Látom, hogy vannak angyalok, akik szárnyaszegetten járkálnak közöttünk. Nem hívja őket senki, így nem is mennek senkihez. Amikor bánatukban elkezdenek énekelni, a költők és a festők felébrednek és késztetést éreznek arra, hogy írjanak, fessenek.
Úgy, mintha valaki vezetné a kezüket.
És ezekből a kezekből világok születnek.
Angyalokkal és démonokkal, emberekkel és istenekkel.
Látom, hogy vannak emberek, akiknek az angyalok kölcsönadták a szárnyaikat. Szeretettel és féltőn csatolták rájuk, mert ők maguk sem tudták, hogy teher, vagy áldás amit a vállukra tettek.
Ezek az emberek, amikor beszélnek, vagy énekelnek,verset írnak,festenek... az angyalok táncra perdülnek körülöttük.
És a táncokból csodák születnek.
A csodákból remények hajtanak ki, újabb és újabb embereknek adva támaszt és nyújtva kezet.
A reményekből érzelmek születnek.
Szép és igaz érzelmek, amik vándorolnak a többi emberrel, akik, amikor megérintik őket , azt hiszik angyalt láttak.
Mert az ember és az angyal közt kicsi a különbség.
Éppen csak egy ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése