Soha ne sakkozzál a Jóistennel, mert amikor azt hiszed, hogy lejátszottad a játszmát, ő mindig tud új figurákat teremteni a sakktáblára”
Ez Popper Péter bölcsessége. Értem és szeretem a gondolatait,többnyire egyet is értek vele. Most ezen mégis fenn akadtam. Mert mi más az élet,ha nem egy hatalmas sakkjátszma?
Örökké sakkozok. Hogy kivel? A sorsommal,magával az élettel, de nevezhetjük a Jóistennek is. A vége mindig az,hogy amikor sakkot adok,rövid időn belül kiüt egy matt...aztán minden kezdődik elölről.
(A képen nem maga a Jóisten látható, ő csak a kedvenc hangulatjavítóm.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése