Éppen egy évig tartott a fagy a szíved körül.
Magad sem tudod miért.
A féltékenység bizony kemény telet képes varázsolni.
Okod nem volt rá.
Csak engedtem,hogy valaki észrevegye az értékeimet.
Amik éveken át előtted hevertek,de nem tudtad,vagy nem akartad meglátni őket.
Abban a pillanatban,amikor valaki más igazgyöngyöket látott bennük,hirtelen neked is fontos lett (volna). A másikra is és rám is haragudtál.
Irígység járta át a gondolataidat, pedig ok csak a képzeletedben volt erre.
Kicsit boldog voltam,kicsit örültem egy őszinte barátságnak,kicsit közel engedtem magamhoz a szeretetet,de nem a szerelmet.
Ezért nem kerestél,nem szóltál.
Ma pedig mintha mi sem történt volna...úgy beszélgettünk.
Mi ütött ma beléd?
Vagy mi ütött akkor beléd?
Nem tudom,de borzasztó nehéz rajtad kiigazodni.
Talán nem is kell,talán nem is lehet.
Mindenkinek meg van a maga tigrise,amivel meg kell küzdenie.
Mégis...én nyitott könyv vagyok előtted,és te nem tudsz benne olvasni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése