A sors mindig tudja mit miért alakít.

Egy régi naplóbejegyzés ismét aktuális lett.
Szóról szóra így érzem ma is.

Az elmúlt héten olyan pillanatokat,napokat éltem meg,ami ritkán adatik életünk során. Keményen kell küzdeni érte,és sokszor még úgy is elérhetetlen marad.
Most pontosan tudom,hogy ott vagyok,ahol kell,azt teszem,amit kell,és azokért vagyok,akikért kell.
Az elmúlt közel húsz évben a személyiségem egy másik oldalát éltem,ami szintén én vagyok. Boldogan és őszintén mondom,büszke vagyok ezekre az évekre.
Azt csinálhattam,amire születtem,ami én vagyok. Amiben nem kellett erőlködnöm azért,hogy jól végezzem a dolgom,mert élveztem,amit csináltam.
De időnként az ember életében váratlanul megváltozik minden.
Akkor változtatni kell!
Nem szabad elsüllyedni a semmiben,és átadni a lelkünket az enyészetnek, a múló időnek.
A sorsom valami olyat tett elém,ami a másik énem.
Ami ugyan más jellegű tevékenység,mint amiben éltem,mégis én vagyok.
Visszatértem valahova,amit talán a gyökereimnek is nevezhetek.
Izgalmas kőrt futottam be. Most ugyanazon a ponton vagyok,ahonnan indultam.
Közben eltelt sok-sok év, tapasztaltam,tanultam az emberi lét csodáit és útvesztőit.
Még soha ennyire biztosan nem éreztem azt,hogy jókor vagyok ott,ahol kell.
Ahol szükség van rám.
És nekem is szükségem van arra,hogy átadjam mindazt,ami bennem van.
A sors mindig tudja mit miért alakít.
Csak mi vagyunk hitetlenek,és nem bízzuk magunkat a "véletlenre"
Higgyétek el,véletlenek nincsenek.
Az életben mindennek oka van,és minden része egy nagy egésznek.