küzdelem

Ritkán írok ebbe a naplóba. Igen. Többnyire csak csendben magamnak, a fájdalmaimat. Van,ami talán sosem múlik. Az apámmal való kapcsolatomat bármennyire is szeretném, képtelen vagyok rendbe tenni. Ehhez két ember kellene. Egyedül kevés vagyok. Hogyan tovább? Küzdjek még vele,érte? Vagy adjam fel. Mert az ő gondolkodása,az ő élete,közöm hozzá semmi. Eljutottam arra pontra,amikor belátom,széllel szemben nem lehet...