2022. szeptember 26.
2022. szeptember 25.
egy olyan Jézus kell
Pethes Mária
Most olyan Jézus kell ...
Most egy olyan Jézus kell, aki nem vegyül el
a fajelméletről harsogók között, aki lerázza
a kenetteljes mosolyt, nem cipeli hátán
mint csiga a házát, a templomát, mert mindenki
olyan kegyhelyet emel, amilyenre éppen szüksége
van, aminek kertjében sosem rendeznek zsibvásárt.
Most egy olyan Jézus kell, aki a zsarnokság
terét felszabadítja, együtt súrolja a mellékhelyiségek
kövezetét a takarítónőkkel, megtanít mindenkit,
hogyan kell különbségtétel nélkül elfogadni a másikat,
akinek jósága járványként söpör végig
a hataloméhes törvényhozókon, akik ettől
adakozó jótevőkké válnak.
Most egy olyan Jézus kell, aki tudja, hogy rajta kívül
mindenki megöregszik egyszer, és egyszer azok
a törvényhozók is a kukába kerülnek, akik most
ellehetetlenítik az öregek életét, aki nem bárgyú
szoborként hívja magához a gyermekeket, hanem
a munkát, kenyeret követelők élére áll, és már
a jelenléte is elég ahhoz, hogy fölösleges legyen
a tiltakozás, mert renddé simul a káosz,
és megszűnik a rettegés fogalma is.
Most egy olyan Jézus kell, aki emlékszik,
milyen megalázó volt egy betevő falatért
végig koldulni a várost a feltámadás után,
és mutatóujjának fölemelésével megszünteti
a nincs szót, aki összetereli a páratlanokat,
aki nem teát osztogat a hajléktalan fáknak,
hanem szabad tereket kínál nekik.
Most egy olyan Jézus kell, aki nem irracionális
várakozással hiteget, aki életre-halálra megvív
a felnőttekkel a maradiság ellen, mert ő maga
is egy bűntelen gyermek, aki lefogja a kéjjel
kegyetlenkedők kezét, nem a mennyben
ígér öröklétet, hanem itt a földön ad lehetőségeket
a biztonság megtapasztalására.
Most egy olyan Jézus kell, aki ahogy a gyík a farkát
képes kinöveszteni a karját, amit levágtak a vandálok,
hogy elhiggyük, az ölelés még létezik, az érintés
kollektív érzése fenomenális, most egy olyan...
2022. szeptember 24.
2022. szeptember 22.
földanya
Éjjel 2 óra 35 perckor lesz az őszi napéjegyenlőség,
Mabon ideje jött el.
Öltöztessük testünket, lelkünket, környezetünket az ősz színeibe, barna, zöld, minden szépség, amit kinn látunk.
Hívjuk az erdei állatkákat, keressük meg erőállatunkat. Gyűjtsünk szép köveket, kristályokat, terméseket, díszitsük velük házioltárunkat, ha van.
Ha nincs, itt az ideje, hogy legyen. 
Mabon, a lángébresztő a biztonságot, a stabilitást hozza el nekünk, Földanyát ünnepeljük.
Járjunk sokat a természetbe, áldjuk meg Földanyát, és kérjük mi is áldását a folyamatainkra, legyünk bármiben is.
Érdemes minden este egy gyertya mellett imát mondani mindazért, amit szeretnénk.
Ideje van a Földdel való egyesülésnek, érezzük az erdő, a föld, a növények, a levegő illatát, szívjuk magunkba a földi létet.
Picit térjünk vissza az "univerzumból", picit érezzük át, hogy földi emberek, Asszonyok, Nők, Leányok, Férfiak, Fiúk vagyunk, Istennői és Isteni minőségben.
Kapcsolódjunk a szokottnál jobban a természettel, Gaiával, Földanyával, és mindennel, amit ő ad nekünk.
2022. szeptember 21.
hópehely
Indiában négy spirituális szabályt követnek.
Az első azt mondja:
" Aki az életedbe jön, az a megfelelő ember."
Senki sem jön véletlenül az életünkbe, a körülöttünk lévő emberek, akik velünk érintkeznek, hogy találkozunk, okkal vannak ott.
A második azt mondja:
" Ami velünk történik, annak pontosan meg kell történnie."
Semmi, abszolút nincs abban ami az életünkben történik, nem történhetett volna másképp. Még a legjelentéktelenebb részlet is.
Nem. Pontosan az történt, aminek történnie kellett, és így kellett lennie, hogy megtanuljuk a szükséges leckéket és tovább lépjünk.
A harmadik azt mondja:
" Bármikor elkezded, az a megfelelő idő."
Minden a legjobbkor kezdődik, nem előtte, nem utána. Amikor készen állunk valami új kezdetére az életünkben, akkor kezdődik.
És a negyedik és végső szabály azt mondja:
" Ha valami véget ér, akkor véget ér."
Csak úgy. Ha valami véget ért az életünkben, az a saját érdekünk volt, így jobb, ha otthagyjuk és tovább lépünk, már gazdagodva azzal a tapasztalattal.
Azt hiszem, nem véletlen olvasod ezt, és ha ez a szöveg ma eléri az életed ...
ez azért van, mert hajlandó vagy megérteni, hogy egy hópehely sem esik rossz helyre!
2022. szeptember 20.
kutyám
"A kutyák azért jönnek az életünkbe, hogy maradjanak. Nem sétálnak el, amikor a dolgok keményre fordulnak, és még amikor az első zaj elmúlt, akkor is azzal a tekintetükkel néznek ránk. Az utolsó leheletükig ezt teszik.
Talán azért, mert kezdettől fogva úgy látnak minket, mint akik valójában vagyunk: hibás, tökéletlen emberek. Emberek, akiket végül is csak úgy választottak.
Egy kutya egyszer dönt élete végéig. Nem kérdezi, hogy tényleg velünk akar-e megöregedni. Csak csinálja. A szeretete, amikor először kiérdemeltük, abszolút. "
Paul Picasso
szökőkút
Ettől olyan élethangú lett az egész, kiegészítve a kiskölkek műanyag, lökködős közlekedési készségeinek surrogásával, a levelek zizgésével és a népek halk vagy hangosabb beszédével, ami egységbe olvadva megadta a tér alapzaját már hosszú évek óta.
Egyik nap azonban ebből a megszokott harmóniából valami hiányzott, mintha a zenekarból szabadságra ment volna egy szekció, és a szimfónia csonkán hangzott volna fel és el, hogy az ember jó darabig nem is tudta, mi a baj, csak azt, hogy valami van.
Tehát a baj. Ez talán ott kezdődött, amikor Orbán Viktor úgy határozott nagy gonosz hatalmában, hogy a járvány örve alatt, arra mutogatva kivérezteti azokat a városokat, amelyek az önkormányzati választások során számára elvetemülten úgy határoztak, hogy nem fideszista irányítás alatt képzelik el a jövőt.
Vannak még ilyen népek az egyensárgának képzelt országban, magukat önállónak álmodó szigetek, szigetecskék, foltok, akik szabadságot álmodnak a hatalom számára elviselhetetlenül, akiket szintén a hatalom logikája szerint meg kell büntetni keményen. Így hát, ami pénzt lehetett, azt elszedett tőlük a rezsim ocsmányul mutogatva a kórságra, amiből viszont köreikből sokan gazdagodtak, mégpedig cefetül.
Mindez azonban csak a bevezető volt azzal az Orbán számára nem várt folyománnyal, hogy a szakadár és ellenálló városok mégis működtek annak ellenére, hogy a földdel tette volna egyenlővé őket a legszívesebben, ahogyan puszipajtása teszi, illetve tette azt az ukrán településekkel, amelyek nem neki tetszően fütyöltek. Orbánnak – hála Istennek – működő hadserege nincsen.
Bár egy-egy liberális fészek legyalulására, pláne azok fegyvertelensége miatt, még alkalmas volna a nagy honvédő haderő, de ettől – egyelőre – megvéd minket, hogy mégis csak Európa közepén adatik élnünk, ha néha már olyan minőségben is, akárha a csendes Donon túl volnánk, ráadásul száz évvel ezelőtt. Vagy korábban.
Szóval a háború most meg. Amikor ez kitört, ahogyan Putyin lerohanta Ukrajnát, még nem gondoltuk volna, hogy ez is Orbán malmára hatja a vizet, de megtörtént. Igaz, nem is maga a háború, hanem annak aljas tálalása hozta el Orbán újabb kétharmadát, és azt is, hogy a háború folyományait is a maga javára akarja fordítani.
Nem véletlenül született meg a sokadik veszélyhelyzet, ezúttal energia névre keresztelve, ami szintén nem azt a célt szolgálja, hogy a dolgok megoldódjanak, hanem, hogy legyen újabb indok a zavarosban halászni, és azt tenni, amit csak akarnak.
Tesznek is. Nem engednek belelátni a kártyáikba, de semmi nem indokolja a világ híreit elnézve, hogy hét-, tízszeres áron adják a gázt, áramot.
Pedig annyiért adják. Ez pedig olyan Magyarországnak, mintha bunkósbottal verték volna fejbe, és nem csak a lakosságot, hanem önkormányzatokat, cégeket, mindenkit, hogy kies hazánk most épp készül működésében leállni.
Cégek szűnnek meg, színházak, fürdők, mozik etc. zárnak be, mert képtelenek kifizetni az energia árát, amit úgy vágott oda nekik Orbán a nagy tavaszi rezsimegvédő hazugság után, mint Kövér annak idején az akasztós kötelet a neki nem tetszőknek. Csakhogy most nincs kivétel, s míg két éve csak a szakadár városok, most már a sajátjai is rohannak a csőd felé, mindannyi, és nincs kegyelem. Az ország tényleg készül összeroppanni és működésképtelenné válni.
Nem kellene ennek feltétlenül így lennie, ha a propaganda szerint az elmúlt évszázad tíz legsikeresebb éve nem úgy zajlott volna le, ahogy.
Ha a pénzt nem ellopták, egyházaknak adták, stadionra, templomépítésre és futballra fordították volna, ha netán fölhagyva az árfolyammal való játszadozás és nyerészkedés lehetőségével, bevezették volna az eurót. Ha leszakadtak volna az orosz energiacsöcsről, s ha nem utolsó sorban működő, nem összeszerelő üzem jellegű, a dolgozót a multinak kékszegélyű kistányéron fölkínáló gazdaságot építettek volna, s ha a bérek közelítenének az európaihoz.
Ha benne lenne az országban a tíz évig ömlő uniós pénz – ami nincs –, most nem állna összeomlás előtt az egész.
De ott áll a fentiek miatt.
Ezért lett – és semmi másért – a tér szimfóniája hiányos, ezért álltak le a szökőkutak még a nyárban, mert nincs pénz működtetni őket. S bár ez amúgy apró dolognak tűnik, mint amitől még vígan lehet éldegélni, de szimbolikájában mégis hatalmas.
Mert mutatja a telet, a visszavett fűtést, a lekapcsolt közvilágítást, hogy a karácsonyi díszekről ne is beszéljünk keresztényi kipcsak honunkban, s mindez arra utal és mutat, hogy előbb-utóbb nem csak életünk külső terei, az azokat komfortossá és meleggé tevő kellékei fognak megszűnni, hanem maga az élet is.
A civilizáció maga.
Ilyen szintű romlás pedig sehol a környékünkön nincs és nem is lesz.
2022. szeptember 19.
Igen vagy nem
2022. szeptember 11.
a végső dolgok
2022. szeptember 10.
éppen forog a sírjában
Egyszerre felháborító, degradáló és borzalmasan szomorú, hogy a kormány az évek óta egyre jobban csúcsosodó pedagógushiányra, alulfizetettségre és túlterheltségre úgy reagált, hogy tucatszakmát csinált a pedagógusszakmából.
Mindezt ahelyett, hogy eltörölte volna az életpályamodellt, fizetést emelt volna, dokumentációs feladatokat csökkentett volna, és élhetőbb intézményi környezetet biztosított volna, melyek mindegyikéért évek óta könyörögnek nem csak a pedagógusok, de a szülők is.
