az idő

“Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád.
Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd.
Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok.
Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon.
De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket.
Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd.
Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.”

(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy a dolgokat meg kell várni)

meddig?

Egy másik közösségi oldalon arról megy a vita,

mikor teszik ki hazánkat az EU-ból.

Van aki órákat ad,van aki néhány napot.

Azt nem tudom,hogy mikor,de nagyon hamar.

Nagyon hamar.
Akkor végképp összeomlik az ország.
Megköszönjük a 2/3-os többségnek,

akiknek tudás és tapasztalat nélkül

van merszük egy országot kormányozni.
Már most totális káoszt teremtettek.
De a választók megnyugodhatnak,

már minden jelentősebb pozíciót a 2/3 ural.

A szakemberek mellékvágányon.
A hozott törvényeik egymásnak is ellentmondanak,

nincs jogász,aki kiigazodik rajtuk.
És persze ez még mind semmi,

lesz itt új alkotmány is.
Itt van már az 50-es évek hangulata,

félelem,bizonytalanság,elszegényedés.
Hogy lehet az,hogy az emberek nem látták,nem tudták azt, hogy ha egy demokráciában 2/3-os többséget adnak egyetlen pártnak,

akkor ott vége a demokráciának,

az már önkényuralom?

Ezt teszi az emberekkel a hatalomvágy,

az irigységés a bosszúvágy .
Most megkapja az ország azt,amit érdemel.
Utólag már késő a bánat.
A fentiek miatt a napjaink az EU-ban meg vannak számlálva.
De!
Ez volt az nép, "az isten adta nép" akarata.

A 2/3 azt nyilatkozza,hogy a "többség" akarata.

Hogy ki a többség,amikor az ország közel fele el sem ment szavazni,azt nem tudni.Pontosabban a szavazók 2/3-áról beszélünk,ami jóval kevesebb,mint az ország lakosságának a fele.
A többiekről nem beszélünk.

Hogy mit akartak azok,akik kisebbségben
maradtak,vagy azok,

akik elkeseredésükben már el sem mentek szavazni?

Azt hiszem a jelen helyzetet senki sem akarta.

Csak már késő bánat.

Politikusaink pedig úgy viselkednek,mint a dedósok.

Tegnap bejelentették,visszavonják a media törvény egyes részleteit,

de

nem mert az Eu-s országok felháborodásuknak adtak hangot,

hanem mert a tapasztalatuk megmutatta nekik,hogy vissza kell vonni.

A tapasztalatuk,az.

Az,amit 2-3 nap alatt sikerült szerezniük,

az ,hogy ezt nem csinálhatják,

mert túl megy minden határon.

Mondhatnák úriemberhez méltóan azt is,hogy bocsánat,tévedtünk,

máris javítjuk a hibát.

Ez korrekt, felnőtt emberhez méltó viselkedés lenne.

De úgy látszik,senki sincs,aki olyan tanácsokat adna nekik,

hogy ne tűnjenek dilettánsnak,vagy olyan sincs,aki legalább javítaná a helyesírási hibákat.

No meg azt,hogy a kormányfő ha már a himnuszt idézi,

azt helyesen tegye.

Sosem voltam egyetlen pártnak sem a tagja.

Úgy gondolom,egy embert az emberi értékek kell,

hogy vezéreljék,és nem pártérdekek.

varázskő

Hiába tanulunk meg beszélni. Mert először is nem tudjuk kimondani azt, ami a lelkünk mélyén él. Elhallgatjuk, vagy mást mondunk helyette. És ha nagy nehezen sikerül is végre kimondani: a másik nem érti meg.
A szavakat érti, persze. A mondatokat is.
Csak ami a szavaink mögött rejlik, vagyis a lényeget, azt nem érti.

...
Mást teszünk, mint amit mondunk, mást mondunk, mint amit gondolunk, és mást érzünk, mint amit józan eszünkkel tudunk...És hogy ezek a lelki rétegek szétcsúsztak bennünk, mint egy vulkán fölött a talaj,
arról fogalmunk sincs.

Van a kimondott szöveg, amit a fülünkkel hallunk és az eszünkkel értünk - és van a "szövegalatti", vagyis a lényeg, amit nem hallunk és nem értünk.
Vagy nem akarunk érteni!
Ilyen is van!
Hogy az ember lelki lustaságból, gyávaságból vagy érdekből nem óhajtja megérteni, amit a másik valóban üzen neki
- inkább elhiszi a hazugságot.

...ilyen az élet: hamis kártyázás. Hogy csakis a felszín van, önérdek, szerepjátszás, viselkedés, kölcsönös becsapás és önbecsapás.
Itt ugyanis az a nagy veszély fenyeget, hogy a lelkünk valósága felhozhatatlan mélységbe süllyed.
És élünk, és meghalunk - de már fogalmunk sincs, hogy miért.
Igen, egy élet telhet el úgy, hogy a lelkünk mély valósága meg se szólal.
S ha véletlenül mégis - mert feltör, vagy gejzírként kirobban belőlünk valami igaz -, a másik nem hallja meg.
Ez az állapot az, amikor már semmi közünk sincs egymáshoz.

Úgy hívják: szeretetlenség.

Müller Péter

(apámnak ajánlva)

álom

Értenünk kell ahhoz, hogy vágyainkból álmot, álmainkból valóságot csináljunk.
Mostanában gyakran álmodom.
Ébren álmodom,mielőtt elaludnék.
Álmot már tudok álmodni.
Szépet, reménytelit, olyat, amitől az egész lényem nyugalomban, szeretetben él, amitől teljes biztonságban érzem magam.
Olyan álmot, ami tegnap is az enyém volt,és holnap is az enyém lehet,ha úgy akarom. Merek álmodni és remélni, hogy az álom valósággá szelidül.

hiányérzet

Fura dolog ez a hiányérzet.
A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben.
Betöri az ajtót.
Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve.
Csak jön és beköltözik a lelkembe.
Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt.
A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez.
Végül megtör.
Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt.
Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy.
Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.

így szeretném

Ezt kívánom magamnak a következő évre:





Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot.
Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása,
s a remény éltet bennünket.
Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban...
mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda,
a remény, a szeretet és a holnap álmai.