Szédelgett, és ólmos fáradtságot érzett. Mégis, ahogy a leszálláshoz besiklott, széles jókedvében levágott egy bukfencet, majd egy dobott orsó után ért földet.
Ha meghallják az Áttörés hírét, gondolta, odalesznek örömükben.
Mennyivel érdekesebb lesz mostantól a világ!
Ahelyett, hogy egyhangúan ide-oda caplatnánk a bárkákhoz, értelme lesz az életünknek! Kiemelkedhetünk a tudatlanságból, kitűnő, értelmes, ügyes lényekké válhatunk. Szabadok leszünk! Megtanulhatunk repülni!
***
Az elkövetkezendő évek szinte zúgtak és izzottak az ígéretességükben.
A sirályok a Tanácsgyűlésben gubbasztottak, amikor Jonathan leszállt.
Úgy tűnt, már jó ideje együtt van a raj. Valóban, vártak valamire.
-Jonathan Livingston sirály - mondta a Vén -, állj a Középpontba! -
A Vén szava felettébb ünnepélyesen hangzott. A Középpontba állni a legnagyobb megszégyenítést vagy a legnagyobb megtiszteltetést jelentette. A tisztelet jeléül a sirályok legkiválóbb vezéreit szokták a Középpontba állítani. Hát persze, gondolta Jonathan, a rajreggeli; hiszen látták az Áttörést! De nekem nem kell semmiféle tisztelet. Nem vágyom én arra, hogy vezér legyek. Csak azt szeretném, hogy megoszthassam velük, amire leltem, hogy megmutassam nekik a lehetoséget, amely kitárult előttünk. Előrelépett.
-Jonathan Livingston sirály - szólt a Vén -, állj a Középpontba a Szégyen jeléül, hogy sirálytársaid láthassanak!
Mintha fejbe vágták volna. Térde remegett, tolla fakóra vált, füle zúgni kezdett.
A Szégyen jeléül álljon a Középpontba? Lehetetlen! Az Áttörés! Nem értik!
Tévedés, szörnyű tévedés!
-...elvetemült felelőtlenségéért - hallotta a komoran ünnepélyes hangot -, amellyel megsértette a Sirályok Családjának méltóságát és hagyományait...
Akit megszégyenítésül állítanak a Középpontba, azt kitaszítják a sirályok közösségéből, magányos életre kárhoztatják, száműzik a Távoli Szirtekre.
-...egy napon megtanulod majd, Jonathan Livingston sirály, hogy nem érdemes felelőtlenkedni.
Az életet nem ismerjük és nem is ismerhetjük meg, csupán annyit tudhatunk, azért születtünk erre a világra, hogy táplálkozzunk, s ezáltal addig éljünk, ameddig élni bírunk egyáltalán.
Egy sirály sohasem felesel a Tanácsgyűléssel.
De Jonathan felemelte a szavát. - Felelőtlenség? - kiáltotta. - Testvéreim! Kiben lakozhat nagyobb felelősségtudat, mint abban a sirályban, aki megtalálja az élet értelmét, magasabb céljait, és követi őket? Ezer évig halfejekért törtük magunkat. De mostantól tudjuk, miért élünk - azért, hogy tanuljunk, hogy felfedezzük a világot, hogy szabadok legyünk!
Engedjétek meg, hogy megmutassam, mire jöttem rá...
A Raj akárha kőből lenne.
- A testvériségnek vége - zúgták a sirályok kórusban, s egy madárként ünnepélyesen befedték a fülüket és hátat fordítottak Jonathannak.
R i c h a r d B a c h - Jonathan, a Sirály
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése