Éjjel esett a hó.
Sétáltunk.Felemelő érzés volt.
Szeretem,amikor az arcomba hull a csillogó pehely.
Jó a párom kezét fogva sétálni az alvó város némaságában,és hallgatni,hogy lépéseink alatt roppan a hó.
Nem kellett beszélgetni,minden értelmet nyert szavak nélkül is.
Gyönyörű volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése