2010. szeptember 27.

tehetetlenül




"Az élet valójában megállás nélkül ugyanazt a szintű megmérettetést nyomja elénk, hogy valahogy megoldjuk. Csak mi gondoljuk, hogy azok egyre nehezebbek. Valójában nem... Mert nem a probléma nehéz, hanem a személyiségszerkezet merevedik az idő múlásával."
Szeretem a gondolatait.
Igaza van Csernus dokinak.
Ez így van.
Az én gondom már 20-30 évvel is jelen volt az életemben,de akkor még oly távolinak, egyszerűen,természetesen megoldhatónak tűnt.
Most azonban már égetően marja a lelkem,még akkor is,ha tudom,hogy mindent megtettem azért, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem.
Sosem gondoltam arra,hogy amikor eljön az idő majd falakba ütközöm,és éppen az gátol meg a segítségadásban,akinek a legnagyobb szüksége lenne a segítségre.
Így ez az egész egy szélmalomharccá változott.
Nagyon rossz ,fájdalmas álmom volt.
Pontosan arról szólt,amitől leginkább tartok, hogy bekövetkezik.

Az egyik rosszul lett,haldoklott.
A másik képtelen volt rajta segíteni,mert magatehetelen,ágyhoz kötött.
Nem tudott telefonálni,nem tudott volna ajtót sem nyitni az érkező orvosnak.
Csak jajgattak mindketten...míg végül már csak egy jajgatás hallatszott...
Itt felébredtem.
Mégsem kell,nem engedik,hogy beszerezzem a vészjelző csengőt,ami a karjukon lehetne,mint egy óra,és csak meg kellene nyomni a rajta lévő egyetlen gombot,és 10 percen belül jön a segítség a közeli mentőállomásról.


Már beszereztem,de nem fogadták el,mondván,hogy nem engednek be senkit a lakásba.
Azt pedig nem értik,nem akarják érteni,hogy lehet olyan helyzet,amikor már nincs idő mérlegelni,beengedjük-e az orvost,a mentőst,vagy egy gondozót.
Amikor nem képes beengedni senkit,de nem azért,mert nem akarja.
Hát így állunk.

Végül még egy gondolat Csernustól,ami egészen pontosan megfogalmazza a viselkedésüket:

"Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát."







2010. szeptember 25.

Kártyát vetettem.
Szeretem Osho zen-tarotját.



A teliholdas, csillagos éj csöndes, tükörszerű természetét a ködös tó tükrözi vissza odalent. Az égen látható arc mély meditációban van: ő az éj mélységet, békét és megértést hozó istennője.
Ez egy rendkívül értékes időszak. Most könnyű lesz elnyugodnod belül, és saját csönded mélységeibe hatolnod, hogy ott megtaláld azt a pontot, ahol az a világegyetem csöndjével találkozik.
Semmit sem kell tenned, sehová sem kell menned, belső csönded minősége mégis mindent áthat, bármit teszel. Ettől talán néhány ember kellemetlenül érzi majd magát, hisz ők a világ zajához és állandó zsibongásához szoktak. Ezzel te ne törődj - keresd azokat, akik képesek a te csendeddel együtt rezegni, vagy egyszerűen csak élvezd az egyedüllétedet. Most jött el az idő, hogy hazatérj önmagadba. Az a megértés és belső meglátás, mely ezekben a pillanatokban jelenik meg benned, majd később - életed egy extrovertáltabb szakaszában - fog testet ölteni.


"A Mindenség energiája birtokba vesz téged. Megszáll téged; te nem vagy többé - csak a mindenség van. Ebben a pillanatban, amint a csend beléd hatol, képes vagy megérteni a csend jelentőségét, mert ez ugyanaz a csend, amit Gautam Buddha is megtapasztalt. Ez ugyanaz a csend, amit Csuang Cu, vagy Bodhidharma, vagy Nanszen... A csend íze ugyanaz. Az idő változik, a világ folyton átalakul, de a csend élménye, az öröm, amit magával hoz, ugyanaz marad. Ez az egyetlen olyan dolog, amiben megbízhatsz; az egyetlen olyan dolog, ami sosem hal meg. Egyedül ezt tekintheted valódi lényednek."


Igen...időnként szükség van egy-egy csendes időszakra.
Amikor az ember összhangban a természettel visszavonul,bezárul,igyekszik megtalálni a "csendet".
Jó hallgatni a lélek üzeneteit,átgondolni a reakcióinkat a külvilág zajaira.
Ettől leszünk megértőbbek másokkal,és tartalmat kapnak a látszólag értelmetlen jelzések is.