újévre

 

Levonva a múlt tanúságait a jövőre nézve:

Nem tárgyalok bántalmazókkal.

Nem tárgyalok, nem vitatkozom, és nem egyezkedem olyan emberekkel, akikben nincs empátia, fejlődésre való hajlam, önreflexió és szeretet.

Nem tűröm a felszólító módot.

Lehet kérést intézni hozzám, vágyat, óhajt, kérdést, kijelentést, véleményt, de felszólítást nem.

A gyermekemen kívül, Én vagyok magamnak a világon a legfontosabb.

Nem te, nem ők, nem ti. Hanem én.

Az én egészségem, az én boldogságom, az én jóllétem, és az én biztonságom. Kitől várjam el ezek megteremtését, ha nem magamtól?

Nem tűröm az agresszió semmilyen formáját.

Ahogy öregszem, egyre inkább ki vagyok erre hegyezve, és egyre inkább taszít. Meglrtő békét keresek, nem háborút.

Nem akarom megoldani mások problémáit.

Szívesen elmesélem, én hogyan oldottam meg dolgokat, de eszem ágában sincs mások kezébe adni egy konyhakész táblázatot vagy iránytűt, mert nincs is.

Legyen körülöttem kevés ember, de azok legyenek minőségiek.

Sohasem kedveltem a felszínes kapcsolatokat, nem is vagyok jó bennük. Legyen az életemben néhány ember, de azok legyenek számomra egyenrangú partnerek, tiszták, és játszmamentesek.

Nem megyek oda, ahol nekem nem jó. Ha nem érzem jól magam valahol, felállok és eljövök.

Ha nem érzem magam jól valakivel, felállok, és otthagyom.

Ha nem érzi velem jól valaki magát, felállhat és elmehet. Következmények nélkül.

Nem érdekel mások véleménye és tanácsa.

Nem szeretnék megfelelni sem idegeneknek, sem ismerősöknek.

Saját magamnak szeretnék megfelelni, én vagyok a mérce.

Mások elvárásait kielégíteni örök nyomorúság.

Nem vállalok többet, mint amennyit elbírok. Nem vagyok mártír.

Vágyok, nem akarok.

Az akarás az egoból ered.

A vágy mélyről jön, a lélekből.

Vágyni tanulni kell, akarni mindenki tud.

Vállalom a felelősséget.

Azért, amit kimondok, azért, amit cselekszem, és azért, amit érzek.

Lehet hibázni, bocsánatot kérni, esélyt adni, és esélyt kapni.

Tagadni, elhazudni, meg nem történtté tenni sosem lehet.

És érezni is élehet, és az érzelmek változását megfigyelni is lehet.

Mindenért, ami nem bánt másokat, és amivel nem bántom magamat.

Mert így döntöttem.

mérlegelni

 

Nem szeretem mérlegelni az év végén a történéseket.

Megteszem azt minden este.

Ha visszanézek,mindig több a nehézség,mint az öröm.

Sokat kell küzdeni a sikerekért és a boldogságért.

Volt itt is minden,kaptam vegyesen.

Mégis...úgy érzem, a tenyerén hord a sors.

Igyekszem,nagyon igyekszem,hogy pozitív gondolatok alapján éljem ezt a nekem szánt sorsot. Szeretnék megfelelni a saját mércémnek mindenben,és ez sokszor nehéz.

Jövő évre azt kívánom mindenkinek,hogy könnyebb legyen,eredményes legyen.

Többet mosolyogjunk,és tudjunk feltételek nélkül szeretni!

karácsony

 

A karácsony a születés ünnepe.

Valaminek vége van, és valami most jön létre.

Bárhol.

Akár egy istállóban is.

Állatok között, segítség nélkül, egy gyűlölettel teli, gonosz és sötét világban, ahol a kis Jézus született.

Mindegy. Csak szüless meg.

Szüld meg magad.

Lobbantsd lángra a szívedet, s hagyd, hogy ez a lángocska eloszlassa az egész elmúlt éved sötétségét!

S ha ez a kis gyerekláng megerősödik benned, menj a hozzátartozóidhoz.

Vidd el nekik a békédet, az új arcodat, és azt a meggyőződésedet, hogy az életünk díszlete nem egy szoba, hanem az egész világmindenség.

A legszebb ajándék: egy mosoly.

Egy ölelés.

Vagy még az sem - csak egy gondolat:

"Szeretlek".

mackóm

 

Van egy öreg mackóm.

Édesanyámtól kaptam az utolsó karácsonyon.

Sokat látott már a világból.

Különlegesen finom illata volt mindig,talán a kóc,amivel kitömték,hogy legyen tartása az évek múlásával.

Jó megölelni. Neki elmondhatom a gondolataimat,érzéseimet,valahogy mindig segít visszatalálni önmagamhoz. Nem beszél vissza,csak néz,hatalmas meleg barna szemével,én pedig értem,amit mond.

Talán az anyám energiáit érzem még így hatvan év távlatából is. Vigyáz rám.

Remélem nektek is van öreg macitok,akit jó megölelgetni karácsony éjszakáján.

Jó reggelt Budaörs

 "Ha túlzsúfolt a szimbolikus szekrényünk – vagyis az életünk – meghaladott, minket valójában már nem szolgáló dolgokkal, akkor nem lesz helye az újnak. Gyakran nem kevés lelkierő kell ahhoz, hogy az ember egy ilyen teletömött gardróbból elkezdje kiszelektálni a felesleges dolgokat, mert nehéz lehet megválni valamitől, ami egykor sokat jelentett számunkra. Ha úgy tesszük fel magunknak a kérdést, hogy mi az, amit el kellene engednünk, akkor különösen fájdalmas a dolog, mert abban a pillanatban bekapcsol a veszteségtől való félelem. Célszerűbb tehát onnan közelíteni, hogy mi az a pár dolog, amihez feltétlenül ragaszkodunk. Ha például ki kellene választanunk néhány olyan darabot, amelyektől akkor sem válnánk meg, ha a többiről mindenképpen le kéne mondanunk, akkor szinte biztos, hogy meg tudnánk mondani, melyek legyenek ezek. Ebből lélektanilag már az következik, hogy a többitől szükség esetén meg tudnánk válni. "

(dr. Almási Kitti)

Rendeztem a gardróbot, kész.

Fájdalommentesen engedtem el mindent és mindenkit,aki már nem tartozik hozzám. (mindenki csak addig,míg egymás fejlődését szolgáljuk). A szép emlékeim maradtak csak és néhány ember,akit a szívembe zártam. Ők örök barátok,nem számít a távolság, sem az idő.

Csak jót várok az újtól,ami nekem már nem is annyira új.

Szóval....rendeztem életem gardróbját, kész.

isten tenyerén

Hamvas Béla

Isten tenyerén ébredtem

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,

Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,

Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.

Láttam az óceánt gyermekként ragyogni

Sirályokat felette felhőkkel táncolni,

láttam a békét az emberek szívében,

Láttam az erdőket fürödni a fényben.

Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,

Láttam az embert, és láttam a zenét,

Láttam a földet szeretetben élni,

Láttam a csöndet a széllel zenélni.

Láttam Istent amerre csak néztem,

Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,

S az Ő hangján szólt hozzám a szél,

Mint anya, ki gyermekének mesél,

Millió apró tükörben láthatod magadat,

Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

tisztelet

 A négyféle tiszteletet

1. Az első tisztelet, amit egy gyereknek meg kell tanulnia, fölfelé irányul. Az a gyerek, aki egy családban nem tanulja meg tisztelni azt, ami fölötte van, elkényeztetett, elviselhetetlen, lehetetlen alakká válik. Ugyanis a fölöttünk lévő dolgok és személyek tiszteletéből adódik, hogy nem nézünk le másokat. Egyébként is rettenetes látni, hogy gyerekek úgy viselkednek a családban, mintha ők szülték volna az univerzumot. Ez nemcsak abszurd, de ártalmas is a gyerekre nézve.

2. Aztán meg kell tanulni a tiszteletet lefelé is, így a gyerek előbb-utóbb már nem leli örömét például abban, hogy a legyeket agyoncsapja. Meg kell tanulnia gondoskodni, törődni, különben úgy nő föl, hogy mindenkit, aki nála gyöngébb, kihasználhatónak, kifoszthatónak, kisemmizhetőnek lát.

3. Amikor eléri a serdülőkort, meg kell tanulnia tisztelni mindazokat is, akik mellette vannak: a kortársait, csapattársait, barátait, szerelmét.

4. Ezután jön csak az, amit legutoljára tanulunk meg úgy igazán és mélyen: tisztelni önmagunkat. Nehezen tiszteli saját magát, aki nem tanulta meg tisztelni azt, aki fölötte, alatta és mellette van.

lélektárs

 ,,Az emberek azt hiszik, hogy a lélektárs olyan valaki, aki tökéletesen illik hozzájuk, és pont ezt keresi mindenki.

Az igazi lélektárs azonban tükör, az az ember, aki ráirányítja a figyelmedet mindarra, ami visszahúz és így változtatni tudsz az életeden.

Az igazi lélektárs valószínűleg a legfontosabb ember, akivel valaha is találkoztál, mert ledönti a falaidat és felébreszt."

Ízek, Imák, Szerelmek

Karácsony

 Ünnepre készül a világ.

Az én szívemben olyan mély csönd van,mint még szinte soha.

Jól esik a visszahúzódás,az egyedüllét.

Gyönyörű, formás és illatos.

Madaraknak volt az otthona.

Sajnálom,hogy kivágják.

Az ekkora fákat kivágják,hogy kicsiket telepítsenek a helyükre.

Eljön hozzánk a madárdal emlékével,hozza a tobozait,az erdő illatát.

És én arra gondolok ,hogy mindez a fa halála.

A régi időkre emlékezem,amikor az erdőt jártam.

Szerettem a csendet és állatokat.

A vadmacska családot,akikhez minden nap elmentem.

A vadmalacokat ,őzeket és szarvasokat,

akikkel egy vadcseresznyefa tetejéről üldögélve ismerkedtem.

A rókák és a nyulak,akiket a meleg házikó ablakában izgatottan vártam.

És minden nap eljöttek hozzám.

Ezek mind szép emlékek.

A fenyőben a karácsonyt nem szívesen látom még ma sem.

Hét dolog

 Hét dolog, ami széppé tesz egy nőt.

1. A szenvedélye

A szenvedély nélküli élet egyenlő az unalommal és a kiszámíthatósággal. Nincs vonzóbb annál, mint amikor valaki követi a szíve vágyát és így valódi örömmel éli az életét.

Foglalkozni azzal, amit szeretünk egyet jelent az élet élvezetével. Folyamatosan táplálni szenvedélyünk lángját – bármi is legyen az, hihetetlen vonzerő!

Egy nő, aki élvezi, az élet pillanatait kivívja partnere és mások elismerését, csodálatát.

A szenvedély ragályos! Nincs annál szebb dolog, mint végignézni, ahogy valóra váltja és megéli az álmait!

2. Az együttérző szíve

Lehet-e valakit szépnek látni, akinek kőből van a szíve?

Igazán széppé az teszi a nőket, ha képesek szeretetet adni és gondoskodni. És az, hogy valóban tudjunk másoknak adni: önmagunk szeretetével kezdődik!

3. Az elméje

Él egy hiedelem azzal kapcsolatban, ha egy nő szép, akkor nem lehet okos.

Ez a sztereotípia kétféleképpen ítélkezik a nőkről: a túl csinos nő, biztos, hogy nem lehet intelligens. És aki sokat tanul, az biztos, hogy nem vonzó.

Pedig egy nő, aki nem fordít időt arra, hogy fejlessze elméjét, olyan, mint egy író, aki soha nem olvas könyveket. Törekedni arra, hogy megértsük a minket körülvevő világot és folyamatosan fejlődjünk nemcsak vonzó, de létezésünk alapfeltétele is.

A tudás hatalom.

4. Az életszeretete Ki a ragyogóbb?

Egy nő, aki szomorú vagy egy nő, aki tud mosolyogni és el tudja engedni magát?

A mosoly ragyogás. Alkalmazzuk amilyen gyakran tudjuk. Ez nem jelenti, hogy mindig pozitívnak kell lenni.

De könnyedén venni a dolgokat és képesnek lenni a vidám önfeledt pillanatok megélésére – széppé tesz!

5. A rugalmassága

A rugalmasság nem azt jelenti, hogy teljesen alárendeljük magunkat valaki másnak és lemondunk azokról a dolgokról, amiket szeretünk. A rugalmasság, amikor nem engedjük, hogy a körülményeink határozzanak meg minket.

Nem adjuk fel, és bármilyen is a dolgok kimenetele, alkalmazkodunk a helyzethez.

Ez a fajta erő, és képesség csodálatra méltó!

6. Az önbizalma

A beképzeltség és a magabiztosság két külön dolog.

A beképzelt nők kérkednek kinézetükkel és folyton megerősítést várnak.

A magabiztos nők üzenete: jól érzem magam a bőrömben, szeretem és elfogadom magam! Ez a fajta kisugárzás pedig őrülten vonzóvá tesz!

7. Az energiája

Végül, az összes eddigi összefoglalva, ami valójában a nő maga: az ő energiája, rezgése.

Amikor a nő követi a szíve hangját, szenvedéllyel él és kimutatja az érzelmeit, nem hajlandó megalkudni, hisz önmagában és méltónak érzi magát az élet ajándékaira, akkor az ő energiája és fénye lesz az a szikra, ami megvilágít mindent és mindenkit a környezetében.

(évekkel ezelőtt találtam ezt a szöveget,de már akkor sem volt meg a forrás így azt nem tudom közzétenni.)

fiamnak

 "Holnap új nap virrad.

Mosakodj meg, igazítsd el a hajad, dúdolj egy kis dalt, és indulj. Semmi mást nem mondhatok.

Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat.

Nem szeretem a tökéletes embereket.

Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz?

Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki?

Éld az életet, ahogy neked tetszik.

És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani:

Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről!

Semmi nyavalygás vagy siránkozás!

Az élet szép, feltéve, hogy éled.

Amikor vele együtt haladsz.

Néha sárban, máskor meg rózsakertben.

Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább...

Bolyongás a létünk ebben a világban.

Bolyongás ég és föld között."

mézes

Adventre

 Adventi gondolatok

A nyelve nem ismeri a félreértést.

alatt itt nem az érzelmeket értjük. A a legbensőbb valód.

A léted középpontja. Tud és érez - egyszerre. A szívben lakik a súgód.

Ritkán hallgatsz rá, mert sokféle hangokat hallasz magadban. Szólhat hozzád az irigységed, a gyűlöleted, a félelmed, a vágyaid, a reményeid, az önzésed.

A szíved halkan súg, és mindig bizonyosat.

Hogy valaki jó ember, vagy sem, megmondja. Aztán ezt nem ragozza tovább, hogy mennyire jó, de például, tudod, hogy bajban számíthatsz rá.

A másikra nem.

Hogy szeret-e valaki, vagy sem, a szíved megmondja. És azt is, ha már nem szeret. Te félreértheted, mert néha félre akarod érteni - de a szíved nem.

A nyelve intelligens, de roppant egyszerű. Nem kell sokat magyarázni.

A előbb ismeri föl a hazugságot, mint az eszed.

"Ebben az emberben nem szabad hinni!" - ezt akkor is kimondja a szíved, ha az az ember egy próféta, egy guru, egy főpap, vagy egy vezér, akiben mindenki hisz.

Manapság a hangját elnyomják bennünk.

Már gyermekkorunkban.

És később már vagy nem halljuk, vagy nem merjük a hangját meghallani. Hazugságban kényelmesebb élni, hozzá is szoktunk,

a hangjára hallgatni nem veszélytelen.

Szembe megy a közfelfogással.

Szíved, ha szól, nemcsak azt mondja el, hogy neked mi a jó, hanem azt is, hogy a másiknak mi lenne az.

Látja a másikat is, s pontosan tudja, hogy hallgat-e a szívére, vagy sem.