Ünnepre készül a világ.
Az én szívemben olyan mély csönd van,mint még szinte soha.
Jól esik a visszahúzódás,az egyedüllét.
Gyönyörű, formás és illatos.
Madaraknak volt az otthona.
Sajnálom,hogy kivágják.
Az ekkora fákat kivágják,hogy kicsiket telepítsenek a helyükre.
Eljön hozzánk a madárdal emlékével,hozza a tobozait,az erdő illatát.
És én arra gondolok ,hogy mindez a fa halála.
A régi időkre emlékezem,amikor az erdőt jártam.
Szerettem a csendet és állatokat.
A vadmacska családot,akikhez minden nap elmentem.
A vadmalacokat ,őzeket és szarvasokat,
akikkel egy vadcseresznyefa tetejéről üldögélve ismerkedtem.
A rókák és a nyulak,akiket a meleg házikó ablakában izgatottan vártam.
És minden nap eljöttek hozzám.
Ezek mind szép emlékek.
A fenyőben a karácsonyt nem szívesen látom még ma sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése