kagylók

 

Nem tudsz mindent magadról.

Nem tudsz mindent magadtól.

Nem biztos, hogy minden, ami a fejedben megjelenik nem a te saját gondolatod, a véleményed, de az se, hogy nem kívülről kaptad.

Semmi sem biztos.

Ezért néha jobb csöndben maradni.

Nem a jéghegy csúcsából megítélni mi van a mélyben, jaj, nagyon nem.

Szép lenne, ha megtanulnánk felnőtti életünkre, hogy befogjuk a lepénylesőnket - ahogy mamikám mondta, aki amúgy rendre boszorkánynak hívott engem, és nem szeretetből -, hanem figyelnénk, megfigyelnénk.

Ha véleményezési vágyunkat kicsit visszafognánk.

Ha tisztelnénk a másik ember magánszféráját, és nem okoskodnánk bele hagymázas képzelgésekkel, kellő ismeret hiányában, és terápiás tapasztalat nélkül.

Jó lenne megtanulni megint hallgatni.

A csend a Lélek nyelve.

Nem csak azért, mert megfigyelheted magadat, hanem azért is, mert csak ha kussolsz, és nem a fejedben lévő gondolatokat okádod ki magadból tapintatlanul, ész nélkül, hanem csendben vagy, és figyeled a másikat, akkor ismerheted meg őt.

Ha hallgatod.

Nézed.

Többre mennénk egymással.

A Csend a Lélek hangja, gyógyírja.

Neked is, meg a másiknak is.

És ha van valaki, aki valóban figyel rád, és szeret, és törődik veled, de nem is kell feltétlenül szeretni - túl gyakran használjuk ezt a szót, így egyre értéktelenebbé vált -, elég, ha csak kedveled, vonzónak látod, jó a társaságában lenni, beszélgetni vele, vagy éppen együtt hallgatni nagyokat - annak örülj, és őrizd, mint kagyló az igazgyöngyét. Mert több a károgó, minősítő, címkéző, a semmiből véleményt formáló, "érző", "fentről jövő infókat továbbító", mint az, aki VALÓBAN TÉGED LÁT, AKAR LÁTNI, MEGISMERNI, IDŐT ADNI, ÉS HAGYNI. Aki tapintatos, figyelmes, és pont annyira mászik bele az aurádba, amennyire a pillanatnyi viszonyotok megengedi.

Aki képessé válik ezáltal összerakni a szanaszét lévő puzzledarabkáidat egy képpé.

Na ez felejtődött el mostanában ebben a mindenkinek mindentszabad világban.

A tapintat, a kedvesség, a figyelmesség, a figyelem.

Én szeretek ez lenni, és maradok is.

És jó nekem, hogy van egy-két ember körülöttem, akik TÉNYLEG ENGEM LÁTNAK, és nem azért, mert "tiszánlátók, -érzők, -szaglók", és "ezazinfójöttfentről" rólam, hanem mert időt szántak arra, hogy megismerjenek.

Becsüljük meg, ha ilyet kapunk a Sorstól, mert rengeteg kagyló van a tengerben, de igazgyöngy csak vajmi kevésben található. És sokat kell addig levegőt visszatartani, és sok kagylót kell "eldobni", míg megtaláljuk az igazgyöngyöt tartalmazót.