Idézetek Szabó Magdától
“A szeretet, amivel szeretnek bennünket, mindig valamifajta kegyelem.”
“Az ember nem mondja – viseli a gyászt. Attól, hogy hallgat, tán még feketébb lesz odabelül.
Pedig jó lehet könnyülni. Vannak, akik a szavaktól könnyülnek.”
“Ne gyászolj! (…) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna!
De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg.
Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj.”
“Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése