éppen forog a sírjában

Nem kavart sajnos elég nagy port a kormány legutóbbi intézkedése, ezért én most megpróbálok rúgni egy bazi nagyot abba a bizonyos porba, hátha sok ember szemét megpiszkálja majd: 

Egyszerre felháborító, degradáló és borzalmasan szomorú, hogy a kormány az évek óta egyre jobban csúcsosodó pedagógushiányra, alulfizetettségre és túlterheltségre úgy reagált, hogy tucatszakmát csinált a pedagógusszakmából. 

 Mindezt ahelyett, hogy eltörölte volna az életpályamodellt, fizetést emelt volna, dokumentációs feladatokat csökkentett volna, és élhetőbb intézményi környezetet biztosított volna, melyek mindegyikéért évek óta könyörögnek nem csak a pedagógusok, de a szülők is. 

 Azzal, hogy megfelelő végzettség nélkül valaki pedagógus lehet, egy évszázadok óta nagyra becsült, tiszteletreméltó és elképesztő hivatástudatot igénylő szakmát röhögnek arcon, és minden pedagógusnak azt üzenik: 

nem értek eleget. 

 Nem értek eleget ahhoz, hogy megfelelő körülményeket adjunk nektek azért, hogy ezt a gyönyörű szakmát teljes szívvel és lélekkel tudjátok művelni. 

Nem értek eleget ahhoz, hogy legalább annyit tudjatok keresni diplomásként, estékbe nyúló hétköznapi és hétvégi munkákkal, mint egy eladó. 

Ahhoz értek eleget, hogy innentől elintézzük, hogy ne legyen miért nyavalyognotok, hiszen ezt a munkát már szinte akárki elvégezheti; így mire fel szeretnétek normális fizetést, és munkakörülményeket? 

Undorító bánásmód ez azzal a szakmával, ami felneveli, mérhetetlen szeretetet és tudást ad a felnövekvő generációnak, és teszi mindezt fáradhatatlanul, feltétlenül és csupa szívvel. 

És most ezt a szakmát egyenlővé tették egy mindennapi, bárki számára elvégezhető pozícióval. Mintha a pedagógusi lét arra lenne jó, hogy akinek nincs kedve takarítani, az mehet 6 éveseknek foglalkozást tartani az élet körforgásáról úgy, hogy ezt az óvodapedagógusok 3 évig tanulják, baromi sok mással is egyetemben. 

És nem véletlenül. 

Az óvoda nem gyermekmegőrző emberek. 

Röhej, hogy maga Magyarország kormánya sugallja ezt az emberek felé, kiröhögve ezzel azokat az embereket, akik 3 évig pszichológiát, fejlődéslélektant, anatómiát, gyógypedagógiai alapokat és kemény pedagógiai ismereteket sajátítanak el annak érdekében, hogy a hozzájuk kerülő, szüleik által féltve őrzött kicsi gyermekek megkapjanak mindent, ami a lelki, szellemi és testi fejlődésükhöz elengedhetetlen. 

Igen, betakargatni, tányért az asztalra tenni, üvölteni hogy mit nem szabad, és egy székből figyelni arra, hogy ne tuszkoljanak le egymás torkán kistraktort a gyerekek; bárki tud. 

 De ha csak ennyit akarunk a gyermekeinknek adni, akkor el van ásva a jövő nemzedéke, de baromi mélyre. Olyan Soros-migráns-Brüsszel-Magyarországamúgynagyhatalom mélyre. 

Fel sem fogják, hogy ezzel milyen károkat okoznak majd, és azt sem, hogy ez hosszútávon az egész ország tragédiája lesz. 

A képen pedig azt a nőt látjátok, aki az első magyarországi óvodák megalapítója, és az évszázadokra visszanyúló rendszerünk alapjainak egyik lerakója volt. 

 Ő itt Brunszvik Teréz, aki éppen forog a sírjában.