a világ folyton átalakul, de a csend élménye, az öröm, amit magával hoz, ugyanaz marad. Ez az egyetlen olyan dolog, amiben megbízhatsz; az egyetlen olyan dolog, ami sosem hal meg. Egyedül ezt tekintheted valódi lényednek."


Igen...időnként szükség van egy-egy csendes időszakra.
Amikor az ember összhangban a természettel visszavonul,bezárul,igyekszik megtalálni a "csendet".
Jó hallgatni a lélek üzeneteit,átgondolni a reakcióinkat a külvilág zajaira.
Ettől leszünk megértőbbek másokkal,és tartalmat kapnak a látszólag értelmetlen jelzések is.

a miértek sokasága

Régen nem írtam.
A nyár közeledtével egyre többet voltam a szabadban,sokat olvastam,minden félével gyorsan telt az idő,nem hiányzott a blog.
Annyi minden történt.
Be kell látnom,hogy mások döntéseibe nem szólhatok,még akkor sem,ha a lehető legnagyobb károkat okozzák önmaguknak.
Vannak emberek,akiket leginkább önmaguktól kell megvédeni.
De vannak határok,és vannak korlátaink.
El kell fogadnom,hogy mindenknek joga a saját döntése szerint élni,még akkor is,ha ez nekem fáj.
Kérdés: meddig döntésképes egy ember?
És miért érzem,hogy tennem kell értük,hogy segítenem kell őket?
Ők sosem szerettek ,csak maguknak éltek önző módon,sem én,sem a gyerekeim nem kellettek nekik. Most mégis segíteni szeretnék rajtuk,és bánt,hogy nem hagyják.

"Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket.
A kor nem aggasztott bennünket.
Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek.
És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez.
Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk!
Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során. "

(Pam Brown)

Érdekes séta volt így harmincöt év távlatából.
Te a kislányra emlékeztél, én a kisfiút láttam benned,majd a szerelmes kamaszt...
Közben minden annyira más lett,szemedben a fények még égnek,de mást is láttam bennük.
Az elmúlt időt.
Ami fontos,az megmaradt a szemünkben és a szívünkben.

még egy gondolat

 

(nikaa photographya)

 

Az anyaság arról szól, hogy elfogadod, hogy kevesebb lett az időd és az energiád. De nem fogyott el, bár néha úgy tűnik, hogy mégis.

Arról, hogy igyekszel hű maradni önmagadhoz.

Ha ez odaveszne, milyen anya lehetnél?

A dolgok mindig változnak, függetlenül attól, mennyire szeretnénk, hogy ne így legyen.

Minden nap készíthetsz egy fotót a gyerekedről, és minden nap idősebb lesz rajta. Ez tény.

Szívszakasztó tény, de azért tény.

Szóval szakítsd le minden napnak a gyümölcsét.

Nézd meg a gyerekeidet, mert ők tudják, hogy éljék meg a szélsőséges szenvedélyek rövid villanásait.

Ha másért nem, azokért a pillanatokért érdemes élni.

Segítenek, hogy emlékezz rá, ha hagyod, hogy megtegyék.

Érezd magad szerencsésnek, hogy egy darabig még melletted vannak.

 

(részlet az Anya a pácban című filmből)

 

 

üzenet

 

Sosem hagyok fel annak a latolgatásával, hogy merre lehetsz

- hogy újra feltámadsz-e egy másik világban,

vagy már meg is tetted, hogy békében és szeretetben élsz-e valahol egy távoli országban,

melyet én sosem keresek fel.

De egy dologban biztos vagyok:

biztosan tudom, hogy ha visszatértél, az első dolog, amit tettél, hogy arcodat a Nap felé fordítottad.

Mert ha valamit megtanulhattál, elveszett kisbabám,

az az,

hogy ezen a világon egyikünknek sem adatott eltékozolható idő.

 

anyák napján

Hiányérzet...ez az,ami jellemzi évről évre.
Egy élet annyi,de annyi más számára titkot rejteget.
Anyám elment már rég...ezért anyáknapján csak rágondolni lehetséges,gyújtani egy gyertyát...
És a kisfiam...aki szintén elment...a testvérei nem is tudnak róla,mert nem akartam fájdalmat okozni nekik,amíg kicsik voltak,talán meg sem értették volna.
De megtanultam és tudom,hogy ő is közénk tartozik,senki nem léphet a helyébe.
Nem pótolható és nem tehetünk úgy,mintha nem lett volna.
Ő lett volna az első gyermekem,de neki csak ennyi adatott...űrt hagyva maga után messzire ment.
Következő lépés az életem sorainak rendezésében,hogy ezt tisztázom a gyerekeimmel.
Tudniuk kell róla,már felnőttek,és megértik, miért hallgattam ennyi éven át...
És meg kell tanulniuk azt,hogy a halottaink örökké velünk maradnak,hordozzuk az energiáikat mint egy örök emléket.

közelgő anyáknapja

Van,amikor egy élet is kevés arra,hogy szeretettel,feltétel nélkül elfogadjanak.

Hát persze,hogy ez fáj,de tehetetlenül el kell fogadni,szembe kell nézni a tényekkel.

Nem a te hibád sosem kellettél nekik,sosem voltak igazi szülők.

"Anyád" úgy kezdte az anyaságot,hogy egy 5 éves árva kislányt bevágott az intézetbe,mert útjában voltál. Ha nincs anyja,ne legyen apja sem! Három nap után ki kellett vigyenek,mert azt mondták,ha nem visznek haza,a gyerek az eszét veszti.

Lehet,hogy jobb lett volna neked mégis ott.

Mert az otthonod az inkább volt a pokol.

Ez a nő,aki az anyád,minden áldott nap rajtad töltötte ki a beteges agresszivitását és péppé vert,persze reggel,hogy mire este apád hazajön,már ne látszódjon a nyoma.

Te meg jó hamar megtanultad,hogy nem szabad "árulkodni", mert azért plusz verést kapsz.

Apád mindezt engedte,tűrte,és ha el merted mondani neki,hogy semmit nem csináltál,és a verést a semmiért kaptad,akkor azt mondta hazudsz.

Tehát megtanultál hallgatni.

Kamasz korodban a végtelenségig lealázott,mindennel,amivel csak lehetett.

Amikor megjött a menzeszed,ellenőrízte a bugyidat,hogy véres-e,esetleg nem vagy-e terhes 13 évesen...

Most gyűlölöd őket?

Igen...ennyi évig próbáltam megfelelni minden elvárásuknak,megpróbáltam jó gyerek lenni...

de most betelt a pohár...elég volt...

Le kell zárnom,el kell engednem örökre.

Egy élet is kevés volt nekik arra,hogy megértsék,mi az életfeladatuk. Hogy a családról nem csak prédikálni kell,meg a szeretetről...sőt...prédikálni egyátalán nem kell...csak szeretni kell,érezni az összetartozást,és tudni azt,hogy bizony a család szereteteljes összetatása időnként lemondással és áldozathozatallal jár.

Egész életükben szabadon éltek,tettek,amit akartak,a három unokára egyetlen napot sem vigyáztak,mert hogy nekik "már" nincs türelmük ehhez.Fiatalabbak voltak akkor,mint most én.

Sosem voltak sem szülők,sem nagyszülők.

És még most is,önző módon csak magukra gondolnak...

Befjeztem. Már nem akarok olyan emberekhez tartozni,akik sosem szerettek,sosem volt rám szükségük,és egész életükben a látszatnak éltek. Mintha...

Fontos volt,mit lát a külvilág...de az nem,hogy mi a valóság.

Az élet adott nekik lehetőségeket,egy gyereket,három unokát ahhoz,hogy megtanuljanak szeretni, hogy megértsék,miért születtek a Földre.

50 év kevés volt.

Több nincs.

Elfáradtam az önmagam elfogadtatásában.

Már nem akarom.

mélyben élve

Volt egy álmom.

Maga az álom nem volt rossz.

Inkább nagyon is természetesen éltem meg,hogy ezeknek a dolgoknak így kellett történnie. A valóságban sosem történtek meg. De az álomban tudtam,hogy így kell lennie.

Idősebb éveimről szólt,mégis a testem fiatal volt.

Tudtam,hogy elmúltam 60 éves,mégis olyan voltam,mint 40 évesen.

Ami megtörtént az álomban olyan volt,mint egy beteljesülés,amire sok éven át vártam.

Aztán amikor felébredtem,nagyon megzavartak az érzéseim.

Azt hittem,már régen eltemettem őket.

De nem.

Vannak az életben olyan dolgok,amik örökké hozzánk tartoznak,és ha nagyon mélyre ássuk őket,akkor az álmaink figyelmeztetnek a jelenlétükre.

Volt idő,amikor boldog voltam attól,hogy bennem élsz,aztán eljött az idő,amikor próbáltam megtagadni ezt az érzést.

Ma már tudom,mindegy mit teszek.

Az akaratomtól függetlenül is léteznek dolgok, amik hozzám tartoznak.

Egyet lehet tenni: elfogadni a jelenlétüket

és úgy megélni azt,hogy ne bántsak meg vele senkit.

"drága jó édesanyám"

Ma kiborított az apám. Tudom,nem ildomos ilyesmit így kimondani,de sajnos a szülő sem szent, ő pedig különösen nem az,de ez maradjon az ő gondja. Nem tartozik rám,hogyan élt és most mit csinál. Én csak a "gyerek" vagyok,aki azért mindenben erősen érintett voltam, mindenben, amit gyerekként meg kellett élnem.
Szeretném megérteni és feldolgozni mindazt,amit kell,és amihez ő semmiféle támaszt vagy segítséget nem ad nekem,pedig a kulcsok az ő kezében,lelkében vannak.
Inkább mindent mélyen eltemet ,és mostmár nem csak hogy hallgat... már rám akar erőltetni úgymond az ő lelki nyugalma érdekében olyasmit,ami hazugság,ami bántó és nekem fáj.
Nem tudok napirendre térni a reggel történtek fölött.
Egész nap csak sírtam,meg bőgtem,mostanra teljesen kikészültem.
Tudom,hogy öreg már, az öregség minden bajával.
De! a mai nap arra utal,hogy már nem látja a világot és nem gondolkodik tisztán.
Belefáradtam...elfáradtam.

utazz velem

Tőled csentem-loptam a szárnyakat.
Ha majd kialszanak a lámpák, és már alszik a város, csendben indulj el.
Gyere utánam a csillagos égen át, s keress.
Jól tudod, a Hold sötét oldalán várok rád, hogy visszaadjam kölcsönvett szárnyaidat.
Utazz velem a mélységbe és magasságokba emellek.
Én kivárom.

Valentin napi utózönge

Szeretek veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretek veled egy ágyban álmodni. Szeretem megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat.
Szeretem ha szemem tükrében fedezed fel a világot, s észreveszed az igazán fontos dolgokat.
Szeretem hogy tudod, a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így jó a világ.
Szeretem ha velem együtt kiáltod, hogy suttogva is értem szavad.
Szeretem hogy látod, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat.
Szeretem hogy együtt érezzük azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelennek lát
És végül...
Szeretem, hogy már ráncok borítják az arcunkat.

teavirág

A közelmúltban kaptam egy doboz teavirágot.
Kínai zöld teában virágok vannak elrejtve,és úgy néz ki,mint egy pici bimbó.
Különleges élmény látni,amint a teakannában a forró vízben kinyílik a bimbó.
Gyönyörű és illatos.





Kipróbáltam: a kinyílt virágot miután megittuk a teát tiszta hideg vízben még 10 napig lehet tartani üvegvázában.

üzenet

Az igazi nő - így mondják évezredek óta - odaadó.

Ez a természetes.

De milyen az igazi férfi: Erről soha nem esik szó.

Mint ahogy arról sem, hogy odaadni magatokat egy ilyen önzetlenségre, megbízhatóságra, egy életen át tartó, hűséges szeretetre képtelen férfinek: felelőtlenség. Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése. Elsősorban magunkkat kell megszeretni - ez minden kapcsolatunk alapja. Szeresd a társadat, mint önmagadat - mondja Jézus.

De mi van, ha önmagamat nem szeretem: Akkor senkit sem tudok szeretni: Ezért én híve vagyok annak - nem az örök női szerep, hanem a jelenlegi állapotok miatt -, hogy tanuljatok meg, női barátaim, egyedül lenni!

Tanuljátok meg önmagatokat megismerni. Jól érezni magatokat nélkülünk is. Tanuljatok meg befelé fordulni. Saját lelketekért is élni. Tanuljatok meg szabadok lenni. Ismerjétek fel, hogy az odaadás nem azonos a méltóság elveszésével.

Tőlünk, férfiaktól ezt nem fogjátok megtanulni, mert mi már régen elfelejtettük.

A legfontosabb, amiért éltek, nem másokban, hanem bennetek van!

Méltóságnak hívják.

Élhettek másokért. Mindeneteket odaadhatjátok a gyerekekért, a szerelemért, a férjetekért, és még az életeteket is odaadhatjátok - de a méltóságotokat: soha!

(Müller Péter üzenete a nőknek)

a gyerek mindig egy csoda

csoda...a gyerek mindig egy csoda...

fallen angel

ez az egyik kedvenc táncom...Fallen angel...

táncolja Daniil Simkin,a koreográfusunk,Dimitri fia...

hivatlan vendégeink

Két dolog sohasem fog megváltozni: a változás igénye és a változástól való félelem.

Az egyik a jó közérzet záloga, a másik a kapcsolatok megőrzéséhez nélkülözhetetlen.

A változás természeténél fogva szorongató, hiszen ha valamit megváltoztatunk, az sohasem csupán egyetlen változást jelent.

És nem tudjuk előre biztosan, hogy hol ér véget.

Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz.

A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás.

Bármennyire szeretetnénk visszatartani a hajnalt, a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.

(Harriet Lerner: Hívatlan vendégeink)

szívhang

áthozott írások

Néhány bejegyzést áthoztam a lezárt blogomból.
Ezek az utólsók közül valók,és hozzám tartoznak.
Mind egyetlen napra kerültek ide,így utólag.
Talán kissé szertelennek tűnök így,hogy ennyi féléről írtam egy napon,de ez az oka...
ezek már korábbi átmentett írásaim.

jönnek

 

Nagyon szeretem a madarakat.

Hihetetlen,hogy a város közepén,a belváros sűrűjében lakunk,teljesen körbeépített pici kerttel, mégis idetalálnak ki tudja honnan...

Jön mindenféle,stiglic,rozsdafarkú, cinege,aranymálinkó, rigók,pintyek...

hó-haiku

hulló hó hangján

némán tengert álmodunk,

múlik az idő...

éjszaka

Éjjel esett egy kis hó.

Gyönyörűen csillogott a lámpák fényében.

Hatalmasat sétáltunk,szeretem,amikor az arcomba hullanak a pelyhek.

Tán furcsa éjszaka sétálni,de ha gyönyörködni akarunk a hóban,akkor kell sétálni,amikor esik. Az utóbbi évek nem nagyon kápráztattak el bennünket ezzel a csodával. Ha esett is,reggelre elolvadt.

Így hát éjfélkor kimentünk sétálni.

Jólesett a mozgás, a város alvó csendje,a friss levegő, a fények és a hóesés.

 

papírbabák

Eszembe jutott egy nagyon régi nagyon kedves elfoglaltságom.

Hideg téli estéken rengeteg papír babát rajzoltam.

Ruhákat,öltözékeket,kiegészítőket terveztem,szineztem,kivágtam.

Egy dobozban őrízgettem őket a majdan megszületendő lányaimnak.

Aztán apám kidobta,mert kacatnak vélte.

Csinálok egy párat,kellemes időtöltés lesz.

Bevonom a lányomat, tetszik majd neki,azt hiszem.

Aztán a kész darabokat eltesszük az unokámnak,később,ha kicsit nagyobb lesz, örül majd neki.

a madarak

Minden nap négy kanna gyümölcsteát készítek.

Most készült el a második.

Amikor megérett,kiveszem belőle a forrázott gyümölcshúst,és úgy melegen kiteszem a madáretetőbe.

Néhány perc,és hírmondónak sem marad belőle.

Pillanatok alatt megjelennek a kedvenckéim,ki tudja honnan kerülnek elő,és pusztítanak.

Ami lepotyog,szépen felszedik.

És most várják a következő kanna teát...

 

ha majd...

 

"Ha megengeded, hogy a körülmények irányítsák az érzéseidet, mindig csapdába fogsz kerülni. De ha képes vagy irányítani az érzéseidet azáltal, hogy helyesen választod meg a gondolataidat, akkor igazán szabad vagy.

Ha nyíltan közeledsz az emberekhez, mindenképpen nagy-nagy örömöt tapasztalhatsz meg.

Amikor képes leszel felismerni a jót abban, hogy a sok-sok ember más-más dolgot választ; más dologban hisz; mást akar; és másként cselekszik , akkor majd szabadon és boldogan élhetsz a világban.

Ha megérted, hogy mindez csak hozzátesz valamit a tökéletesebb egészhez, amely egy cseppet sem fenyeget téged ,mivel az egyetlen dolog, ami téged érint: hogy nyitott legyél-akkor majd szabadon és boldogan élhetsz.

A legfontosabb az, hogy megértsd, először is: minden nagyon jól van úgy, ahogy van, lényegtelen, hogy milyennek tűnik neked, a te fizikai szempontodból.

Másodszor: amikor nyitott vagy, csak jó dolgok érhetnek el hozzád."

Esther és Jerry Hicks: Salamon beavató meséi

 

latyak

A hó elolvadt,most undok sós sár és latyak van.

Kizárólag a fenti módon lehet közlekedni.

Most vagy jöjjön vissza a hó,hozzon fehér varázslatot,

vagy ha nem,akkor én már a tavaszt álmodom.

forgácsok

 

 

Amikor anyám beteg lett,kórházba került,és a hátralévő idejét ott töltötte.

Négy éves voltam. Látogatni nem lehetett. Megtanultam írni és olvasni.

Nyomtatott nagy betűkkel írtam a leveleimet és rajzoltam,szineztem.

Egy ideig gyönyörű rajzok érkeztek tőle és versek...aztán ez elmaradt és csak levelek jöttek,amiket mint utólag megtudtam,már apám írt.

Nem mondták meg nekem,hogy meghalt,és én vártam a rajzokat,verseket,és a simogatást,majd,ha kijöhet a kórházból.Vártam,vártam,egyre türelmetlenebbül és egyre több fájdalommal.

Aztán iskolás lettem.

Apám hozott egy új anyukát,mondta,hogy ezentúl őt kell "édesanyám"nak hívnom.

Én a régit akartam.

Beadtak egy bentlakásos intézetbe,ahol emlékeim szerint csak sírtam,és mindenkit megharaptam,haza akartam menni...végül három nap után behívatták apámat,és közölték vele,hogy "vigye haza a gyereket,mert itt belehal a fájdalomba". Erre tisztán elmékszem.

Azután írattak be egy másik iskolába,kedves tanítónénihez,aki hasonlított édesanyámra,szeretett engem. Egyszer a szünetben odalépett mellénk egy másik tanítónéni,megsimogatta a fejemet,és azt kérdezte," ez az a kislány,akinek meghalt az anyukája?".

Így tudtam meg az igazat. Nem is értettem,hogy akkor most hol lehet az én anyukám.Megkérdeztem otthon.

Nevelőanyám azt válaszolta,"mit érdekel az téged,most én nevellek", és jól megvert. Apám pedig hagyta. Az anyám egy életen át tabu téma maradt,ma is az. Nem kérdezhetek,mert nincs válasz.

Az ezt megelőző években,amikor anyám még élt,és a kórházban volt,én a keresztanyámnál voltam. Ő szeretett. Keresztapám asztalos volt,intarziás bútorokat készített. Gyönyörű darabokat. Fejben nagyszerűen tudok intarziát készíteni. Játszottam a lehulló fadarabokkal,a sablonokkal,félkész darabokkal.

A faforgács illatát szeretem,megnyugtat,jó érzés megérinteni...

 

Talán értitek már,miért van a blogomon ott mindig ez a dal...

Én úgy érzem,ez az életem himnusza.Mindent kifejez,amit érzek.

A fájdalmaimat,a pótolhatatlan érzéseket,éveket...

Garou gyönyörűen adja elő,nagyon szeretem .

csodálatos világ

madárcsók

Szerelmesek
Bennük nem párzást utánozó
mozdulatok dolgoznak, nekik
a szabadság boldogságát
ajándékozta a sors. Génjeik

mélyén fakadó hit gyökeret
ereszt és lassú kiteljesedésben
gyümölcsöt érlel: szerelmet,
mely halk, mint madárkák csókja

és tiszta, mint havasokon
mosakodó napsugár. Szerelmesek
a gondolat és tett szabadságát nem
szégyenlik - bátrak a boldogságra.

Akarva küzdenek és akarva hátrálnak
egységes magukba. Csendjeiktől
hangos a változás gyönyörűsége.
Megszenvedett hétköznapjaik

lelkük érintésétől nyer feloldozást.
Egymást kölcsönösen érzik a jóban,
ha cselekvő részesei a rossznak
nem egymás ellen teszik. Szabadság

ígéretében nem fonják a rabság
kötelét. Örömet kortyolnak
egymásból. Nedveik csókja nem
a megváltók hirdette szabadságtól

hangos. Elkötelezettség nélkül
ölelik vissza, mi önmaguk
fakad. Találkozásaikban
megbékél az idő, darabokra

hull a perc. Öleléseik csúcsán
megtör a fény, csendjeikben
madárcsókok jajdulnak. Bennük
szilánkjaikból épül a szabadság.


Szűcs György

az utolsó ott...

...és ez volt az utolsó,a tegnapi bejegyzésem a blogolon:

...és esik a hó.

Aprószemű porhó,hordja a szél.

Fagy van a szivem körül is.

Nem tudok napirendre térni a tegnap megtudott dolgok miatt.

Az agyammal tudom,hogy nem lehet lelkiismeretfurdalásom,mert mindent megtettem, elmondtam, magyaráztam ennek a súlyos beteg nőnek.

Ő úgy élte meg,hogy el akarom venni tőle a reményt,a hitet a gyógyulásban.

A családja is ebben erősítette.

Éppen hogy erőt öntöttem bele,és hitet adtam neki valami másban,

ami már bevált,ami használt eddig is.

Olyan dolgokkal,amiknek van alapja.

De jöttek a mindenféle eü képzettség nélküli emberek,és néhány forint haszon érdekében megmagyarázták neki azt,hogy az eddigi kezelés árt.

És ő nem látta,nem akarta látni,hogy attól a betegségéhez képest jó állapotban volt.Volt ereje,nem szenvedett,nem voltak fájdalmai...de tudta,hogy nem egészséges.

Mégis abbahagyta a kezelést,amit már lassan két éve kapott, mindent elhagyott,és szedni kezdte a csodaszert.

Három hónap alatt leépült.

A folyamat megfordíthatatlanná vált.

Akkor kétségbe esett ő is és a család is.

De már késő lett.

És az,aki eladta neki a gyógyulást hozó reményt,most nyugodtan alszik néhány forinttal a zsebében.Hát szép álmokat!

Az életnek vannak törvényei,amik elkerülhetetlenek.

Isten malmai lassan őrölnek,de őrölnek...

sárkányfű árusok

Elképesztő mennyiségű csodaszer van forgalomban.

Különböző termékcsaládok,amiket hálózatban árusítanak,nagyon sok pénzért,és gyakorlatilag egytől egyig mind hatástalan.

Legyünk pontosak,van hatásuk.

Mindről azt mondják,akik árulják,hogy a legjobb, és persze bio...ez a varázsszó.

Ha a beteg gyógyulni akar,akkor kerül amibe kerül,a család előteremti a rávalót,és vaskos tízezrekért elkezdi szedni a mindenre ható csodaszert.

Hisz benne,és ez a hit mint egy placebó egy ideig valóban olyan tüneteket eredményez,amik a gyógyulás jelei.

De csak egy ideig. A betegség valódi okát ugyanis nem szüntetik meg a biocsodák.Egy idő után újra jelentkeznek a betegség tünetei.

És miután a kezelést elmúlasztották,mert kiváltották a szerben való hittel,így legtöbbször a beteg állapota rosszabb lesz,mint annak előtte.

Aztán jön egy újabb árus,újabb szer,újabb pénz...újabb hit.

Minél többet fizetnek érte,annál nagyobb hit.

Miért zúdítom ezt itt mind rátok?

Mert olyan elkeserítő.

Megint meghalt valaki, csak mert egyszer elvitte őt egy kedves ismerős egy termék ismertetőre,ahol meggyőzték arról,hogy mi a gyógyulás helyes útja.

Eljött hozzám,megkérdezte a véleményem és én őszintén elmondtam neki mindazt,amit tudok,amit tapasztaltam.

Kevésnek bizonyult.

A sárkányfű árusok meggyőzőbbnek bizonyultak nálam.

Többé nem ment orvoshoz,elhagyta azokat a kezeléseket,amik addig segítették.

Ma halott.

És nem tudom,mit lehet ez ellen tenni.

Ezek a kutyulmányok nem gyógyszerek,ezek gyógyszernek nem minősülő táplálék kiegészítők. Terjesztőik szerint gyakorlatilag mindent gyógyítanak.

De miért hiszik ezt el az emberek?

Miért nem gondolkoznak?

Persze,tudom,mert gyógyulni szeretnének.

Lehetőleg gyorsan és azonnal.

De csodák nincsenek!

De ez nem így működik. A gyógyulás egy folyamat. Ugyanúgy,ahogyan a betegség kialakulása is az.

Idő kell hozzá és türelem.

Nem szabad össze-vissza keverni naponta a kezelési módszereket.

A testnek és a léleknek idő kell a gyógyuláshoz,azt ki kell várni.

Aki nem teszi,esetleg az életével fizet.

Mint ahogyan ez a kedves ismerős is...32 éves volt.

Nagyon sajnálom őt,két pici gyermek maradt árván.

Nagyon bánt. Tudom,az ő döntése volt,de én nem tudtam megakadályozni.

A családja is támogatta a döntésben,és nehezteltek rám,amiért le akartam beszélni,hiszen "olyan jól van". Nem hitték el,hogy csak egy rövid ideig,de az a rövid idő pont elég ahhoz, a szervezet teljesen legyengüljön a valójában meglévő betegség miatt.

Ma azt mondták,belátják,igazam volt. Hát ezzel már nem megyünk semmire,ez már nem segít.

Sajnálom.

 

 

 

 

befejeztem

A blogolon egyszer s mindenkorra befejeztem az írást.
Sajnálom,mert egy 5 éves naplót zártam le.
A blogol nem védi a blogggereit az elmebeteg zaklatóktól.
Én többnyire magamnak írtam az oldalt naplószerűen,úgy,mint itt.
Van ott néhány kedves jó barátom,őket továbbra is látogatom majd.
Az utolsó három bejegyzésemet átmásolom,és itt folytatom.


Tél van, hideg van -15 fok.
Éjjel esett a hó.
Szeretem az ilyen tiszta időt.
Sokkal jobb,mint a nyirkos, nyálkás ősz.
Hideg van...hát fel kell öltözni.

egyetlen pillanat

“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”(Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam)

jégvirág

" Figyelj arra, amit a világ rajzol! Nézd, milyen gondosan rajzolja! Mennyi gyöngédséggel, milyen aprólékosan, hóból, jégből és hidegből, a legnemesebb anyagokból alkotja kis művét, oly választékosan és figyelmesen, mint a japán művészek, akik már csak a lényegeset akarják elmondani, a varázslatos formát mutatják, az összhangot és a céltudatos részletet! Nézd a jégvirágot az ablakon, s tanulj alázatot és ernyedetlen készséget a világról, mert nem is végezheted dolgodat, feladatodat eléggé figyelmesen és aprólékosan, nem is szállhatsz le eléggé mélyen lelkedben és a világban, nem is válogathatsz eléggé aggályosan a lehetőségek között. Nézd a jégvirágot, melyben nincs semmi "célszerű", mint a természet anyagi alkotásaiban, s mégis, mennyi képzelőerő, a vonalaknak és a szerkezetnek milyen tökéletes összjátéka leheli ezt a kis remekművet ablakodra! Nézd a jégvirágot, és szállj magadba."

(Márai)

leltár

Garou & Michel Sardou






Le kellene ülnöm apámmal,és leltárt csinálni az életünkről.
Szembenézni a múlttal,bármennyire fájó is.
De lehetetlen,nem érti,miért van erre szükség.
Az ő szenvedése múlna el...de nem engedi.

a félelem

A félelem a sátán hálója, mindenhol jelen van, és szorongat.
A szó szoros értelmében. A legősibb ellenségünk.
Biztosan Te is érezted a hasadban vagy a mellkasodban.
Mindenkinek megvan a maga tigrise.

mMostanában újra jelentkezik.
Érdekes módon pont akkor, amikor úgy érzem, hogy megérkeztem a saját Álomvilágom kapujába. Tulajdonképpen nem érdekes, inkább természetes az, hogy rögtön megjelenik a félelem, mihelyt lépnél egy nagyot.

Semmi újat nem mondok azzal, hogy köztünk és álmaink között egyetlen gát van: saját magunk, elsősorban a félelmeink. Önmagunkat kell legyőznünk...a tigrist...
Érdemes vele szembe nézni, akkor többnyire eltűnik. Többnyire, mert a bátorság nem egyenlő a félelemnélküliséggel.
Megtanultam: a félelem ellentéte a szeretet.
Jobban kellene szeretnem. Elsősorban saját magam!
Meggyőződésem, hogy emberek azért nem élik azt az életet, amire vágynak,
mert el sem hiszik, hogy érdemesek rá.

a szilánkot is

Nincs jó vagy rossz tapasztalat, csak tapasztalat van, illetve annak a hiánya. Nincs jó vagy rossz döntés, csak döntés van, illetve annak a hiánya. Fejlődés vagy helyben topogás.
Vagy élsz, vagy félsz.
Járt utat a járatlanért elhagytam.
Hátranézek egy pillanatra.
Köszönöm.
A szilánkot is.
Gazdagabb lettem tegnap is.
Végigjárni az utat, ami önmagamhoz vezet-mindennél előbbrevalóbb és legszentebb feladatom.
Továbbmegyek.

hóban

Éjjel esett a hó.
Sétáltunk.Felemelő érzés volt.
Szeretem,amikor az arcomba hull a csillogó pehely.
Jó a párom kezét fogva sétálni az alvó város némaságában,és hallgatni,hogy lépéseink alatt roppan a hó.
Nem kellett beszélgetni,minden értelmet nyert szavak nélkül is.
Gyönyörű volt.

ma...

"A MA az utolsó lehetőség arra,hogy intenzíven éljek, hiszen senki sem tud biztosítani arról,hogy látni fogom a holnapi napfelkeltét...



"MA elég bátor leszek ahhoz,hogy ne szalasszak el több alkalmat.

MA beruházok a legértékesebb erőforrásomból: Az Időmből,
a legbizonytalanabb munkámba: Az Életembe.

MA minden percet szenvedéllyel töltök,hogy a mát egy különleges, egy páratlan nappá tegyem az életemben.

MA szembeszállok minden akadállyal,amely az utamba áll,bízva abban,hogy sikert aratok.
MA ellenállok a pesszimizmusnak és meghódítom a világot egy mosollyal, és pozitív hozzáállással a legjobbat várom."

reggeli séta

 

 

Reggel hatalmas sétát tettünk az erdőben.

Gyönyörű.

Vajon miért vonzódom az erdő összes piros bogyójához?

Mint egy kisgyerek,úgy örülök minden egyes bokornak,ágnak.

Könnyű nekem örömet szerezni,elég elvinni az erdőbe

Legyen szép napunk!

angyali üzenet

Olyan álmaid, kapcsolataid vannak, és olyan tevékenységeket űzöl, amelyek nagy jelentőséggel bírnak számodra.

Nagyon sokat jelentenek, és boldognak érzed magad, ha rájuk gondolsz... ezek a prioritásaid.

Ha táplálod ezeket, nem csak, hogy vidámabb leszel, de önmagadhoz is pozitívabban állsz majd hozzá. Az, hogy időt szánsz olyan dolgoknak, amelyeket értékelsz, az bizony az önmagaddal való törődés cselekedete.
Az ellenkezőjét sejtető látszat ellenére, tényleg te döntesz az időbeosztásod felől. Annak szentelheted a figyelmedet, aminek csak szeretnéd, és mi, az angyalok pedig távol tartjuk majd a zavaró tényezőket, és segítségünkkel biztosítunk arról, hogy eleget tehess kötelezettségeidnek.
Ismerj fel minden olyan félelmet és bizonytalanságot, ami előidézheti a halogatást, és tudd, hogy ezek mind tökéletesen természetes és normális érzések, amik a boldogsággal szembeni ellenállást jelképezik csupán, semmi mást.

Kacagd ki szívből az aggodalmaidat, majd haladj előbbre a szívedhez közel álló álmaiddal.
Ha csak pár percet töltesz is mindazzal, ami fontos a számodra, javíthatsz hangulatodon, megnövelheted önbizalmadat és energiaszintedet.

A prioritásokra szánt idő egy egészséges és új szokásoddá válik majd, amit fokozatosan fogsz felépítgetni;

így hát légy türelmes önmagadhoz,

amennyiben - teljes figyelmedet ezeknek szentelő - utadon néhanapján visszacsusszansz.

 

a boldogságról

 

A boldogságot a fájdalom elfogadása nélkül sajnos nem lehet elérni.

Miért?

Mert a változás és a fejlődés mindig fájdalommal jár.

Mindig, kivétel nélkül.

Amikor két ember találkozik, egy adott idő után óhatatlan, hogy az együttélés alkalmazkodást kell jelentsen mindkét fél részéről. Ha ez csak az egyik részről következik be, a kapcsolat a megalkuvás és a játszmák színtere lesz.

Az egymásra figyelés és az alkalmazkodás mind a két ember részéről kölcsönös engedékenységet jelent. Egymáshoz csiszolódunk. Ő is enged, én is engedek. De nemcsak némán engedünk egymásnak, hanem erről tudunk beszélni is. Amikor egymáshoz csiszolódunk, miközben mindkét fél enged a maga merevségéből, az óhatatlanul fájni fog.

A probléma az, hogy az emberek zöme manapság igyekszik elkerülni a fájdalmat. Például az öregedést is.

Az is egy fájdalom - annak a felismerése, hogy az ízületeim már nem úgy funkcionálnak, mint tíz évvel ezelőtt. Nem úgy bírom az éjszakázást, mint öt évvel ezelőtt. Sokkal jobban elfáradok. Egy adott kor után elkezdek félni attól, hogy úristen, meg fogok halni! Jaj, jaj, jaj, ki ne ejtsd előttem, hogy anya meg fog halni, mert mindjárt megőrülök a gondolatától is!

Például.

A fogyasztói társadalom az embereket folyamatosan arra kondicionálja, hogy a fájdalmat gyorsan szüntessék meg. Gondoljanak csak arra a fejfájáscsillapító-reklámra, amelyik azzal népszerűsíti a terméket, hogy pár perc alatt megszűnik a fájdalom. Az emberek ennek hatására elkezdenek rutinszerűen úgy viselkedni, hogy azokat a szituációkat, amelyek fájdalommal járnának, lehetőség szerint minél messzebbre elkerüljék. Ezt hívják konfliktuskerülő magatartásnak, finoman fogalmazva.

A legtöbb ember erre azt szokta mondani:

„Gyenge vagyok! Én ezt képtelen vagyok megcsinálni!"

A gy betűig egyetértek, de én ezt nem gyengeségnek, hanem gyávaságnak nevezném. Ha valaki gyáva, az hogyan tud tisztelettel felnézni önmagára? Sehogy!

Tehát el fogja rejteni a gyávaságát különböző álarcokkal és pajzsokkal, és elkezdődnek a játszmák. Az éberség a párkapcsolatban azt jelenti, hogy tudom: a fejlődés együtt jár a fájdalommal, és ezt elfogadom.

 

Részlet Csernus most íródó könyvéből, ami nekem már most tetszik,

várom a további részleteket.

pillanatok

A pillanatok öregítenek,nem az évek...