Tudod, én már nagyon meggondolom az igeneket is és a nemeket is. Nem a fejemmel, a szívemmel gondolom meg. Már nem ugrok sem füttyre sem tapsra, a magam mértéke szerint haladok. Néha előre szaladok, máskor lelassítok és félreállok és csak úgy bámulok a semmibe. Sokszor megválogatom, hogy kire hallgatok. Ha sírnom kell, sírok, ... ha nevetnem kell, nevetek. Az útitársakat elengedem, a titkokat megtartom. Ha ideje van, felteszem a kérdéseket. Ha ideje van, kimondom a válaszokat. Igen vagy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése