...és esik a hó.
Aprószemű porhó,hordja a szél.
Fagy van a szivem körül is.
Nem tudok napirendre térni a tegnap megtudott dolgok miatt.
Az agyammal tudom,hogy nem lehet lelkiismeretfurdalásom,mert mindent megtettem, elmondtam, magyaráztam ennek a súlyos beteg nőnek.
Ő úgy élte meg,hogy el akarom venni tőle a reményt,a hitet a gyógyulásban.
A családja is ebben erősítette.
Éppen hogy erőt öntöttem bele,és hitet adtam neki valami másban,
ami már bevált,ami használt eddig is.
Olyan dolgokkal,amiknek van alapja.
De jöttek a mindenféle eü képzettség nélküli emberek,és néhány forint haszon érdekében megmagyarázták neki azt,hogy az eddigi kezelés árt.
És ő nem látta,nem akarta látni,hogy attól a betegségéhez képest jó állapotban volt.Volt ereje,nem szenvedett,nem voltak fájdalmai...de tudta,hogy nem egészséges.
Mégis abbahagyta a kezelést,amit már lassan két éve kapott, mindent elhagyott,és szedni kezdte a csodaszert.
Három hónap alatt leépült.
A folyamat megfordíthatatlanná vált.
Akkor kétségbe esett ő is és a család is.
De már késő lett.
És az,aki eladta neki a gyógyulást hozó reményt,most nyugodtan alszik néhány forinttal a zsebében.Hát szép álmokat!
Az életnek vannak törvényei,amik elkerülhetetlenek.
Isten malmai lassan őrölnek,de őrölnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése