új kenyér

Nem örülök neki,de mára gondolkodó hangulatba kerültem. Valamiféle kettősség van bennem,amit nagyon szeretnék megérteni és feloldani. Megint az értelem és a szív hangja. Ez sosem volt könnyű nekem. Most nem rajtam múló dolgok bántanak,amiket nem értek. Miért kell bonyolítani,amikor egyszerűen is lehetne? Hosszú idő óta ezen a napon megsütöm az ünnepi kenyeret. Örömmel,békességgel a lelkemben. Ma valahogy másképp sikerült. Ma két kenyeret sütöttem. Az egyik a hagyományos,a boldog kenyér, a másik a gondolatok kenyere. Hogy milyen az? Látszólag én gyúrom a kenyeret, közben engem gyúr a kenyér. Hogy mi minden jár közben a fejemben? Azt őrzi a kenyér dagadó tésztája. Aztán eljön a pillanat, kenyér a tepsibe kerül, alá kevés liszt,a tetejét megvizezem, a sütőbe öntök egy nagy pohár vizet és a felgomolygó gőzbe zárom az izzadó tésztát, tetején a zöldellő fűszer illatos leveleivel.

Először 180, aztán 150, aztán 220 fokon állandóan figyelem és már kész is a хлеб с чаем, a kenyér a teához. Nagyon finom, különösen sűrű, kicsit zizegős olíva olajjal, de vajjal, kefirrel ,akár magában. Ahogy vágom, félbe szelem a tökmagot és a levelet, így épül be minden, ami élt tétova organizmusomba, hogy aztán majd ő is kölcsönadja atomjait egy más recepttel készült kenyérnek. Az a kenyér pedig a gondolatok világában születik egy csésze tea mellett.