okos

 "Olyan jól besüt a Nap,csak lustizok....mit mesélsz rólam,figyelek ám minden szóra."

Nem tudom,hogy a dolgok hogyan vannak összefüggésben a kutya agyában,de amikor másik lakásba költöztünk hét éve,a kutya érdekes új szokásokat vett fel. Ilyen pl. , hogy ha egyedül hagytuk a lakásban, kinyitotta a hűtőszekrényt és megdézsmálta. Előtte soha.

Az első esetnél nagyon megijedtem,mert ellopott egy teljes pár lángolt kolbászt, amit korábban sosem kapott,hiszen erősen fűszeres és csípős.

Munkából jöttem haza és a hűtőszekrény ajtaja tárva nyitva állt.

Első ránézésre úgy tűnt,minden rendben .

Később a szobában megtaláltam a kolbász csomagoló fóliáját teljesen üresen. Az egészet bevágta.

Féltem,hogy ezt nem éli túl,de szerencsére nem lett semmi baja.

Rengeteget ivott és egy hétig piroslott a szépséges pofikája a kolbász zsírjától,amit lehetetlen volt eltávolítani róla.

Elbeszélgettünk,hogy ez mennyire nem volt helyes,hogy nem szabad a hűtőhöz nyúlni.

Legközelebb amikor hazaértem,a hűtő tárva nyitva és ő éppen előtte falatozta a fekete erdei sonkámat...

Megszidtam és újra elmagyaráztam,hogy ilyet nem csinálunk

és becsuktam a hűtó ajtaját. (miért nem ? hiszen tőlünk is ezt látja)

Következő nap amikor megérkeztem örömmel láttam,hogy a hűtő zárva.

Elöntött a büszkeség

Milyen okos az én kutyám !

Milyen szépen megértette,mit szeretnék ! ...és így tovább,

örömködtem felette még vagy fél órán át.

Aztán betévedtem a fürdőszobába,ahol érdekes látvány fogadott.

A szennyestartó mögül mosolygott rám egy üres lazacos fólia

.

Hát igen...az én igen okos kutyám megtanulta,hogy ha kinyitjuk a hűtőt,

akkor azt be is kell csukni magunk után

valentin

 

Meg vagyok én áldva ezzel a Valentin nappal.

...és már megint mindjárt itt van...

Lassan már ötven éve , hogy okos kereskedők divatba hozták nálunk is a szerelmesek napját.

A hiba biztosan bennem lakozik,de nem tudom tiszta szívvel átérezni ezt a szokást. Nálam még most sem szokás.

Nem hagyomány.

Hagyomány az, ami él és tartalommal tölt meg néhány napot,

attól ünnep az ünnep.

Persze, jól esik az a kedves kis piros akármi, amit a szerelem zálogául megkapok ezen a napon.

De! én nem leszek ettől szerelmesebb, vagy szeretetreméltóbb.

Úgy érzem az életem kiegyensúlyozott, harmóniában van a mindenséggel, a szerelemmel is az év (majdnem) minden napján. Nem tudom ezt a mindenséget egyetlen napra vetíteni.

Ha nem kapok piros óriás ördögöt,az élet örömeit akkor is megélem.

Ilyenkor aztán bajban vagyok.

Nem vettem semmiféle ajándékot,sem piros alsógatyát vigyorgó ördögökkel,sem piros szivecskéket,sem piros pirost.

Nem lesznek piros lufik és piros rózsaszirom sem az ágyamban.

Gazdasági szempontokat figyelembe véve (ajándék lónak ne nézd a fogát ) és azt,hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze,inkább veszek magamnak erre az estére egy csodás piros fehérneműt, azaz pirosneműt.

Mindenki jobban jár így,még a piros óriás ördögöm is

Szóval...meg vagyok én áldva ezzel a Valentin nappal.

csendesen

 „Ahhoz, hogy hosszú távon jól legyünk, nemcsak napi, hanem heti minimumra is szükségünk lehet. Ennek alapja számomra a szerdai szabadnapom, amit elneveztem embermentes napnak. Ezért ha szerdán találkozunk valahol a városban, kérlek, nézd el nekem, ha legföljebb egy kimért biccentéssel tudatom, hogy fölismertelek. Ezen a napon nem vagyok hajlandó jót tenni senkivel, kivéve önmagamat, mert én is számítok. Ebben a törekvésemben nem kisebb tekintély erősített meg, mint Teréz anya. Amikor ugyanis egy forgatócsoport járt a kalkuttai missziójában, azt tapasztalták, hogy hetente egyszer a nővérek egész álló nap csak pihentek, ücsörögtek, imádkoztak, énekelgettek. A riporter provokatívan feltette Teréz anyának a kérdést: ’Ezen a napon nincsenek szegények?’. Mire Teréz anya a következőt válaszolta: ’Ők nem a mi szegényeink’. Ha ugyanis valaki heti hat napon át sokkal több mint nyolc órában másokért dolgozik, akkor a hetedik napon bátran megpihenhet. Nem azért, mert önző, hanem azért, hogy öt év múlva még mindig tudjon segíteni. Amikor a negyven- vagy ötvenévesen infarktusban elhalálozott pap koporsójánál azt mondják, hogy ’az atya mindenkivel törődött’, sejthetjük, hogy ez némi túlzás, mert önmagával valószínűleg nem. A szabadnap és a szabadság a munka része, éppúgy, ahogy a csend a zenéé.”

Az én embermentes napom most a csütörtök.