A hazáról

 "Hazára minden embernek szüksége van, persze, nem olyanra, amilyennek a primitív, melldöngető hazafi képzeli, olyanra sem, mint a vallásé, vagyis holmi túlvilági haza bágyatag ízelítőjére, nem, az embernek olyan haza kell, ahol talaj, munka, barátság, pihenés és szellemi befogadóképesség egyetlen természetes, kiegyensúlyozott és rendezett egészet, sajátos és egyéni világmindenséget alkot.

A haza legjobb meghatározása: a könyvtár." - Esterházy Péter

Mi vagyunk az a generáció,

 A mi generációnk toleráns volt. Pedig nem is tudtunk róla.

Manapság találtátok ki a „fluid gendert“ és vele együtt a homofóbiát.

Én abból a generációból származom, amelyik David Bowie-t, Lou Read-et hallgatta és szerette, és soha nem szembesült azzal a problémával, hogy mi a szexuális beállítottságuk.

Nem érdekelt minket, elégedettek és boldogok voltunk, mert a zenéjük megérintett minket!

Elton John, Freddie Mercury és George Michael.

Mi vagyunk az a generáció, amelyik szerette a Led Zeppelint, a Deep Purple-t, Neil Youngot vagy az Eaglest. Anélkül, hogy valaha is szembesültünk volna azzal a problémával, hogy a szövegeiket ma szexistának tartanátok.

Amikor Boy George befutott, nem tűnődtünk azon, hogy a férfiakat, a nőket vagy mindkettőt szereti. Mi csak élveztük a zenéjét.

És amikor Jimmy Sommerville elmesélte nekünk a kisvárosi fiú történetét, meghatódtunk és együtt énekeltünk vele. Alyson Moyet akkoriban határozottan túlméretezett/más volt, de gyönyörű és nagyszerű, és senki sem gondolta, hogy kevesebbet ér, mint például egy Claudia Schiffer.

Szeretném megérteni, hogy mi történt időközben, mert véleményem szerint ezeknek a tiltásoknak csak az a hatásuk, hogy azt hozzák létre, amit cenzúráznak. Az intolerancia soha nem a toleranciából nő ki, hanem a gyűlöletből és a megosztottságból!

Baráti körünkben volt magyar, székely, sváb, görög, zsidó, cigány, gazdag és szegény . . .

És? Kit érdekelt?

Nem dőltünk be birka módjára mindennek és mindenkinek.

Tapasztaltunk, sok mindent kipróbáltunk. Zsiványok voltunk de nem bűnözők. Úttörők voltunk és templomba jártunk . . . mindenki saját döntése szerint lett párttitkár, szerzetes vagy, mint a nagy többség csak egyszerű dolgozó EMBER. Rivalizáltunk, voltak ellenfeleink, de nem volt megsemmisítendő ellenségünk.

Nekünk nem volt szükségünk korlátozásokra, mert a szüleink, környezetünk nevelése olyan értékeket tanított nekünk, mint a segítőkészség, az empátia, a jótékonyság, a valódi tolerancia!

Amíg el nem jöttetek, hogy ránk erőltessétek a bűntudat kultuszát, és így egymás ellen fordítsatok minket!

*(webfound kiegészítve saját gondolatokkal)*

esterházy

 Ha más nem is, de ez az írás kötelező olvasmány.

„Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki szavakban a gyűlölet mellé állna? Szavakban mindannyian a szeretetet hirdetjük. Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki a háború mellé állna? Aki a gyilkolás mellé állna? A halál mellé? Szavakban mindannyian a békét hirdetjük. Mégsincs béke, mégsem a szeretet regnál.

Könnyű azt szeretni, aki szeretetre méltó. Könnyű avval egyetértésre jutni, akinek érdekei megegyeznek a miénkkel. De a világ nagy, és mindenféle emberek vannak benne. Magyarország ugyan nem nagy, de azért ember van benne bőven. Ilyen, olyan. Ki ezt akarja, ki amazt. Ez a bonyolult, ez a más, hogy mindenki más. Szeresd felebarátod, mint tenmagad! - így szól az írás. De ez itt, így túl nagy volna, ez nem mozgalmi föladat, ezt fölfogni olykor egy egész élet kevés. Ki volnék én, hogy ilyesmit csak úgy ajánlgassak? Komolytalan volna.

Ne gyűlölködj! Sokkal kevesebb a szeretet parancsánál, megfoghatóbb, gyakorlatiasabb. Maradj nyugton, ne hörögj, próbáld megérteni a másik szempontjait, tehát hogy vannak szempontjai, meglátni a korlátait és meglátni a magad korlátait. Próbáld megőrizni az ép eszedet, miközben tudnod kell, hogy ésszel nem megoldható a világ, de ész nélkül bizonyosan elveszik. Dönteni kell, hogy a gyűlölet fennhatósága alá akarunk-e tartozni vagy sem. A viszontgyűlölet is gyűlölet. Az úgynevezett jogos gyűlölet is gyűlölet. (A harag nem gyűlölet, viszont rossz tanácsadó.)

A gyűlölethez sok út vezet, a legrövidebb talán a megalázottságon át. Akit megaláztak, az tehetetlenségében sokszor csak a gyűlöletben talál menekvést, csak a gyűlöletben talál nagy megbántottságára írt, ott talál megnyugvást. Egy ideig. Gyűlölet gyűlöletet szül, megaláztatás megaláztatást, sosincs vége. Megaláztatásban, megalázottságban nagy tartalékai vannak ennek az országnak.

Csak a szabad embernek van esélye a szeretetre. A Légy szabad! felszólításnak ebben áll a nagysága, ebben az esélyben, ebben a súlyban. Szabadnak lenni az nem szabadságon lenni, az nem könnyű feltétlenség, szabadnak lenni nehéz.

Nehéz és jó.

Az ember szabadnak születik.”

Esrerházy Péter

illat

 A nyár illata

Egy illatos nyári csokor.

Kakukkfű,bazsalikom,zsálya,menta,citromfű...

A nyár illata mind.

Szeretem a szépet,annyi minden van,ami a szívemnek kedves.

Ez az!

A rózsa és levendula illata így együtt varázslatos.

Lehűlt a levegő és a szoba éjszakára megtelt ezzel az illattal.

Tiszta, őszinte illat.

Imádom

ametiszt,a kő ragyogása

 Volt egy blogom.

Ma 17 éve annak,hogy az első bejegyzést megtettem benne.

Ametiszt, a kő ragyogása...

Elhittem,hogy ez egy elektronikus napló és így használtam,naplóként,életem naplójaként .

Arra gondoltam,milyen érdekes lesz majd a gyerekeimnek,unokáimnak egyszer beleolvasni és igazán megismerni a nagymamát.

Azt nem feltételeztem,hogy elég egy mozdulat hozzá,és vége....

Megszűnt a szerver és eltűntek a blogok.

Az anyag egy részét sikerült átmentenem egy másik szerverre,

de ez így már nem ugyanaz.

Ezen a blogon tanultam meg a HTML programozást ,szép volt a sok szerkesztett fotóval,a mindig aktuális háttérrel.

Most csendben pihen,nincs háttér,nincs benne semmi szépség,az írásaim nagy része megmenekült.

Néha beleolvasok és megdöbbenek,miket írtam és azon is,hogy azok a tartalmak még ma is helytállóak,időszerűek.

Változnak az idők,változnak a körülmények,változnak a blogok,

egy valami nem változik.