
...még kettőt alszunk...
Gyorsan elszállt.

Annyira nincs karácsonyi hangulatom.
Valahogy sehogysem ér ide a karácsony madara,
nem érzi a lelkem,inkább csak fájdalmat.
Annyi minden ért az elmúlt hetekben,
nehezen dolgozom fel,bár értem a történéseket.
Talán nem is kell,hogy mindenkinek örömteli legyen,
nekem sosem volt az.
Mindig igyekeztem a gyerekeimnek a legjobbat adni magamból,
igyekeztem,hogy ők szépnek lássák ezt az ünnepet.
Most hasogat a szívem.
Még van egy hét,összeszedem magam.

Eljött a december.
Még most is,ennyi év után is szorongással tölt el.
Rám törnek az emlékek,régen elfeledett fájdalmak
kerülnek elő a lélek rejtett bugyraiból,amik egész életemben nem voltak a tudatomban,
és most valahonnan mélyről egymás után,egyre többször feljönnek a felszínre,
és csak fájnak,nem tudok mit kezdeni velük.
Megtörtént,velem megtörtént dolgok ezek,amiket most teljes valóságukban élek át újra.
Tudom,mi ez a folyamat. Tudom,hogy nekem segít abban,hogy elengedjem azt,amit el kell.
De miért ennyire fájdalmasan történik mindez?
Egyedül vagyok.