Meg vagyok én áldva ezzel a Valentin nappal.
...és már megint mindjárt itt van...
Lassan már ötven éve , hogy okos kereskedők divatba hozták nálunk is a szerelmesek napját.
A hiba biztosan bennem lakozik,de nem tudom tiszta szívvel átérezni ezt a szokást. Nálam még most sem szokás.
Nem hagyomány.
Hagyomány az, ami él és tartalommal tölt meg néhány napot,
attól ünnep az ünnep.
Persze, jól esik az a kedves kis piros akármi, amit a szerelem zálogául megkapok ezen a napon.
De! én nem leszek ettől szerelmesebb, vagy szeretetreméltóbb.
Úgy érzem az életem kiegyensúlyozott, harmóniában van a mindenséggel, a szerelemmel is az év (majdnem) minden napján. Nem tudom ezt a mindenséget egyetlen napra vetíteni.
Ha nem kapok piros óriás ördögöt,az élet örömeit akkor is megélem.
Ilyenkor aztán bajban vagyok.
Nem vettem semmiféle ajándékot,sem piros alsógatyát vigyorgó ördögökkel,sem piros szivecskéket,sem piros pirost.
Nem lesznek piros lufik és piros rózsaszirom sem az ágyamban.
Gazdasági szempontokat figyelembe véve (ajándék lónak ne nézd a fogát ) és azt,hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze,inkább veszek magamnak erre az estére egy csodás piros fehérneműt, azaz pirosneműt.
Mindenki jobban jár így,még a piros óriás ördögöm is
Szóval...meg vagyok én áldva ezzel a Valentin nappal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése