kalitkában

Elém került egy néhány évvel korábbi FB bejegyzésem, ma is érvényes. Olga Sarkadi Nagy 2012. április 29., 8:04 · ❤ Útmutató magamnak és talán másoknak is ❤ Az ember alapjában véve arra vágyik,hogy szeressék és szerethessen. Tudjuk,hogy mindig lesznek olyan emberek akik -bármit teszünk is- nem fognak kedvelni és mi sem tudunk mindenkit szeretni. Ilyen az ember. Valahogy még sem tudunk beletörődni. Fáj és nem értjük,hogy miért nem szeretnek és talán még jobban fáj ha szeretetünket visszautasítják. Ez az ember fájdalma amit fizikailag át lehet élni. Ha ettől a fájdalomtól nem lendülünk mozgásba ( majd én megmutatom) hanem elcsendesedünk és magára hagyjuk akkor észrevesszük,hogy van bennünk valaki aki csendben szenved börtönében. A lelkünk mint kalitkába zárt madár vár,hogy végre megértsük, szabadon kell őt engedni ahhoz ,hogy hallhassuk énekét. ...és mit mond erről a tanítás?... ❤ "Az ember arra törekszik, hogy azzá váljon, amiről úgy érzi, beteljesíti az életét, vagy arra vágyik, hogy mások elismerjék és elfogadják őt. De bármily keményen küzdünk ezekért a dolgokért, még ha meg is szerezzük, nem tudjuk megtartani. És ez okozza minden szenvedésünket. Eredetileg azonban e szenvedés nem létezik. Az egész az elménkből származik, úgy, ahogyan a forró útról felemelkedik a délibáb, és igazinak tűnik. Ha szenvedek valami miatt, és azután meghalok, a szenvedésem is eltűnik. Amikor ráébredünk arra, hogy a szenvedés az elménk terméke csupán, és nincs független létezése, akkor nincs többé szenvedés és gyötrelem." ❤ Seung Sahn ....igen,az elmélet világos...már csak a gyakorlatban kéne megvalósítani...