Azzal, hogy megfelelő végzettség nélkül valaki pedagógus lehet, egy évszázadok óta nagyra becsült, tiszteletreméltó és elképesztő hivatástudatot igénylő szakmát röhögnek arcon, és minden pedagógusnak azt üzenik:
nem értek eleget.
Nem értek eleget ahhoz, hogy megfelelő körülményeket adjunk nektek azért, hogy ezt a gyönyörű szakmát teljes szívvel és lélekkel tudjátok művelni.
Nem értek eleget ahhoz, hogy legalább annyit tudjatok keresni diplomásként, estékbe nyúló hétköznapi és hétvégi munkákkal, mint egy eladó.
Ahhoz értek eleget, hogy innentől elintézzük, hogy ne legyen miért nyavalyognotok, hiszen ezt a munkát már szinte akárki elvégezheti; így mire fel szeretnétek normális fizetést, és munkakörülményeket?
Undorító bánásmód ez azzal a szakmával, ami felneveli, mérhetetlen szeretetet és tudást ad a felnövekvő generációnak, és teszi mindezt fáradhatatlanul, feltétlenül és csupa szívvel.
És most ezt a szakmát egyenlővé tették egy mindennapi, bárki számára elvégezhető pozícióval. Mintha a pedagógusi lét arra lenne jó, hogy akinek nincs kedve takarítani, az mehet 6 éveseknek foglalkozást tartani az élet körforgásáról úgy, hogy ezt az óvodapedagógusok 3 évig tanulják, baromi sok mással is egyetemben.
És nem véletlenül.
Az óvoda nem gyermekmegőrző emberek.
Röhej, hogy maga Magyarország kormánya sugallja ezt az emberek felé, kiröhögve ezzel azokat az embereket, akik 3 évig pszichológiát, fejlődéslélektant, anatómiát, gyógypedagógiai alapokat és kemény pedagógiai ismereteket sajátítanak el annak érdekében, hogy a hozzájuk kerülő, szüleik által féltve őrzött kicsi gyermekek megkapjanak mindent, ami a lelki, szellemi és testi fejlődésükhöz elengedhetetlen.
Igen, betakargatni, tányért az asztalra tenni, üvölteni hogy mit nem szabad, és egy székből figyelni arra, hogy ne tuszkoljanak le egymás torkán kistraktort a gyerekek; bárki tud.
De ha csak ennyit akarunk a gyermekeinknek adni, akkor el van ásva a jövő nemzedéke, de baromi mélyre. Olyan Soros-migráns-Brüsszel-Magyarországamúgynagyhatalom mélyre.
Fel sem fogják, hogy ezzel milyen károkat okoznak majd, és azt sem, hogy ez hosszútávon az egész ország tragédiája lesz.
A képen pedig azt a nőt látjátok, aki az első magyarországi óvodák megalapítója, és az évszázadokra visszanyúló rendszerünk alapjainak egyik lerakója volt.
Ő itt Brunszvik Teréz, aki éppen forog a sírjában.
2022. szeptember 9.
ha erre jársz
Nincs meg már az a ház, tudod, ott szemközt,
sok minden változott.
Más lettem én is -
rám lelhetsz újra még, azt hiszem mégis,
mert néked az vagyok, mint aki voltam;
az a kis szőke lány, törékeny, szótlan.
Bár már az emlékem elsárgult fénykép,
remélem, őrzöd még, remélem, él még,
mert biz én őrizek minden szép percet,
fiókom mélyén a szerelmes versed,
s szívembe zárva a gyönyörű tavaszt!
Időnként szemembe könnyeket fakaszt,
s feltör az érzés, és máglyaként lobog,
megéget, részegít, mint a vén borok.
De szép volt! S mégiscsak vége lett egyszer -
Istenem, mily sokat kibír az ember,
azt hiszi, nincs tovább, azt hiszi, vége,
de begyógyul minden, s eljön a béke.
Hiába szorított fájdalmak hurka,
túléltem mindet én, újra, meg újra.
Aztán az Isten, már több próbát nem tett,
s gyógyítva sebeim mit sorsom ejtett,
imákra tanított, s nélküled élni;
felállni, harcolni - hozsánna néki!
Béke van bennem.
Ha erre jársz, bátran
kopogj be hozzám, mert mindig is vágytam
arra, hogy egyszer majd elmondjam néked;
köszönök mindent, és azt a sok szépet
amit te adtál, a szívembe rejtem.
Általuk erősebb, gazdagabb lettem.
Hogyha majd eljössz, s a vén szemem látod,
keresd meg benne a megfakult álmod -
ne szólj, csak merülj el ugyanúgy benne,
mintha még ragyogna, minthogyha lenne.
2022. szeptember 8.
Jonathan
Szédelgett, és ólmos fáradtságot érzett. Mégis, ahogy a leszálláshoz besiklott, széles jókedvében levágott egy bukfencet, majd egy dobott orsó után ért földet.
Ha meghallják az Áttörés hírét, gondolta, odalesznek örömükben.
Mennyivel érdekesebb lesz mostantól a világ!
Ahelyett, hogy egyhangúan ide-oda caplatnánk a bárkákhoz, értelme lesz az életünknek! Kiemelkedhetünk a tudatlanságból, kitűnő, értelmes, ügyes lényekké válhatunk. Szabadok leszünk! Megtanulhatunk repülni!
***
Az elkövetkezendő évek szinte zúgtak és izzottak az ígéretességükben.
A sirályok a Tanácsgyűlésben gubbasztottak, amikor Jonathan leszállt.
Úgy tűnt, már jó ideje együtt van a raj. Valóban, vártak valamire.
-Jonathan Livingston sirály - mondta a Vén -, állj a Középpontba! -
A Vén szava felettébb ünnepélyesen hangzott. A Középpontba állni a legnagyobb megszégyenítést vagy a legnagyobb megtiszteltetést jelentette. A tisztelet jeléül a sirályok legkiválóbb vezéreit szokták a Középpontba állítani. Hát persze, gondolta Jonathan, a rajreggeli; hiszen látták az Áttörést! De nekem nem kell semmiféle tisztelet. Nem vágyom én arra, hogy vezér legyek. Csak azt szeretném, hogy megoszthassam velük, amire leltem, hogy megmutassam nekik a lehetoséget, amely kitárult előttünk. Előrelépett.
-Jonathan Livingston sirály - szólt a Vén -, állj a Középpontba a Szégyen jeléül, hogy sirálytársaid láthassanak!
Mintha fejbe vágták volna. Térde remegett, tolla fakóra vált, füle zúgni kezdett.
A Szégyen jeléül álljon a Középpontba? Lehetetlen! Az Áttörés! Nem értik!
Tévedés, szörnyű tévedés!
-...elvetemült felelőtlenségéért - hallotta a komoran ünnepélyes hangot -, amellyel megsértette a Sirályok Családjának méltóságát és hagyományait...
Akit megszégyenítésül állítanak a Középpontba, azt kitaszítják a sirályok közösségéből, magányos életre kárhoztatják, száműzik a Távoli Szirtekre.
-...egy napon megtanulod majd, Jonathan Livingston sirály, hogy nem érdemes felelőtlenkedni.
Az életet nem ismerjük és nem is ismerhetjük meg, csupán annyit tudhatunk, azért születtünk erre a világra, hogy táplálkozzunk, s ezáltal addig éljünk, ameddig élni bírunk egyáltalán.
Egy sirály sohasem felesel a Tanácsgyűléssel.
De Jonathan felemelte a szavát. - Felelőtlenség? - kiáltotta. - Testvéreim! Kiben lakozhat nagyobb felelősségtudat, mint abban a sirályban, aki megtalálja az élet értelmét, magasabb céljait, és követi őket? Ezer évig halfejekért törtük magunkat. De mostantól tudjuk, miért élünk - azért, hogy tanuljunk, hogy felfedezzük a világot, hogy szabadok legyünk!
Engedjétek meg, hogy megmutassam, mire jöttem rá...
A Raj akárha kőből lenne.
- A testvériségnek vége - zúgták a sirályok kórusban, s egy madárként ünnepélyesen befedték a fülüket és hátat fordítottak Jonathannak.
R i c h a r d B a c h - Jonathan, a Sirály
A levél nem elég...
2022. szeptember 5.
gyógyulást hoz
Ezek a családfa felszabadító ösvényeiből született keresők.
A fa azon tagjai, akik nem alkalmazkodnak a családrendszer szabályaihoz, hagyományaihoz, akik kiskoruktól folyamatosan megpróbálták forradalmasítani a család hitrendszerét, szembe szállva a hagyományokkal...
Megmentők, akik megszabadítják a családfát, a generációkon átívelő, frusztráló ismétlődő traumáktól...
És lehetséges, hogy ez a gyönyörű lélek te vagy.
Bert Hellinger
A mi országunk!
-Budapesttől Balatonig vezető vadonatúj kerékpárút tesz egy közel 30 km-es kitérőt a miniszterelnök szülőfaluja felé. Az eredetileg 100 km hosszú, sík terepen vezető út nemcsak 30 km-rel hosszabb lett így, hanem az eredeti sík terep helyett hegyen-völgyön át kanyarog, annyi emelkedővel, hogy egy átlagos biciklista képtelen végig kerekezni rajta. Az eredetileg kb. 6 órás út egy bringás turistának 12 óráig is eltart, ha egyáltalán elér a Balatonig,
- ahol a 32 éves fideszes országgyűlési képviselőnő elismerő oklevelet kap a minisztertől a bányászatért végzett 30 éves önfeláldozó munkásságáért,
- ahol kirúgják a meteorológusokat azért mert nem kormány elvárásainak megfelelő időt jósoltak,
- ahol augusztus 20., augusztus 27-re esik,
- ahol nemzetközi botrányt kavar a hatóság amiatt, hogy egy animációs filmben két 6-7 éves azonosnemű rajzfilmfigura csókot vált,
- ahol a miniszterelnök 1.700 fős szülőfalujában másfél milliárd forintért egy mesterségesen épített tóban lévő mesterségesen épített szigeten lévő vendéglőhöz sok százmilliós költséggel építenek "hattyúhidat" egy építészeti gnómot,
- ahol arra hivatkozva veszik el a frekvenciát az utolsó nem kormánypárti közösségi rádiótól, hogy a hatóság szabadságon volt és ezért nem tudott a pályázat elbírásával foglalkozni,
és ezek csupán az elmúlt két hét(!) legabszurdabb történései, miközben az igazi drámákról
- rezsicsőd, infláció, gazdasági válság, tömeges lakhatási és megélhetési válság - még szót sem ejtettünk.
De ilyen ország sajnos van!
A mi országunk!
Vágtatunk , de hová?
egyike vagyunk ...
- Ennek a világnak befellegzett.
Üres, középszerű, agyatlan emberek nevezik a gyerekeinket és tanáraikat csőcseléknek. Büszke hitről beszélnek tízezrek, bibliát lobogtatva, miközben az alamizsnát is elrabolják a rászorulóktól.
Békét kiáltanak, de egy háborút éltetnek szavakkal, és tettekkel bélyeget sütve bárkire, akinek eltérő a véleménye…
Gazdasági fellendülésről papolnak, miközben egy euróba kerül egy liter tej, de egymillió nyugdíjas él kevesebb, mint 130 ezer forintból…
Nem csak Magyarországra igaz ez.
De egyike vagyunk a baromok országainak.
A világ épp megbolondul.
Vadul nyomtatjuk a pénzt, hogy vehessünk egy századik értéktelen vackot, azt hirdetve egy modern és automatizálható világban, hogy az emberi munkaerő minden gazdaság és gazdagság alapja.
Érzésem szerint egy olyan világégés partvonalán állunk, ami után csuhás bumburnyákok fogják a vajákos igazságokat felkarmolni a lángoló égre, és minden, ami egykor tudás, érték, világos tanítás volt évszázadokra fog elsüllyedni a tudatlanság mocsarába…
Tehetetlennek érzem magam.
2022. szeptember 1.
Igen, mi...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)