A fény harcosa rögtön felismeri az Utat, ahogy elindul.
Minden kődarab, minden kanyar ismerősként köszönti.
Azonosul a hegyekkel és a patakokkal, önnön lelkét látja viszont a növényekben, az állatokban és a mező madaraiban.
Elfogadja Isten, és az Isteni jelek segítségét,
és hagyja, hogy saját Személyes Története vezesse azok elé a feladatok elé,
amelyeket neki szán a sors.
Előfordul, hogy éjszaka nincs hol aludnia, máskor álmatlanságtól szenved.
" Ez is hozzá tartozik"
- gondolja ilyenkor.
"Én döntöttem úgy, hogy erre jövök."
Ebben a mondatban rejlik minden ereje:
ő választotta ezt az utat, nincs miért panaszkodnia.