Nagyon szeretem a madarakat.
Hihetetlen,hogy a város közepén,a belváros sűrűjében lakunk,teljesen körbeépített pici kerttel, mégis idetalálnak ki tudja honnan...
Jön mindenféle,stiglic,rozsdafarkú, cinege,aranymálinkó, rigók,pintyek...
2010. január 30.
éjszaka
Éjjel esett egy kis hó.
Gyönyörűen csillogott a lámpák fényében.
Hatalmasat sétáltunk,szeretem,amikor az arcomba hullanak a pelyhek.
Tán furcsa éjszaka sétálni,de ha gyönyörködni akarunk a hóban,akkor kell sétálni,amikor esik. Az utóbbi évek nem nagyon kápráztattak el bennünket ezzel a csodával. Ha esett is,reggelre elolvadt.
Így hát éjfélkor kimentünk sétálni.
Jólesett a mozgás, a város alvó csendje,a friss levegő, a fények és a hóesés.
papírbabák
Eszembe jutott egy nagyon régi nagyon kedves elfoglaltságom.
Hideg téli estéken rengeteg papír babát rajzoltam.
Ruhákat,öltözékeket,kiegészítőket terveztem,szineztem,kivágtam.
Egy dobozban őrízgettem őket a majdan megszületendő lányaimnak.
Aztán apám kidobta,mert kacatnak vélte.
Csinálok egy párat,kellemes időtöltés lesz.
Bevonom a lányomat, tetszik majd neki,azt hiszem.
Aztán a kész darabokat eltesszük az unokámnak,később,ha kicsit nagyobb lesz, örül majd neki.
a madarak
Minden nap négy kanna gyümölcsteát készítek.
Most készült el a második.
Amikor megérett,kiveszem belőle a forrázott gyümölcshúst,és úgy melegen kiteszem a madáretetőbe.
Néhány perc,és hírmondónak sem marad belőle.
Pillanatok alatt megjelennek a kedvenckéim,ki tudja honnan kerülnek elő,és pusztítanak.
Ami lepotyog,szépen felszedik.
És most várják a következő kanna teát...
ha majd...
"Ha megengeded, hogy a körülmények irányítsák az érzéseidet, mindig csapdába fogsz kerülni. De ha képes vagy irányítani az érzéseidet azáltal, hogy helyesen választod meg a gondolataidat, akkor igazán szabad vagy.
Ha nyíltan közeledsz az emberekhez, mindenképpen nagy-nagy örömöt tapasztalhatsz meg.
Amikor képes leszel felismerni a jót abban, hogy a sok-sok ember más-más dolgot választ; más dologban hisz; mást akar; és másként cselekszik , akkor majd szabadon és boldogan élhetsz a világban.
Ha megérted, hogy mindez csak hozzátesz valamit a tökéletesebb egészhez, amely egy cseppet sem fenyeget téged ,mivel az egyetlen dolog, ami téged érint: hogy nyitott legyél-akkor majd szabadon és boldogan élhetsz.
A legfontosabb az, hogy megértsd, először is: minden nagyon jól van úgy, ahogy van, lényegtelen, hogy milyennek tűnik neked, a te fizikai szempontodból.
Másodszor: amikor nyitott vagy, csak jó dolgok érhetnek el hozzád."
Esther és Jerry Hicks: Salamon beavató meséi
latyak
A hó elolvadt,most undok sós sár és latyak van.
Kizárólag a fenti módon lehet közlekedni.
Most vagy jöjjön vissza a hó,hozzon fehér varázslatot,
vagy ha nem,akkor én már a tavaszt álmodom.
forgácsok
Amikor anyám beteg lett,kórházba került,és a hátralévő idejét ott töltötte.
Négy éves voltam. Látogatni nem lehetett. Megtanultam írni és olvasni.
Nyomtatott nagy betűkkel írtam a leveleimet és rajzoltam,szineztem.
Egy ideig gyönyörű rajzok érkeztek tőle és versek...aztán ez elmaradt és csak levelek jöttek,amiket mint utólag megtudtam,már apám írt.
Nem mondták meg nekem,hogy meghalt,és én vártam a rajzokat,verseket,és a simogatást,majd,ha kijöhet a kórházból.Vártam,vártam,egyre türelmetlenebbül és egyre több fájdalommal.
Aztán iskolás lettem.
Apám hozott egy új anyukát,mondta,hogy ezentúl őt kell "édesanyám"nak hívnom.
Én a régit akartam.
Beadtak egy bentlakásos intézetbe,ahol emlékeim szerint csak sírtam,és mindenkit megharaptam,haza akartam menni...végül három nap után behívatták apámat,és közölték vele,hogy "vigye haza a gyereket,mert itt belehal a fájdalomba". Erre tisztán elmékszem.
Azután írattak be egy másik iskolába,kedves tanítónénihez,aki hasonlított édesanyámra,szeretett engem. Egyszer a szünetben odalépett mellénk egy másik tanítónéni,megsimogatta a fejemet,és azt kérdezte," ez az a kislány,akinek meghalt az anyukája?".
Így tudtam meg az igazat. Nem is értettem,hogy akkor most hol lehet az én anyukám.Megkérdeztem otthon.
Nevelőanyám azt válaszolta,"mit érdekel az téged,most én nevellek", és jól megvert. Apám pedig hagyta. Az anyám egy életen át tabu téma maradt,ma is az. Nem kérdezhetek,mert nincs válasz.
Az ezt megelőző években,amikor anyám még élt,és a kórházban volt,én a keresztanyámnál voltam. Ő szeretett. Keresztapám asztalos volt,intarziás bútorokat készített. Gyönyörű darabokat. Fejben nagyszerűen tudok intarziát készíteni. Játszottam a lehulló fadarabokkal,a sablonokkal,félkész darabokkal.
A faforgács illatát szeretem,megnyugtat,jó érzés megérinteni...
Talán értitek már,miért van a blogomon ott mindig ez a dal...
Én úgy érzem,ez az életem himnusza.Mindent kifejez,amit érzek.
A fájdalmaimat,a pótolhatatlan érzéseket,éveket...
Garou gyönyörűen adja elő,nagyon szeretem .
2010. január 29.
madárcsók
Szerelmesek
Bennük nem párzást utánozó
mozdulatok dolgoznak, nekik
a szabadság boldogságát
ajándékozta a sors. Génjeik
mélyén fakadó hit gyökeret
ereszt és lassú kiteljesedésben
gyümölcsöt érlel: szerelmet,
mely halk, mint madárkák csókja
és tiszta, mint havasokon
mosakodó napsugár. Szerelmesek
a gondolat és tett szabadságát nem
szégyenlik - bátrak a boldogságra.
Akarva küzdenek és akarva hátrálnak
egységes magukba. Csendjeiktől
hangos a változás gyönyörűsége.
Megszenvedett hétköznapjaik
lelkük érintésétől nyer feloldozást.
Egymást kölcsönösen érzik a jóban,
ha cselekvő részesei a rossznak
nem egymás ellen teszik. Szabadság
ígéretében nem fonják a rabság
kötelét. Örömet kortyolnak
egymásból. Nedveik csókja nem
a megváltók hirdette szabadságtól
hangos. Elkötelezettség nélkül
ölelik vissza, mi önmaguk
fakad. Találkozásaikban
megbékél az idő, darabokra
hull a perc. Öleléseik csúcsán
megtör a fény, csendjeikben
madárcsókok jajdulnak. Bennük
szilánkjaikból épül a szabadság.
Szűcs György
az utolsó ott...
...és ez volt az utolsó,a tegnapi bejegyzésem a blogolon:
...és esik a hó.
Aprószemű porhó,hordja a szél.
Fagy van a szivem körül is.
Nem tudok napirendre térni a tegnap megtudott dolgok miatt.
Az agyammal tudom,hogy nem lehet lelkiismeretfurdalásom,mert mindent megtettem, elmondtam, magyaráztam ennek a súlyos beteg nőnek.
Ő úgy élte meg,hogy el akarom venni tőle a reményt,a hitet a gyógyulásban.
A családja is ebben erősítette.
Éppen hogy erőt öntöttem bele,és hitet adtam neki valami másban,
ami már bevált,ami használt eddig is.
Olyan dolgokkal,amiknek van alapja.
De jöttek a mindenféle eü képzettség nélküli emberek,és néhány forint haszon érdekében megmagyarázták neki azt,hogy az eddigi kezelés árt.
És ő nem látta,nem akarta látni,hogy attól a betegségéhez képest jó állapotban volt.Volt ereje,nem szenvedett,nem voltak fájdalmai...de tudta,hogy nem egészséges.
Mégis abbahagyta a kezelést,amit már lassan két éve kapott, mindent elhagyott,és szedni kezdte a csodaszert.
Három hónap alatt leépült.
A folyamat megfordíthatatlanná vált.
Akkor kétségbe esett ő is és a család is.
De már késő lett.
És az,aki eladta neki a gyógyulást hozó reményt,most nyugodtan alszik néhány forinttal a zsebében.Hát szép álmokat!
Az életnek vannak törvényei,amik elkerülhetetlenek.
Isten malmai lassan őrölnek,de őrölnek...
sárkányfű árusok
Elképesztő mennyiségű csodaszer van forgalomban.
Különböző termékcsaládok,amiket hálózatban árusítanak,nagyon sok pénzért,és gyakorlatilag egytől egyig mind hatástalan.
Legyünk pontosak,van hatásuk.
Mindről azt mondják,akik árulják,hogy a legjobb, és persze bio...ez a varázsszó.
Ha a beteg gyógyulni akar,akkor kerül amibe kerül,a család előteremti a rávalót,és vaskos tízezrekért elkezdi szedni a mindenre ható csodaszert.
Hisz benne,és ez a hit mint egy placebó egy ideig valóban olyan tüneteket eredményez,amik a gyógyulás jelei.
De csak egy ideig. A betegség valódi okát ugyanis nem szüntetik meg a biocsodák.Egy idő után újra jelentkeznek a betegség tünetei.
És miután a kezelést elmúlasztották,mert kiváltották a szerben való hittel,így legtöbbször a beteg állapota rosszabb lesz,mint annak előtte.
Aztán jön egy újabb árus,újabb szer,újabb pénz...újabb hit.
Minél többet fizetnek érte,annál nagyobb hit.
Miért zúdítom ezt itt mind rátok?
Mert olyan elkeserítő.
Megint meghalt valaki, csak mert egyszer elvitte őt egy kedves ismerős egy termék ismertetőre,ahol meggyőzték arról,hogy mi a gyógyulás helyes útja.
Eljött hozzám,megkérdezte a véleményem és én őszintén elmondtam neki mindazt,amit tudok,amit tapasztaltam.
Kevésnek bizonyult.
A sárkányfű árusok meggyőzőbbnek bizonyultak nálam.
Többé nem ment orvoshoz,elhagyta azokat a kezeléseket,amik addig segítették.
Ma halott.
És nem tudom,mit lehet ez ellen tenni.
Ezek a kutyulmányok nem gyógyszerek,ezek gyógyszernek nem minősülő táplálék kiegészítők. Terjesztőik szerint gyakorlatilag mindent gyógyítanak.
De miért hiszik ezt el az emberek?
Miért nem gondolkoznak?
Persze,tudom,mert gyógyulni szeretnének.
Lehetőleg gyorsan és azonnal.
De csodák nincsenek!
De ez nem így működik. A gyógyulás egy folyamat. Ugyanúgy,ahogyan a betegség kialakulása is az.
Idő kell hozzá és türelem.
Nem szabad össze-vissza keverni naponta a kezelési módszereket.
A testnek és a léleknek idő kell a gyógyuláshoz,azt ki kell várni.
Aki nem teszi,esetleg az életével fizet.
Mint ahogyan ez a kedves ismerős is...32 éves volt.
Nagyon sajnálom őt,két pici gyermek maradt árván.
Nagyon bánt. Tudom,az ő döntése volt,de én nem tudtam megakadályozni.
A családja is támogatta a döntésben,és nehezteltek rám,amiért le akartam beszélni,hiszen "olyan jól van". Nem hitték el,hogy csak egy rövid ideig,de az a rövid idő pont elég ahhoz, a szervezet teljesen legyengüljön a valójában meglévő betegség miatt.
Ma azt mondták,belátják,igazam volt. Hát ezzel már nem megyünk semmire,ez már nem segít.
Sajnálom.
befejeztem
A blogolon egyszer s mindenkorra befejeztem az írást.
Sajnálom,mert egy 5 éves naplót zártam le.
A blogol nem védi a blogggereit az elmebeteg zaklatóktól.
Én többnyire magamnak írtam az oldalt naplószerűen,úgy,mint itt.
Van ott néhány kedves jó barátom,őket továbbra is látogatom majd.
Az utolsó három bejegyzésemet átmásolom,és itt folytatom.
Tél van, hideg van -15 fok.
Éjjel esett a hó.
Szeretem az ilyen tiszta időt.
Sokkal jobb,mint a nyirkos, nyálkás ősz.
Hideg van...hát fel kell öltözni.
Sajnálom,mert egy 5 éves naplót zártam le.
A blogol nem védi a blogggereit az elmebeteg zaklatóktól.
Én többnyire magamnak írtam az oldalt naplószerűen,úgy,mint itt.
Van ott néhány kedves jó barátom,őket továbbra is látogatom majd.
Az utolsó három bejegyzésemet átmásolom,és itt folytatom.
Tél van, hideg van -15 fok.
Éjjel esett a hó.
Szeretem az ilyen tiszta időt.
Sokkal jobb,mint a nyirkos, nyálkás ősz.
Hideg van...hát fel kell öltözni.
2010. január 24.
egyetlen pillanat
“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”(Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam)
jégvirág
" Figyelj arra, amit a világ rajzol! Nézd, milyen gondosan rajzolja! Mennyi gyöngédséggel, milyen aprólékosan, hóból, jégből és hidegből, a legnemesebb anyagokból alkotja kis művét, oly választékosan és figyelmesen, mint a japán művészek, akik már csak a lényegeset akarják elmondani, a varázslatos formát mutatják, az összhangot és a céltudatos részletet! Nézd a jégvirágot az ablakon, s tanulj alázatot és ernyedetlen készséget a világról, mert nem is végezheted dolgodat, feladatodat eléggé figyelmesen és aprólékosan, nem is szállhatsz le eléggé mélyen lelkedben és a világban, nem is válogathatsz eléggé aggályosan a lehetőségek között. Nézd a jégvirágot, melyben nincs semmi "célszerű", mint a természet anyagi alkotásaiban, s mégis, mennyi képzelőerő, a vonalaknak és a szerkezetnek milyen tökéletes összjátéka leheli ezt a kis remekművet ablakodra! Nézd a jégvirágot, és szállj magadba."
(Márai)
2010. január 16.
leltár
Garou & Michel Sardou
Le kellene ülnöm apámmal,és leltárt csinálni az életünkről.
Szembenézni a múlttal,bármennyire fájó is.
De lehetetlen,nem érti,miért van erre szükség.
Az ő szenvedése múlna el...de nem engedi.
2010. január 14.
a félelem
A félelem a sátán hálója, mindenhol jelen van, és szorongat.
A szó szoros értelmében. A legősibb ellenségünk.
Biztosan Te is érezted a hasadban vagy a mellkasodban.
Mindenkinek megvan a maga tigrise.
mMostanában újra jelentkezik.
Érdekes módon pont akkor, amikor úgy érzem, hogy megérkeztem a saját Álomvilágom kapujába. Tulajdonképpen nem érdekes, inkább természetes az, hogy rögtön megjelenik a félelem, mihelyt lépnél egy nagyot.
Semmi újat nem mondok azzal, hogy köztünk és álmaink között egyetlen gát van: saját magunk, elsősorban a félelmeink. Önmagunkat kell legyőznünk...a tigrist...
Érdemes vele szembe nézni, akkor többnyire eltűnik. Többnyire, mert a bátorság nem egyenlő a félelemnélküliséggel.
Megtanultam: a félelem ellentéte a szeretet.
Jobban kellene szeretnem. Elsősorban saját magam!
Meggyőződésem, hogy emberek azért nem élik azt az életet, amire vágynak,
mert el sem hiszik, hogy érdemesek rá.
2010. január 6.
a szilánkot is
Nincs jó vagy rossz tapasztalat, csak tapasztalat van, illetve annak a hiánya. Nincs jó vagy rossz döntés, csak döntés van, illetve annak a hiánya. Fejlődés vagy helyben topogás.
Vagy élsz, vagy félsz.
Járt utat a járatlanért elhagytam.
Hátranézek egy pillanatra.
Köszönöm.
A szilánkot is.
Gazdagabb lettem tegnap is.
Végigjárni az utat, ami önmagamhoz vezet-mindennél előbbrevalóbb és legszentebb feladatom.
Továbbmegyek.
2010. január 5.
hóban
Éjjel esett a hó.
Sétáltunk.Felemelő érzés volt.
Szeretem,amikor az arcomba hull a csillogó pehely.
Jó a párom kezét fogva sétálni az alvó város némaságában,és hallgatni,hogy lépéseink alatt roppan a hó.
Nem kellett beszélgetni,minden értelmet nyert szavak nélkül is.
Gyönyörű volt.
2010. január 3.
ma...
"A MA az utolsó lehetőség arra,hogy intenzíven éljek, hiszen senki sem tud biztosítani arról,hogy látni fogom a holnapi napfelkeltét...
"MA elég bátor leszek ahhoz,hogy ne szalasszak el több alkalmat.
MA beruházok a legértékesebb erőforrásomból: Az Időmből,
a legbizonytalanabb munkámba: Az Életembe.
MA minden percet szenvedéllyel töltök,hogy a mát egy különleges, egy páratlan nappá tegyem az életemben.
MA szembeszállok minden akadállyal,amely az utamba áll,bízva abban,hogy sikert aratok.
MA ellenállok a pesszimizmusnak és meghódítom a világot egy mosollyal, és pozitív hozzáállással a legjobbat várom."
2010. január 2.
reggeli séta
Reggel hatalmas sétát tettünk az erdőben.
Gyönyörű.
Vajon miért vonzódom az erdő összes piros bogyójához?
Mint egy kisgyerek,úgy örülök minden egyes bokornak,ágnak.
Könnyű nekem örömet szerezni,elég elvinni az erdőbe
Legyen szép napunk!
angyali üzenet
Olyan álmaid, kapcsolataid vannak, és olyan tevékenységeket űzöl, amelyek nagy jelentőséggel bírnak számodra.
Nagyon sokat jelentenek, és boldognak érzed magad, ha rájuk gondolsz... ezek a prioritásaid.
Ha táplálod ezeket, nem csak, hogy vidámabb leszel, de önmagadhoz is pozitívabban állsz majd hozzá. Az, hogy időt szánsz olyan dolgoknak, amelyeket értékelsz, az bizony az önmagaddal való törődés cselekedete.
Az ellenkezőjét sejtető látszat ellenére, tényleg te döntesz az időbeosztásod felől. Annak szentelheted a figyelmedet, aminek csak szeretnéd, és mi, az angyalok pedig távol tartjuk majd a zavaró tényezőket, és segítségünkkel biztosítunk arról, hogy eleget tehess kötelezettségeidnek.
Ismerj fel minden olyan félelmet és bizonytalanságot, ami előidézheti a halogatást, és tudd, hogy ezek mind tökéletesen természetes és normális érzések, amik a boldogsággal szembeni ellenállást jelképezik csupán, semmi mást.
Kacagd ki szívből az aggodalmaidat, majd haladj előbbre a szívedhez közel álló álmaiddal.
Ha csak pár percet töltesz is mindazzal, ami fontos a számodra, javíthatsz hangulatodon, megnövelheted önbizalmadat és energiaszintedet.
A prioritásokra szánt idő egy egészséges és új szokásoddá válik majd, amit fokozatosan fogsz felépítgetni;
így hát légy türelmes önmagadhoz,
amennyiben - teljes figyelmedet ezeknek szentelő - utadon néhanapján visszacsusszansz.
a boldogságról
A boldogságot a fájdalom elfogadása nélkül sajnos nem lehet elérni.
Miért?
Mert a változás és a fejlődés mindig fájdalommal jár.
Mindig, kivétel nélkül.
Amikor két ember találkozik, egy adott idő után óhatatlan, hogy az együttélés alkalmazkodást kell jelentsen mindkét fél részéről. Ha ez csak az egyik részről következik be, a kapcsolat a megalkuvás és a játszmák színtere lesz.
Az egymásra figyelés és az alkalmazkodás mind a két ember részéről kölcsönös engedékenységet jelent. Egymáshoz csiszolódunk. Ő is enged, én is engedek. De nemcsak némán engedünk egymásnak, hanem erről tudunk beszélni is. Amikor egymáshoz csiszolódunk, miközben mindkét fél enged a maga merevségéből, az óhatatlanul fájni fog.
A probléma az, hogy az emberek zöme manapság igyekszik elkerülni a fájdalmat. Például az öregedést is.
Az is egy fájdalom - annak a felismerése, hogy az ízületeim már nem úgy funkcionálnak, mint tíz évvel ezelőtt. Nem úgy bírom az éjszakázást, mint öt évvel ezelőtt. Sokkal jobban elfáradok. Egy adott kor után elkezdek félni attól, hogy úristen, meg fogok halni! Jaj, jaj, jaj, ki ne ejtsd előttem, hogy anya meg fog halni, mert mindjárt megőrülök a gondolatától is!
Például.
A fogyasztói társadalom az embereket folyamatosan arra kondicionálja, hogy a fájdalmat gyorsan szüntessék meg. Gondoljanak csak arra a fejfájáscsillapító-reklámra, amelyik azzal népszerűsíti a terméket, hogy pár perc alatt megszűnik a fájdalom. Az emberek ennek hatására elkezdenek rutinszerűen úgy viselkedni, hogy azokat a szituációkat, amelyek fájdalommal járnának, lehetőség szerint minél messzebbre elkerüljék. Ezt hívják konfliktuskerülő magatartásnak, finoman fogalmazva.
A legtöbb ember erre azt szokta mondani:
„Gyenge vagyok! Én ezt képtelen vagyok megcsinálni!"
A gy betűig egyetértek, de én ezt nem gyengeségnek, hanem gyávaságnak nevezném. Ha valaki gyáva, az hogyan tud tisztelettel felnézni önmagára? Sehogy!
Tehát el fogja rejteni a gyávaságát különböző álarcokkal és pajzsokkal, és elkezdődnek a játszmák. Az éberség a párkapcsolatban azt jelenti, hogy tudom: a fejlődés együtt jár a fájdalommal, és ezt elfogadom.
Részlet Csernus most íródó könyvéből, ami nekem már most tetszik,
várom a további részleteket.
végre hideg van
Hideg van, -3 fok.
Nem bánom,kicsit jobban fel kell öltözni,én szeretem.
Ennek is meg van a maga szépsége.
Imádom a csillogó jégcsipkéket,szeretem a havat.
Már hosszú idő óta nem volt igazi tél.
esti séta
Ma estére húsevőknek tatárbifsztek,
húst nem evőknek a kedvencemet csinálom:
póréhagyma sajtmártásban
hagymalekvárral töltött kiflivel.
Nem tudom a vendégek mit szólnak majd hozzá,
én nagyon szeretem.
Édességnek ánizsos kekszet csináltam még tegnap.
(recept a tuttifittben)
Az angyalboltban isteni teákat vettem,
jól esik majd az esti séta után.
Az egyik a sencha: zöld Yunnan, eukaliptuszlevelek, gyömbér, szárított paradicsomdarabok, narancs és mandarin granulátum.
A másik a Champagne cream: tejszínes pezsgős gyümölcstea, benne almadarabok, hibiscus szirmok, fehér csokoládé, aszalt csipkebogyóhús, körte, szőlő, erdei gyümölcsök.
vendégváró hétvége
Tartalmas napom volt.
Délelőtt mindent megvettem,ami hétvégére kell.
Ma a fiúk olyat kértek,ami nem sorolható be
az én mediterrán konyhámba,de néha belefér.
Egyik körömpörköltet kért, a másik kocsonyát.
Megcsináltam mindkettőt,had cuppogjanak vele.
Holnap vendégek jönnek,amolyan karácsonyi -újévi utó látogató.
Diós muffint sütöttem. Már a tálalást is megoldottam,
bár még nincs ünnep,azért eléggé ünnepivé tettem.
Holnap nem főzök,ott a kocsonya.
Így lesz idő egy kis városnézésre is .
A hétvégére mindent előkészítettem,
így most nagyjából két nap
pihenő következik.
Szép hétvégét kívánok mindenkinek,
és csendes ünnepkipihenő perceket!
madarak
Nagyon szeretem a madarakat.
Hihetetlen,hogy a város közepén,a belváros sűrűjében lakunk,teljesen körbeépített pici kerttel, mégis idetalálnak ki tudja honnan...
Jön mindenféle,stiglic,rozsdafarkú, cinege,aranymálinkó, rigók,pintyek...
csendes várakozás
Borzalmas ez a csendes várakozás.
Egyedül akar lenni,szitkozódik,vitázik Istennel.
Másik pillanatban sír,aztán a halottjaival hadakozik.
Az anyjával,apjával...anyámmal.
Fél tőlük.
Aztán ebbe úgy kifárad,hogy órákig nem tud beszélni.
Annyira kimerült,hogy a szemét sem tudja kinyitni már,
és ha mégis...semmit nem lát.
A legerősebb fájdalom csillapítót kapja,ami adható.
A szive erős.
Ki a megmondhatója annak,meddig tart ez a szenvedés?
Nem fogadja el a segítséget.
Már azt sem engedte,hogy karácsonyfát állítsak neki.
Ma van a neve napja.
Most nem mondható,hogy boldog névnapot...
legfeljebb az,hogy emlékezzünk a boldogabb névnapokra.
De emlékezni sem akar.
Az amúgy rohanó idő most csendben vánszorog.
2010. január 1.
a jövő évben
Mindenkinek egy nagyon szép jövő évet kívánok!
Alakuljon úgy a sorsotok,ahogyan a legjobb nektek,ahogyan szeretnétek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)