2012. december 22.

anyám




Olyan gyorsan szűnik meg egy élet.
 Ahogyan a villám levegőt hasító fényözöne születik s meghal, 
ahogyan az enyhe szellő tovalibben arcunkon, 
a virágszirmok leszáradnak kelyhükről, 
és ahogyan a vakító hó mocskos sárrá folyósodik pillanatok alatt.
 Ezen a földön semmi sem maradandó, semmi sem örök. 
Még a Nap sem adja örökké éltető melegét. 
A tengerek vize is fáradtan fog elszomjazni. 
És ha ők meghalnak, a szivárvány is örök nyugovóra tér.

Nincsenek megjegyzések: