Jó ideje már

Jó ideje már, hogy nem politizálok az oldalamon, és nem is fogok. Elengedtem ezt az egész bűnben fogant szégyent, ami az országunkban zajlik. Segíteni nem tudok rajta, kevés vagyok ahhoz, hogy mindenkihez eljussanak a propagandával ellentétes szavak. Így nem politizálok, nem háborgok. Egyet nem bírok elviselni. A kirekesztést, a kisebbségi csoportok elleni gyűlöletkeltést. Mert az a legócskább, legundorítóbb politikai eszköz a hatalom megtartása céljából. És ennek az országnak a vezetője és a sleppje ezt használja, örül, mert azt hiszi, hogy vége a covidnak, és kacag, és kacag, hogy megint bevettétek emberek, lám megint én irányítom, hogy miről beszéltek, és megint én vagyok az, aki nyerek az egészen. Hogy közben sokakat tönkre tesznek? Mit számít az? A hatalom számít. Elkeserít, elszomorít, és nem bírok csendben maradni, bármennyire is megfogadtam, hogy nem háborgok. Van, amikor muszáj.