még egy gondolat

 

(nikaa photographya)

 

Az anyaság arról szól, hogy elfogadod, hogy kevesebb lett az időd és az energiád. De nem fogyott el, bár néha úgy tűnik, hogy mégis.

Arról, hogy igyekszel hű maradni önmagadhoz.

Ha ez odaveszne, milyen anya lehetnél?

A dolgok mindig változnak, függetlenül attól, mennyire szeretnénk, hogy ne így legyen.

Minden nap készíthetsz egy fotót a gyerekedről, és minden nap idősebb lesz rajta. Ez tény.

Szívszakasztó tény, de azért tény.

Szóval szakítsd le minden napnak a gyümölcsét.

Nézd meg a gyerekeidet, mert ők tudják, hogy éljék meg a szélsőséges szenvedélyek rövid villanásait.

Ha másért nem, azokért a pillanatokért érdemes élni.

Segítenek, hogy emlékezz rá, ha hagyod, hogy megtegyék.

Érezd magad szerencsésnek, hogy egy darabig még melletted vannak.

 

(részlet az Anya a pácban című filmből)

 

 

üzenet

 

Sosem hagyok fel annak a latolgatásával, hogy merre lehetsz

- hogy újra feltámadsz-e egy másik világban,

vagy már meg is tetted, hogy békében és szeretetben élsz-e valahol egy távoli országban,

melyet én sosem keresek fel.

De egy dologban biztos vagyok:

biztosan tudom, hogy ha visszatértél, az első dolog, amit tettél, hogy arcodat a Nap felé fordítottad.

Mert ha valamit megtanulhattál, elveszett kisbabám,

az az,

hogy ezen a világon egyikünknek sem adatott eltékozolható idő.

 

anyák napján

Hiányérzet...ez az,ami jellemzi évről évre.
Egy élet annyi,de annyi más számára titkot rejteget.
Anyám elment már rég...ezért anyáknapján csak rágondolni lehetséges,gyújtani egy gyertyát...
És a kisfiam...aki szintén elment...a testvérei nem is tudnak róla,mert nem akartam fájdalmat okozni nekik,amíg kicsik voltak,talán meg sem értették volna.
De megtanultam és tudom,hogy ő is közénk tartozik,senki nem léphet a helyébe.
Nem pótolható és nem tehetünk úgy,mintha nem lett volna.
Ő lett volna az első gyermekem,de neki csak ennyi adatott...űrt hagyva maga után messzire ment.
Következő lépés az életem sorainak rendezésében,hogy ezt tisztázom a gyerekeimmel.
Tudniuk kell róla,már felnőttek,és megértik, miért hallgattam ennyi éven át...
És meg kell tanulniuk azt,hogy a halottaink örökké velünk maradnak,hordozzuk az energiáikat mint egy örök emléket.