2012. december 31.

szilveszter



Pilinszky János: Szilveszteri „tizenkettő”

Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya.
A szilveszteri „hangulat” nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára.
Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság,
bánat és öröm találkozója a szilveszteri „tizenkettő”.

Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk.
Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése.
Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük.
Tulajdonképpen csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.

A Szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha emögött az öröm mögött még ma is valamiféle pogány szív dobogna.
Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a kijózanodás szürke szomorúságával egyenlő.

Pedig gyönyörű alkalom az igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára.
Mert valóban az: „földönjáró” ünnep, s ezt a „földi mosolyt” nem is szabad megtagadnunk tőle.

Tizenkét óra van.
Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába.
Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb, a csillagos egyetem.
De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé.
S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se:
véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait
az óesztendőből az újesztendő mezőire.

2012. december 29.

2013.


Következő évre szeretném kérni a Sorstól,

hogy a csendesen kimondott értelmes szó is meghallgatásra találjon,

néha a tehetséges és alkalmas is kapjon lehetőséget.

Adjon egy kis belátást a vezetőknek,

hogy aki másként gondolja, nem biztos,

hogy téved és az ellenség néha az,

aki a legszebben mosolyog.

Adjon egy kis bátorságot a különvéleményhez és

tisztánlátást azoknak az értékeknek a megtalálásához,

ami nélkül úgyis hiába épül a vár...



2012. december 27.

Felhőatlasz




Az életed egy csepp a végtelen óceánban...
De mi más az óceán, mint ezen cseppek sokasága, amit valami távoli egység mégis összefog.....

2012. december 25.

a születés ünnepe




A karácsony a születés ünnepe. 
Valaminek vége van, és valami most jön létre. 
Bárhol. 
Akár egy istállóban is. 
Állatok között, segítség nélkül, egy gyűlölettel teli, gonosz és sötét világban, ahol a kis Jézus született.
Mindegy. Csak szüless meg. 
Szüld meg magad. 
Lobbantsd lángra a szívedet, s hagyd, hogy ez a lángocska eloszlassa az egész elmúlt éved sötétségét! 
S ha ez a kis gyerekláng megerősödik benned, menj a hozzátartozóidhoz. 
Vidd el nekik a békédet, az új arcodat, és azt a meggyőződésedet, hogy az életünk díszlete nem egy szoba, hanem az egész világmindenség. 
A legszebb ajándék: egy mosoly. 
Egy ölelés. 
Vagy még az sem - csak egy gondolat: 
"Szeretlek".

2012. december 24.

egyetlen



Búcsúzóul szeretnék valami nagyon kedveset mondani, 
de nem tudom, miként fordíthatnám le sárkányérzelmeimet. 
Kívánom, maradj meghitt viszonyban a csodával!
Légy boldog, itatódj át szerelemmel, és részegülj tőle! 
Ne siess meghalni, bármily régen élsz is. 
Tőled, általad is szebb a tömérdek-arcú világ. 
Te az a lány vagy, azon kevesek egyike, ha nem az egyetlen, 
aki még egy fogfájós sárkányt is nyugodtan megsimogathatsz. 


Vavyan Fable

2012. december 22.

anyám




Olyan gyorsan szűnik meg egy élet.
 Ahogyan a villám levegőt hasító fényözöne születik s meghal, 
ahogyan az enyhe szellő tovalibben arcunkon, 
a virágszirmok leszáradnak kelyhükről, 
és ahogyan a vakító hó mocskos sárrá folyósodik pillanatok alatt.
 Ezen a földön semmi sem maradandó, semmi sem örök. 
Még a Nap sem adja örökké éltető melegét. 
A tengerek vize is fáradtan fog elszomjazni. 
És ha ők meghalnak, a szivárvány is örök nyugovóra tér.


2012. december 19.

advent















Oly rég írtam ebbe a naplóba. 
Az elmúlt két napban azonban kétszer került előtérbe. 
Néha jó ide visszatérni még akkor is,ha többnyire a fájdalmaimat írtam ki itt magamból.
 Ez is hozzám tartozik,ez is én vagyok. 
Van,amiben tehetetlen vagyok,nem tudok haladni,de nem rajtam múlik.
 Nekem a várakozás maradt és a türelem gyakorlása. 
Advent.
 Szeretem.