Minden egyre nehezebb.
Próbálom tartani magam,próbálok erőt meríteni minden általam ismert és szeretett forrásból. Mégis, mintha a sors kötélhúzást játszana velem.
Valahogy sehogy sincs vége.
Amikor egy kicsit fellélegzem,történik valami.
Soha nem velem. A családom valamelyik tagjával.
Nehéz elviselni, hogy akiket szeretek, bajba kerülnek,többnyire önhibájukon kívül,
és nem tudok segíteni nekik.
Legnehezebb a tehetetlenség érzése.
És most megint ez jött.
Nem tudom,meddig tart,nem tudom ,lesz-e elég erőm hozzá , hogy mások erőt merítsenek belőlem.
És remélem,hogy ő túléli....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése