Ott a macska

Addig rágja az egér a falat, de addig - míg áteszi magát a macskához.

Jó, ha akarsz valamit, de ha túlságosan szeretnéd, már baj.

"Legyen meg a te akaratod" - mondja az imádság.

S ebben nagy lélektani bölcsesség van - ez a mágia titka is.

Vágyódom valamire, elképzelem, nagyon akarom - s aztán elengedem az egészet. Nem is gondolok rá, s amikor nem teljesül, nem leszek türelmetlen. Hagyom, hogy csendben érjen.

A dolog akkor szokott megtörténni, amikor nem számítok rá, amikor már nem is kell annyira. Egyszer csak hozza a sors, és leteszi eléd.

Amikor valaki képtelen az elengedésre, "túlakarja" magát.

Mint az egér, aki rögeszmésen csak rág és rág, mert kell neki mindenáron. Végül megkapja: a macskát.

Néha bele kell nyugodni, hogy valami nem a miénk, és azt nem szabad forszírozni sem párkapcsolatban, sem gyermekáldásban, sem sikerben, sem karrierben, s főleg nem a hatalomban.

Vizsgáld meg, meddig akarsz még valamit, és mikor van az, hogy "túlakarsz" már.

Ha ez van, állj le!

Mert ott a macska!

A sors mindig tudja mit miért alakít.

Egy régi naplóbejegyzés ismét aktuális lett.
Szóról szóra így érzem ma is.

Az elmúlt héten olyan pillanatokat,napokat éltem meg,ami ritkán adatik életünk során. Keményen kell küzdeni érte,és sokszor még úgy is elérhetetlen marad.
Most pontosan tudom,hogy ott vagyok,ahol kell,azt teszem,amit kell,és azokért vagyok,akikért kell.
Az elmúlt közel húsz évben a személyiségem egy másik oldalát éltem,ami szintén én vagyok. Boldogan és őszintén mondom,büszke vagyok ezekre az évekre.
Azt csinálhattam,amire születtem,ami én vagyok. Amiben nem kellett erőlködnöm azért,hogy jól végezzem a dolgom,mert élveztem,amit csináltam.
De időnként az ember életében váratlanul megváltozik minden.
Akkor változtatni kell!
Nem szabad elsüllyedni a semmiben,és átadni a lelkünket az enyészetnek, a múló időnek.
A sorsom valami olyat tett elém,ami a másik énem.
Ami ugyan más jellegű tevékenység,mint amiben éltem,mégis én vagyok.
Visszatértem valahova,amit talán a gyökereimnek is nevezhetek.
Izgalmas kőrt futottam be. Most ugyanazon a ponton vagyok,ahonnan indultam.
Közben eltelt sok-sok év, tapasztaltam,tanultam az emberi lét csodáit és útvesztőit.
Még soha ennyire biztosan nem éreztem azt,hogy jókor vagyok ott,ahol kell.
Ahol szükség van rám.
És nekem is szükségem van arra,hogy átadjam mindazt,ami bennem van.
A sors mindig tudja mit miért alakít.
Csak mi vagyunk hitetlenek,és nem bízzuk magunkat a "véletlenre"
Higgyétek el,véletlenek nincsenek.
Az életben mindennek oka van,és minden része egy nagy egésznek.

Lecke

Az adás és az elfogadás után a szeretet iskolájának talán legnehezebb tantárgya az elengedés művészete.

Elengedni mindent és mindenkit, akiket valaha szerettünk, és hinni, hogy a lélek szabadságában örökre együtt maradunk.

Tanulom. Kemény lecke.

Születésnap

💚💙💚💜💚💙💚

Szállnak az évek.

Évgyűrűink kikristályosodnak lassan.

Emlékeink drágakövekké válnak.

Füveskönyv

Márai Sándor: Füveskönyv

A formákrólA formákat pedig utolsó pillanatig be kell tartani. Étkezésközben, társalgás közben. Ágyban és asztalnál. S mikor mindegyre formátlanabbá válik az emberi együttélés: te maradj hűséges a köszönés, meghajlás, kézfogás, érzésnyilvánítás, véleményalkotás kialakult, végső és kristályos formáihoz.

Egy korban, mikor mindenki azt követeli, hogy öltsél formaruhát, te járj csak következetesen zakóban és este, amikor társaságba hívnak, ölts fekete ruhát.

Nem a ruha, hanem a forma kedvéért.

A műveltséget nemcsak a könyvek mentik meg.

A műveltséget a hétköznapok apró reflexei mentik meg.

Amikor egy korszak fölemelt ököllel jön ellened, te köszönj vissza, nyugodtan és udvariasan, úgy, hogy megemeled kalapod.

Nem tehetsz mást.

Nantes

Nantes Katedrális.

Újra együtt

A Fb és egyéb közösségi oldalak megjelenésével legtöbbünknél háttérbe szorult a bolg írása.
Sajnos nálam is.
Régóta érzem,hogy hiányzik a naplóm írása.
Érzéseim és a velem történt dolgok így válhatnak nem feledett emlékekké.
Jó néha visszagondolni.
Az évek múlásával más fényben látni a sors adta dolgokat.
Most átnéztem a korábban írottakat .
Van,amit átértékeltem és van,amiről az évek múltával is ugyanúgy érzek és gondolok.
Szeretném folytatni a bejegyzéseket, valaha öröm volt számomra ez a napló.
Ma hiányzik.