Volt egy álmom.
Maga az álom nem volt rossz.
Inkább nagyon is természetesen éltem meg,hogy ezeknek a dolgoknak így kellett történnie. A valóságban sosem történtek meg. De az álomban tudtam,hogy így kell lennie.
Idősebb éveimről szólt,mégis a testem fiatal volt.
Tudtam,hogy elmúltam 60 éves,mégis olyan voltam,mint 40 évesen.
Ami megtörtént az álomban olyan volt,mint egy beteljesülés,amire sok éven át vártam.
Aztán amikor felébredtem,nagyon megzavartak az érzéseim.
Azt hittem,már régen eltemettem őket.
De nem.
Vannak az életben olyan dolgok,amik örökké hozzánk tartoznak,és ha nagyon mélyre ássuk őket,akkor az álmaink figyelmeztetnek a jelenlétükre.
Volt idő,amikor boldog voltam attól,hogy bennem élsz,aztán eljött az idő,amikor próbáltam megtagadni ezt az érzést.
Ma már tudom,mindegy mit teszek.
Az akaratomtól függetlenül is léteznek dolgok, amik hozzám tartoznak.
Egyet lehet tenni: elfogadni a jelenlétüket
és úgy megélni azt,hogy ne bántsak meg vele senkit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése