Nem tudok aludni.
Fájnak a gondolatok.
Üresség van bennem , nincsenek emlékeim.
Csak pár kép,illatok,érzések.
Örök titok maradt.
Nagyon hamar magamra hagyott,és amíg velem volt sem ölelhetett,mert beteg volt.
Az akkori népbetegség, a tbc tartotta tőlem távol , majd ragadta el.
Tabu téma maradt a mai napig.
Hiába kérdem apámat,nincsenek válaszok.
Hiányoznak az emlékek.
Olyan,mintha nem is lett volna.
Csak a fájdalom van,és valaminek a keresése,amiről azt sem tudom,hol keressem.
Nem szeretem ezt az ünnepet.
Fáj,amikor a gyerekeim virággal köszöntenek,mert én sosem köszönthettem.
Csak egy hatalmas űr van bennem.
Köszönettel tartozom,mert az életet tőle kaptam.
Ma már azt is tudom,hogy a hiányával nevelt,attől lettem erős.
De más tudni,és más érezni.
És még ma is csak a fájdalmat érzem.
Azt gondolom,ez sosem múlik el, amíg élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése