augusztus 20.

Még úgy tanultam, hogy az új kenyér és az alkotmány ünnepe. Nem családi ünnep, ilyenkor egy ország ünnepel. Meg is adtam a módját ,rendre, minden évben megsütöttem az ünnepi kenyeret, nemzeti szalaggal átkötöttem, így került az asztalra. Hagyományosan főztem az ünnepi ebédet is, húsleves,töltött paprika,rántott csirke,csokis palacsintatorta. Este együtt néztük a tűzijátékot a teraszról,ahonnan éppen a Gellérthegyre láttunk. Mára veszített a fényéből ez az ünnep. Tönkretették ,lejáratták. Van ünnepi ebéd, csak úgy, mint mindig. De most változtatok az évtizedek alatt megszokott ételsoron Nincsenek itthon a gyerekek, nem kell a kedvükre tenni. Én magamban pedig már nem érzem az ünnep fényét. Régen a nemzet szó hallatán valamiféle ünnepi érzés és büszkeség öntötte el a szívemet, lelkemet. Ma inkább szégyenkezem . Van frissen sült, még párolgó kenyér az asztalon. A nemzeti szalagot nem vettem elő, nem vasaltam ki, értékét vesztette épp úgy, mint a valaha volt Alkotmány. Nekem már szinte semmit nem jelent a mai nap, bármilyen sajnálatos is. A tűzijátéknak most nincs itt az ideje. Fölösleges rongyrázás, pénzkidobás. Ne persze a cirkusz és a kenyér. Érteni kellene, választani kellene, mert ha ma cirkusz, akkor holnap kenyér nélkül ébredünk. Már nem vagyok gyerek, a szemfényvesztés nálam már nem rúg labdába.

Ünnepünkön álljon itt egy fotó, amit minden magyar ért. Mert a miénk. Mert szép. ...mindemellett isten éltesse az Istvánokat, pláne ha szentek 🙂