Azt hiszem, - és ezért brutálisan tragikus ez a halál – hogy vele most lezárult egy korszak. Végérvényesen!
Lesz még Presser és Szörényi, Bródy és Zorán, írnak és játszanak még dalokat, ám a két emberöltőnyi perióduson átívelő hang örökre elnémult! Soha többé nem rezeg egyetlen nóta sem azon az utánozhatatlan frekvencián, „akit csak” Kóbornak hívtunk.
Bizonyíték is van erre: a nem kispályás Scorpions megvette Presser-Adamis álomszép látomását és korrektül előadták. Egyedül ő tudott egy csavargó kis tündérből Gyöngyhajú Lányt csinálni.
Vége.
Bábáskodtunk a születésüknél, mint rajongók (Illés, Metró, Omega, LGT) és úgy látszik temetni is nekünk kell. Elment! Elment és magával vitte kölyökkorunk eszmélésének csodásan borzongató bulijait. Emlékszem egy hb-ra, ahol a „Fegyverkovács fia” szólt a lemezjátszóról. Nem egy szerelemmel és testiséggel átitatott nóta, de úgy, …de úgy szólt ott a tapintatos félhomályban, hogy elakadt a légzés!
Nincs tovább! A végére egy közhely:
- „Addig nem hal meg senki véglegesen, visszavonhatatlanul, amíg kimondják/leírják a nevét!”
Én hiszek ebben! KÓBOR JÁNOS!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése